Ami az ellenzéki előválasztás rendszerével történt, nem a világvége. Nyilván nem nagy öröm, és az sem teljesen mindegy, azért nem lehetett a hétvégén szavazni, mert kívülről megtámadták, vagy azért, mert egyszerre olyan sokan próbáltak volna részt venni rajta. Itt jegyezzük meg, hogy a kormánykedvenc szélsőjobbos Volner János májusban azt mondta, senkit se érjen meglepetésként, meg fogják hackelni a – szerinte – baloldali előválasztást.
A szakértők már előre szóltak, hogy a választási informatikai rendszer nem fogja bírni a terhelést, s valóban le is állt rövidesen. Mindez 2018-ban történt, amikor leállt a valasztas.hu oldal, és jó ideig nem lehetett használni. És felidézhetnénk a példák sorából azt, amikor az az oldal dőlt össze, amelyiken a covid-oltásokért lehetett jelentkezni. És a viccosztályról szóltak: ne feledjük azt, hogy a nemzeti konzultációnak nevezett illegális adatgyűjtésre szakosodott oldalra kis kézügyességgel végtelen számban lehetett szavazni, ha valakinek éppen ahhoz volt kedve.
Vagyis, ami az ellenzéki előválasztás rendszerével történt nem a világvége. Milliárdokkal kitömött állami honlapok is járhatnak így, ez sajnos, egy ilyen műfaj. Nyilván nem nagy öröm, és az sem teljesen mindegy, azért nem lehetett a hétvégén szavazni, mert kívülről megtámadták vagy azért, mert egyszerre olyan sokan próbáltak volna részt venni rajta.
Itt jegyezzük meg, hogy a kormánykedvenc szélsőjobbos Volner János május 28-án ezt mondta egy Facebook-videóban: „Csak szólok, hogy senkit se érjen meglepetésként, meg fogjuk hackelni a baloldali előválasztást.” Mert az előválasztás „adatvédelmi szempontból aggályos bűncselekmények” elkövetésére is alkalmat ad, ezért meg fogják akadályozni. (A b1.hvgblog.hu emlékeztet erre.)
Mindenesetre: érdekes.
Ám az igazán lényeges az, hogy minél többen menjenek el, akiknek fontos az ellenzék győzelme. Az előválasztást lehet kritizálni, lehet okoskodni, hogy mi mindent kellett volna helyette csinálni – mondhatni, az előválasztás nem jó – csak jobbat még senki sem talált ki erre a helyzetre. Kétségtelen, bízni kell néhány dologban. Például abban, hogy a választás az igazi és nagy, és korrekt módon zajlik le. Nem csalnak a szavazatszámláláson, nem áll le megint pár órára, hmm, a számítógépes rendszer, ezzel azt az érzetet keltve, hogy valakik belenyúltak az eredménybe, nem veszik meg, félemlítik meg a szavazókat és így tovább.
Lehetnek ez ügyben erős és sokszor megalapozott kétségeink – az biztos. Már csak ha azt vesszük, hogy lehet-e szabad választás szabad sajtó nélkül? Ahol állami százmilliárdokból nyomják a nettó hazugságot, ahol az MTI nevét viselő pr-osztály nem ad hírt a miniszterelnök-jelöltek vitájáról, ahol bezárják, elsorvasztják, fölszámolják a független sajtóorgánumokat, ott azért ez a szabadság mégis csak viszonylagos. Mégis, egyelőre nincs jobb ötlet arra, hogy a féldiktátortól megszabaduljunk, mint egy választási győzelem.
Na, és ehhez kell ez az előválasztás, a viták, amelyek megmutatják, hogy a kuss országán is túl van valami. Ami bebizonyítja, hogy nem kell becsicskulni és haptákba vágva lelkesen teljesíteni a kis vezető minden parancsát.
Úgyhogy, hajrá! – „Mészáros Lőrinc” és társai pedig készüljenek nyugdíjas éveikre!