Magyarország az uniót teszteli – zajlik az emlékek háborúja

„Magyarország az uniót teszteli” című hosszú elemzésében a World Politics Review szakfolyóirat McCain szenátor emlékezetes kijelentését idézve megállapítja, hogy a legtöbb külföldi bíráló a felelősséget egyértelműen Orbán Viktorra hárítja az ország körüli bajokért. A kommunizmus egykori liberális ellenfelét most azzal vádolják, hogy a hatalom központosítása végett változtatta meg az alkotmányt, igyekszik ellenőrizni a médiát és olyan gazdaságpolitikát folytat, amely elűzi a külföldi befektetőket a vezető körül csoportosuló oligarchák érdekében.

Hívei viszont büszke, független és gazdaságilag sikeres országot látnak, amely a magyar értékekre, kultúrára és a történelemben elfoglalt kivételes helyére épül. Ráadásul a Fidesz három választást is megnyert.

Orbán egykori támogatóit és mentorait nyugtalanítja, hogy a kormányfő a tekintélyelvűség felé sodródik, hogy hajlandó üzletelni Putyinnal – még a Krím megszállása és a kelet-ukrajnai viszály után is. „Fura dolgok történnek errefelé” – mondja egy régi motoros megfigyelő. A tusványosi beszéd, párosulva a civil szervezetekkel szembeni lépésekkel, a médiára nehezedő nyomással, valamint a hatalom összpontosításával, nemzetközi méretekben is aggályokat keltett az ország további irányvonalát illetően. A belpolitikában sok, névleg szocialista európai párt visszariadna az orbáni gazdaságpolitikai bizonyos elemeitől, lásd a bankadót, amellyel a jelek szerint ki akarnak szorítani bizonyos külföldi szereplőket a piacról.

A Fideszt azzal is meggyanúsítják, hogy alattomban uszít, hogy magához vonzza az idegengyűlölő és antiszemita rétegeket, részben az erősödő Jobbik ellensúlyozására. Ezek az állítások különösen aggasztók, figyelembe véve a nacionalista jobboldal befolyását és az ország 20. századi történelmét.

Úgy tűnik föl, Orbán autoriterré vált, időnként demagóg kitörésekkel. Hívei és ellenfelei közül is sokan vallják, hogy amikor 2002 után kiszorult a hatalomból, elhatározta: visszatérése után teljesen megtisztítja a rendszert. A hatalom a közmédiát betagolta, és hogy mi történhet a független szerkesztőségekkel, arra példa a Klubrádió hosszas harca a hullámhosszért.

Az alkotmányos változások nem csak az unió számára nyugtalanítóak, még az ENSZ is kijelentette, hogy azok gyengítik a fékeket és ellensúlyokat. Az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása és a bírói kar felhígításának lehetősége miatt sokan úgy gondolják, hogy fontos intézmények függetlenségét ássák alá. Orbánról úgy látják, hogy az államelnökséggel kacérkodik. Az alaptörvényt azért is kritizálják, mert az túlságosan tükrözi a Fidesz társadalmi konzervativizmusát. Kovács Zoltán szóvivő úgy reagál, hogy a kormány szemszögéből az ország számára a legnagyobb gond kommunista örökség, és nagyon nehéz megszabadulni attól, amit az az erkölcsökben és másban maga után hagyott. Ezen túlmenően szerinte a háttérben az értékek harca zajlik. Tusványos azonban sokak szemében leleplezte, hogy Orbán részéről a tekintélyelvűbb rendszer jelenti a választ.

A politikus jelenlegi uralma nagyon nagy részben az előző szocialista vezetésű kormány hozzá nem értéséből és az ellenzék reménytelenségéből fakad. De ez másutt is végbement Európában: a kleptokrata vezetést elsöpörték az autoriter hajlamú populisták, akik azután megpróbálják átalakítani az országot. Az ellentáborból érkező bírálatot hiteltelenné teszi a megbukott rezsim saját, korábbi teljesítménye. A szocialisták esetében az alkalmatlanságot és a tisztességtelenséget erősen megvilágította az őszödi beszéd.

Ami a gazdasági eredményeket illeti, arról az Erste szakértője úgy nyilatkozott, hogy a kormány lépései meglehetősen kiábrándítóak és nem várható, hogy erősödne a tőkebeáramlás. A hatalom most az oktatást, az egészségügyet és a nyugdíjrendszert akarja megreformálni. Orbán hivatalosan a zavaros napi üzleti ügyek felett áll, inkább arra törekszik, hogy olyan kereteket teremtsen, amelyekben a magyar vállalkozások és a kiválasztott külföldi cégek – virágozhatnak.

