Előválasztás, leállás, a Fidesznél káröröm a köbön

Döcögősen indult az ellenzéki pártok előválasztásának első fordulója. A szombati kezdet után nem sokkal leálltak a szerverek, először úgy hitték, hogy nem nagy a baj, és két óra elteltével folytatódhat a szavazás, ám hamarosan kiderült, hogy ennél súlyosabb dolgok vannak a háttérben. Külső támadás érte az informatikai rendszert, egyes hírek szerint Kínából, más források többlépcsős támadásról írtak. Sok még a homály az ügyben, egyedül annyit lehet tudni, hogy az informatikai rendszer összezavarása kinek áll érdekében.

A kormányhoz közeli portálok megmondóemberei, akik korábban egyetlen szót sem vesztegettek az ellenzéki pártok előválasztási kampányára, most egymást túllihegve örömködtek, amiért „ezeknek” nem sikerült rendben elindítani a szavazást. Ezek akarnak kormányozni, amikor még egy előválasztást sem tudnak rendesen lebonyolítani? – ez állt a kárörvendő, nagy arcú vélemények mögött.

Nem szép öröm a káröröm, különösen akkor, amikor egy kis önkritika hasznosabb volna. Az ellenzéki pártok szűkös anyagi erőforrásból, egy igen ellenséges politikai és jogi környezetben kénytelenek készülni a 2022-i választásra. Már a miniszterelnök-jelölti vitáról sem számolt be a közszolgálati média, holott ez kötelessége lett volna. De nemcsak ez lett volna ildomos, hanem az is, hogy a köztévé maga szervezi és sugározza a vitát. Hiszen a nevében is benne van, hogy a közt kell szolgálnia, vagyis, minden, e közös hazában élő magyar állampolgárt, és nem csupán azokat, akik a Fideszre, pontosabban, Orbán Viktorra szoktak szavazni.

De nemcsak ezért volna érdemes visszavenni a nagy arcból és a saját maguk háza táján sepregetni. A kormány számára minden rendelkezésre áll, pénz, paripa és fegyver, az idén márciusban mégis belefutottak egy méretes zakóba, amikor tömeges oltási hétvége címen azt hirdették, hogy egyetlen hétvége alatt beoltanak 74 ezer embert. Ebből, mint tudjuk, semmi sem lett, a regisztrációs rendszer összeomlott, s bár a kormányzati szlogen szerint az oltás életet menthet, az emberek oltatlanok maradtak.

A blamázs azért is nagy volt, mert december közepén Orbán Viktor még arról beszélt, hogy ha kell, egy hétvégén mindenkit beoltanak. Később erről már nem esett szó, s amikor március első hétvégéjére tömeges oltást hirdettek meg, sokan a saját bőrükön tapasztalták, hogy a tömeges oltásnak meghirdetett projekt totális káoszba torkollott. „Adatvédelmi szinkronitási probléma” adódott, így szólt a hivatalos magyarázat. Ami magyarra fordítva egyfelől nem jelent semmit, ha mégis próbálunk értelmet keresni e szavak mögött, arra jutunk, hogy olyanokat is be akartak oltani a hétvégén, akik kaptak már oltást korábban, míg másokat lakóhelyüktől több száz kilométerre rendeltek be „oltakozni”.

A kormány szokása szerint igyekezett nem nagydobra verni, hogy hibázott.

Amilyen gyorsan csak tudták, lefújták a tömeges oltási projektet, ám ennek ellenére, aki odament valamelyik oltópontra, és rajta volt az eredeti oltási listán, azt beoltották az ott ügyeletben lévő egészségügyiek. (Aki nem volt rajta a listán, azt vagy beoltották, vagy nem.)

Péterfalvy Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke vizsgálatot ígért, ám ebből nem lett semmi. Egy még nála is nagyobb hatalmasság, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter azt mondta a botrányos hétvégét követő kormányinfón, hogy nincs szükség vizsgálatra. Mint közölte, „a tervezett 74 ezerből 16 ezren megkapták az oltást… ezért jutalom nem jár senkinek, de semmilyen vizsgálatra sincsen szükség.”

És akkor menjünk vissza az időben. Nem sokat, csak három évet, a 2018-i – sokak meggyőződése szerint elcsalt – parlamenti választásig. Akkor, emlékszünk, rendben elindult reggel a szavazás, sokan járultak az urnákhoz, ám délelőtt 11 órakor a választási rendszer elromlott és néhány órán keresztül elérhetetlenné vált. Aztán helyreállt a rend, és a Fidesz, minden várakozással ellentétben – a szavazók nagy száma ugyanis szinte mindig ellenzéki aktivitást sejtet – a Fidesz toronymagasan nyert.

Akárcsak a tömeges oltási hétvége kudarcával, a 2018-i, csalásgyanús meghibásodással is el kell majd számolniuk a hatalom egyre furább urainak. Ameddig ez nem történik meg, addig pedig nem árt, ha visszavesznek a nagy arcból és nem másokra mutogatnak.