A hazai cégstruktúra tulajdonosi hátterének elemzéséből az derül ki, hogy a múlt öt évben 2–3 százalékkal csökkent a külföldi tulajdonosok súlya, és ez a csökkenés elsősorban az 1000 millió forintnál nagyobb árbevételű társaságok körében mutatható ki leginkább. Ez a csökkenés csak az arányokra igaz: a külföldi vállalkozások száma érdemben nem változott, viszont a tisztán hazai érdekeltségű cégek száma jócskán nőtt a 100 és az 1000 millió forintnál nagyobb bevételű cégek körében is.
Ezermillió forintnál nagyobb árbevetételű cégek
A külföldiek súlyának csökkenése a cégstruktúra számára nem feltétlen kedvező, miután a külföldi érdekeltségű társaságok tőkeellátottsága sokkal jobb a magyarokénál és ezáltal stabilabbak, ami sok esetben támaszpontnak tekinthető a rendkívül elaprózódott és tőkeszegény hazai cégstruktúrában; a további hígulása nem segíti a hosszú távú stabilitást.
A negatívumok között említendő, hogy a külföldi tulajdonosok által felvett átlagos osztalék nagyságrendekkel több a hazaiakénál, és a kivett pénzt – az adók megfizetése után – feltehetően kiviszik az országból. – A külföldi tulajdonosok fontosságát mutatja, hogy kb. 760 ezer hazai alkalmazottnak adnak munkát olyan társaságok, amelyeknek a tulajdonosi szerkezetében külföldi cégek vagy személyek is vannak. Érdekesség: a foglalkoztatottak száma látványosan növekszik is, annak ellenére, hogy az arányuk csökken.
Az országonkénti elemzés is figyelmet érdemel: a hazai környezetben hagyományos szereplőnek számító Németország és Ausztria szerepe az átlagosnál is jobban csökken. A német érdekeltségű cégek száma mintegy 15 százalékkal, az osztrákoké csaknem tizedével csökkent a múlt öt évben.
A hazai cégstruktúra tekintetében szintén kétséges fejlemény, hogy az ukrán tulajdonosokhoz köthető cégek száma 40 százalékkal nőtt, és ezzel Ukrajna feljutott a 2. helyre, közvetlenül Németország mögé. Csakhogy a tapasztalat szerint az ukrán kapcsolatú cégek jó része nem valódi gazdasági érdeket tükröz, hanem a cégtemetés egyik „szürke” formája.