Az idén különösen előtérbe került a külpolitika, főként az orosz kapcsolat. Magyarország legjobb esetben is vegyes üzeneteket küldött, hiszen miközben elítélte a Krím megszállását, aközben vidáman további hatalmas, stratégiailag érzékeny megállapodásokat kötött a Kremllel. De lehet, hogy az egyre inkább pénzszűkében lévő orosz állam nem tudja majd finanszírozni Paksot. A Déli Áramlat kudarcáért Orbán nem Moszkvát, hanem az EU-t kárhoztatta. Magyarország orosz-politikájában szerepet játszik a geopolitikai megfontolás: a miniszterelnök nem kívánja, hogy országát Brüsszelből irányítsák, de nem is szeretne orosz csatlós lenni. Abban bízik, hogy ha az unióban marad, és közben szoros viszonyt ápol Oroszországgal és Kínával, akkor ezáltal növelheti az ország függetlenségét és saját itthoni mozgásszabadságát.

Az Oxford Analitica egyik elemzője azonban úgy véli: Orbán megpróbálja egyik tömböt kijátszani a másik ellen. Meglehetősen szilárdan tagja a nyugati tábornak, de idehaza mutatni akarja, hogy képes szembeszállni a brüsszeli bürokratákkal. Budapest úgy kalkulál, hogy az ukrán viszály legkésőbb középtávon lecseng, tehát megéri megkockáztatni, hogy a magyarok elidegenítik a nyugati szövetségeseket. Tekintve, hogy az EU nem hozott szankciókat az ország ellen az elmúlt négy évben, a számítás be is válhat.

A brüsszeli Newgate Communications egyik szakértője szerint a politikai valóság az, hogy egy sor ok miatt aligha fogják kitenni Magyarországot a szervezetből. Az Európai Néppárt nem támogatna egy ilyen lépést, vagyis az EP hoppon maradna a kezdeményezéssel. És arra is vannak jelek, hogy az EU nem képes/hajlandó eljárni, jóllehet az USA kezdi elveszteni türelmét. De bármennyire nagy is az amerikai nyomás, a németek a kétoldalú kapcsolatokat használják, hogy befolyásolják Orbán Viktort.

A belpolitikában szintén azt tapasztalni, hogy a miniszterelnök erősödő ellenállással kerül szembe. Az Oxford Analitica elemzője szerint az internetadóra adott választ azt jelzi: a lakosság is egyre gyanakvóbb a hatalommal szemben, főleg a középosztály, amelyet a vezető azonban nem szeretne elveszteni. Ám ahhoz még sok idő kell, hogy a kormányfőt ki lehessen ütni a nyeregből. A Fideszben nincsen látható utódjelölt, az ellenzék viszont nem sok mindenben ért egyet.

A hosszú elemzés végkövetkeztetése az, hogy McCain alighanem túlzott Orbán minősítése kapcsán, de kijelentése az USA és az EU igazi aggodalmát fejezte ki. A bizonyítékok alapvetően azt támasztják alá, hogy a Fidesz nemcsak reformot akar, hanem igyekszik beágyazni magát az államba. Ám a legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy a kormány hatalma nem megingathatatlan. Ez pedig megkönnyebbülést hoz az uniónak, amely idáig meglehetősen fogatlannak bizonyult egyik fontos tagállamában a lopakodó tekintélyelvűséggel szemben.

Viszont ha Orbán folytatja az eddigi vonalat, a jövő göröngyösebb lehet, mivel nincs hiteles, egységes ellenzék, a nemzetközi partnerek figyelmét pedig más események kötik le. Diktatúráról túlzás beszélni, de az igaznak tűnik, hogy a pluralizmus harapófogóba került. A legtöbb eszköz az Egyesült Államok és Németország kezében van. Habár a magyar fél a függetlenségét hangoztatja, számára rossz lenne, ha elidegenítené magától legfőbb kereskedelmi partnerét és a világ egyetlen szuperhatalmát.

Orbán nagyra becsüli ugyan Putyint, de nem akarja függővé tenni az országot a történelmi ellenségtől. Ám a Kremllel szembeni békülékeny álláspont nagyon kártékonnyá vált, hosszú távú következményekkel járhat a magyarok tekintélye és biztonsága számára.

A gazdaságban még a kormány is a növekedés lassulásával számol jövőre. Jelen helyzetben kevésbé igazolható a hatalom álláspontja néhány külföldi befektetővel szemben.

E pillanatban a jelek arra utalnak, hogy Magyarország a geopolitikában kezd visszatérni a Nyugathoz, mivel egyre nagyobb az elutasítás a kormánnyal szemben és mind többen ábrándulnak ki annak politikájából. Meglátjuk, hogy Orbán valóban úttörő lesz-e Európában az illiberális demokráciát illetően, vagy a magyar társadalom általa elnyomni akart erői netán megerősödnek, hogy feltartóztassák az ország eltávolodását a földrész fő áramától.

