Magyarország előre megy a buszsávba’

(Szerző: Kárpáti Iván.) Nénó, nénó, mindenki húzódjék félre, mert itt jön, jár neki az elsőbbség.

A Völner–Schadl-ügyön keresztül beleláthatunk abba, amiről sejtjük, miképpen működik, de most itt van előttünk hivatalos papíron is. Láthatjuk, hogy a korrupciónál, már csak a pitiánerség nagyobb hazánkban.

A megfigyelési anyagok szerint a végrehajtói kart – Völner Pál szíves és jövedelmező közreműködésével – személyes vállalkozásaként üzemeltető elnök, a leginkább azon borult ki, hogy elvették a kék villogóját. Ez az összességében milliárdokat kaszáló, magát sérthetetlennek érző figura vélhetően gyerekkori vágyát élte ki azzal, hogy szirénázva hajhatott a buszsávban. A lehallgatott telefonbeszélgetések arról árulkodnak, hogy minden követ megmozgatott azért, hogy visszakapja a játékszerét, amit gyanútlan és tisztességes rendőrök elvettek tőle. Ehhez is okosba’ jutott hozzá, le volt minden papírozva, ahogy azt kell. Személyes bosszúk, fontos embereknek tett szívességek, amik mögött ott áll egy rendszer, ami az állam szolgálatában állókat egy hűbéri láncolat tagjaként kezeli és maguk a szereplők is ennek tudatában cselekednek, legyenek bármilyen magas polcon. Utólag persze mindenki mossa kezeit, mondván ők ugyan nem intéztek el semmit.

Ezek azok a beidegződések és módszerek, amik rendszereken átívelnek Magyarországon, a Rokonok világa soha nem tűnt el, csak éppen adaptálódott az aktuális időkhöz. Vajon mikor leszünk képesek átlépni a saját árnyékunkon?