A soproni sörgyár története című kötet első fejezeteiből megtudható, hogy a germánok teljesen önállóan fedezték fel a sörkészítést, majd a kolostorok is berendezkedtek az iparszerű főzésre.
De hogyan alakult ki a sörfőzés és -kimérés Sopronban? Ezt kezdte kutatni évtizedekkel ezelőtt a város sörgyárának egyik dolgozója, Horváth Róbert. Munkájának eredménye az az exkluzív kiadvány, amely nemrég jelent meg Geopen Kiadó gondozásában és a Heineken Hungária támogatásával.
Az olvasó – különösen, ha szereti a sört – élvezettel lapozgathatja a könyvet, és sok érdekességet tudhat meg a hazai söripar kezdeteiről, a több mint 120 éves soproni üzem korszakairól. Persze lehet a sört nem szeretni („borban az igazság”), ám a sumérok szerint „aki a sört nem ismeri, a jót nem ismeri”. Mert „a sör kellemessé teszi a házat”, de lehet kortyolgatás nélkül is forgatni Horváth Róbert érdekes összeállítását, amelyet gazdag képanyag illusztrál. A szerző ugyanis megszállott gyűjtő, az egykori palackokról maga áztatott le régi címkéket, és bújta a levéltárakat és könyvtárakat, hogy minél alaposabban szemléltethesse a sörkultúra történetét.
Megtudhatjuk a kötetből, hogy Sopronban már 1523-ban rendeletet hoztak a sörről. Este nyolckor meg kellett kongatniuk a ferences barátoknak a Kecske Templom harangját, és ezt követően tilos volt a sörmérés a városban. Persze megszegték az előírást, ám később hivatalosan is engedményt tettek az elöljárók. A soproniaknak megadták a jogot, hogy bármikor igyanak – de csak a városi serfőzde ivójában. Nem idegen sört, hanem csak a hazait.
José Matthijsse, a Soproni Sörgyárat üzemeltető Heineken Hungária vezérigazgatója azzal ajánlotta Horváth Róbert kötetét az olvasók figyelmébe, hogy „a gyár története elkötelezett és alapos kutatómunka eredménye”. Nemcsak a sörfőzés története és titkai iránt érdeklődőknek hasznos, de „segít megérteni a Sopron városa és a soproni sör különleges kapcsolatát”. A könyv budapesti bemutatóján a vezérigazgató hangsúlyozta: a régi sörmesterek odaadása példaértékű a vállalat mai dolgozói számára is.
Horváth Róbert, akinek nagyapja és szülei is a soproni sörgyárban dolgoztak, szerencsés embernek mondhatja magát. Hiszen az amatőr történésznek a sörgyár egyben a munkahelye is. Sörcímke-gyűjteménye több mint 200 ezer darabból áll, ebből hatszáz a második világháború előttről származik.
A budapesti könyvbemutatóra eljött Sopron polgármestere is, aki ipar- és technikatörténeti szempontból alapos munkának nevezte a kötetet. „Napjainkban gyorsan váltják egymást a technológiák, ezért fontos, hogy a régi módszerek, praktikák legalább emlékként legyenek megörökítve az utókor számára” – mondta Fodor Tamás.
A kiadvány a Geopen könyvesboltban (III. kerület, Bécsi út 65.) vásárolható meg, illetve a cég webáruházában kapható. A webes vásárlók húszszázalékos kedvezményben részesülnek.