Az MKB Bank számára nyújtandó MNB-segítség ellentétes lehet az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályozással, továbbá a kormány és a jegybank jogkörének szétválasztásával – mutat rá a londoni Nomura Közép-Európa szakértője. A Bloomberg az MKB Banknak nyújtandó nemzeti banki segítség kapcsán a többi között idézi a Raiffeisen International fő kockázatelemzőjét: egyelőre nem világos, mekkora a hatalom étvágya további bankok megszerzésére, és hogy a kabinet valóban kész-e a különadók csökkentésével javítani a pénzintézetek jövedelmezőségén.

Magyarországon az alaptörvény preambuluma révén újra meghatározzák a nemzet fogalmát, így rendeleti úton kiesik a nemzeti emlékezetből a kollaboráció a német megszállókkal, illetve a zsidók deportálása – írja a Neue Zürcher Zeitung. A történelemhamisításra, amit egy állami szobor erősít meg Budapesten, ellenemlékművek sora a válasz. Egész mozgalom jött létre, amely szelepül szolgál a civil társadalom számára. Egy olyan helyzetben vált szükségessé, amelyben a kormány egyre inkább ellenőrzi a médiát, és amelyben minden nyilvános vitát meg kell akadályozni. Az új emlékmű megvitatása helyettesíti a társadalmi nézetek ütköztetését, utóbbit az gátolja, hogy egyre kevésbé adottak feltételek a szabad sajtó számára. Ám a magyarok bele akarnak szólni annak a meghatározásába, hogy kicsodák is ők.

Magyarországon jelenleg az emlékek háborúja zajlik. Budapesten a vita tárgya egy olyan szobor, amely az általánosítással a német csapatok bevonulása után történtek bagatellizálására törekszik. A vita feltárja a társadalom megosztottságát: az egyik oldalon vannak azok, akik a történelem sötét oldalait egyetlen kézmozdulattal akarják elintézni és ily módon lépésenként rehabilitálni a Horthy-rezsimet, a másik térfélen viszont azok találhatók, akik a történelmi igazságot keresik. Az emlékmű célja, hogy tagadja: a holokauszt nem lett volna lehetséges a magyarok aktív közreműködése nélkül. Ám e tagadással szemben a pesti Szabadság téren kinőtt a földből egy ellenemlékmű, amely minden tekintetben a nagy mű ellentéte: kövek, rajtuk nevekkel, rokonok fényképei, virágok, személyes emlékek az üldözötteknek és meggyilkoltaknak. Középen pedig két kis szék, egymással szemben, az elmaradt párbeszéd jelképeként.

Ez itt a civilek hangja, akik nem szeretnék, ha a kormány mondaná meg, hogy nekik milyen emlékművük lehet. A tiltakozás következménye, hogy a hivatalos szobrot a mai napig nem avatták fel. Az ellentábor papírlapokon osztja szét üzenetét, elutasítják a történelmi hazugságot. Nem akarják elhárítani történelmük legnagyobb bűntettét. Vagyis a sasos alkotás éppen az ellenkezőjét érte el, mint amiért készült. Gesztusnak szánták a Jobbik számára, ám a viszály almája lett belőle, amely beható vitát gerjesztett a további háborús bűnökről és a magyar antiszemitizmusról. Az ellenmozgalom számára most a történelmi pontosság a tét. Nem hagyja, hogy a „hivatalos történészek” a kormány szócsöveként befolyásolják, még a Veritas Intézet részéről sem. Mert a zsidókkal és más kisebbségekkel szembeni bánásmódot illetően csak az tud tanulni a történelemből, aki ismeri és elfogadja azt.

Az orbáni szobor nyomán keletkezett egy másik emlékmű is: az ELTE-n, a központi épület falába vésve, 199 diák és professzor nevével. Valamennyien a II. világháborúban haltak meg, katonaként, a rendszer üldözöttként. Magyarországon a fiatalság a jelen és a jövő felé szeretne fordulni, szabadulni igyekszik a történelemtől, az emlékezéstől. Ebben a helyzetben az ember fogékonnyá válik a sovinizmus iránt, amely erősíti a kollektív önképet és összefogja a nemzetet, pontosan Putyin módjára. Ám akik hajlanak erre a lehetőségre, azoknak azt is látniuk kell, milyen következményekkel jár, ha valaki kiszakítja magát a saját történelméből és elhagyja az európai utat.

A német taz kommentárjában azt írja, Magyarországon a lakosság tiltakozik és védekezik a kormány ellen. A Wiener Zeitung más osztrák újságokhoz hasonlóan azt emeli ki a tegnapi Orbán–Matolcsy-sajtótájékoztatón elhangzottakból, hogy a magyar fél – évekig tartó fagyos időszak és milliárdos terhek kivetése után – váratlanul baráti hangot ütött meg a sokat szidott bankokkal. A pénzintézeteknél azonban korlátozott az ujjongás.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!