Ha van időm, szívesen olvasgatom a Facebook egyik – sajnos, általam személyesen nem ismert – szerzőjének az írásait. Konkrétan „Marika néniről” van szó, aki persze nem fedi föl valódi személyazonosságát, ekként csak sejteni lehet: sokkal inkább „bácsi”, mint „néni”. Ami viszont teljesen mindegy, mert a lényeg: mit tesz közzé, mennyire közérdekű. És az eddig olvasott művei, bizony, nagyon közérdekűek, a hazai közállapotokat figyelemmel (és véleményével) kísérő újságírónak is dicséretére válnék. Íme a legfrissebb dolgozat „Marika nénitől”:

Drága Gizám!

Sajnos, aggasztó híreket hallok felőled, kivált, amióta Béla sógor is végleg letette a poharat. Akkor azt üzented, hogy el ne merjek menni a temetésére, mert menten két embert kell elföldelni.

A falu már így is a szájára vett minket, így jobbnak láttam, ha otthon maradok.

Édes Gizám, ha ezt anyánk látná, menten belepusztulna a szégyenbe. Három rövid utcára lakunk egymástól, de nem léptük át egymás kapuját már vagy húsz éve. Úgy látszik, Orbániában ez jelenti a nagy, nemzeti összefogást.

Tivadarom számtalanszor találkozott ugyan Béla sógorral a kocsmában, de az úgy elkerülte az emberemet, mint macska a pestises egeret.

Pedig aztán, mi bajunk volt egymással? A minap előszedtem a régi fényképeket és hosszan elméláztam a múlt dolgain.

Olyan egyetértésben éltünk, hogy le a kalappal.

Azon gondolkodtam, mi végre is nem békélsz meg? Talán már megszoktad hogy gyűlölni kell? Hiszen olyan régóta tart ez a gyűlölet, hogy teljesen egybeforrt a mindennapokkal.

Nem is volt semmi baj, amíg a Fidesz merő taktikai meggondolásból, nem kezdett bele ebbe a sunyi ájtatoskodásba.

Mert nekünk, egyszerű embereknek, úgy látszik, kurvára nem mindegy, hogy egy miniszterelnök mennyit motyorászik a templom hűvösében. Persze, tudom, aki Krisztus urunkat csókolgatja, az tökig van becsülettel, és előbb vágna eret a saját nyakán, minthogy belenyúljon a nép, közös tarisznyájába. Igazad volt, édes Gizám, ez valóban nem nyúlt bele: úgy, ahogy volt, kiborította.

Úgy tologatták egymásnak a fénylő érméket, mintha malmoztak volna. Aztán, ha a könyökükkel levertek egy-egy garast, na, az került a nép asztalára.

Szidhatom én a papot, aki teljesen meghülyített benneteket, de nem teszem. Ha egy hívő ember sehogy sem látja be, hogy nem lehet két istent szolgálni, akkor megette a fene.

Édes Gizám, jól tudom én, mikor gyűlöltél meg bennünket.

De azt sem én, sem Tivadarom nem tudta tovább hallgatni, ahogy a szende pap jobban imádja Orbán Viktort, mint a világ teremtőjét.

Talán hiba volt kimenni a miséről. Nem tudom.

De drága Gizám, hát nem én kezdtem a gyűlölködést. Béla sógor kiáltozta úton- útfélen, hogy mocskos balos hazaárulók vagyunk.

Úgy jártatok a faluban, mint valami nemesi család a sivatag közepén.

Bizony, Gizám, én még emlékszem azokra a disznóvágásokra. Két hízót öltetek minden évben. Egyiket mindjárt fel is küldtétek Pestre, hátha éheznek a fideszes nagyurak, a másikat meg beosztottátok, egész évre.

Azt mondtátok, a Berci unoka azért nem udvarol többet a tápos Erzsiék Andikájának, mert kiderült, hogy az apjáék a DK-ra szavaztak. Ugyan, Gizám, hiszen mindketten tudjuk az igazságot.

A Berci gyerek még egész aprócska volt amikor egy nyári délutánon együtt nézték a tévét Tivadarommal, és a kis Berci rákacsintott a Vágási Ferire.

Persze, szégyelltétek. Mindjárt be is irattátok Pestre, hogy még véletlenül se hozzon rátok szégyent.

Aztán Zsuzsikád is elvált, miután az ura az alkoholban kereste a mindennapok megoldását, és összeállt egy hatgyermekes emberrel a román határnál. Zolitok meg annyira nem tudott lépést tartani a nagy magyar fejlődéssel, hogy Hollandiába menekült – lehiggadni.

Ha évente egyszer hazajönnek is, a gyerekek úgy fotózzák a falut, mintha valami horrorfilm díszlete lenne.

Milyen kár, hogy egyik sem beszél magyarul.

Eltelt az élet, Gizám.

Úgy hallom, többféle betegség is kínoz. Hiába, kurva hosszúra nőttek azok a kórházi várólisták.

Marcinné szerint naphosszat nézel ki az ablakon. Édes Gizám, vajon mit látsz olyankor? Látod a búcsúk forgatagát? Vagy ahogy a falu postásaként tekered a drótszamarat? Na, és a disznóvágások? A hosszú, kimerítő imák az „újmagyar” megváltóhoz?

Úgy hallom, már tévéd sincs, amióta a régi bedöglött. Karkus Pista szerint nem is lesz, mert kellett a pénz a kerítésfestésre. Persze, a legfontosabb, a külsőség. Igaz, mire is mennél a készülékkel, hiszen úgy hallom, hamarosan a villanyt is kikötik.

Édes Gizám! Megérte?

Egyébiránt, Viktorod, jól van. Lassan úgy néz ki, mint egy szarágyú.

Ráhelkédék is jól vannak. A Gazsi gyerek eltűnt ugyan, persze még az is lehet, hogy összeálltak a Berci unokáddal, a hanyatló nyugaton.

Igaz is, mit tudnának tenni? Ha már a mélykeresztény család szégyelli őket…

Egy valamire azért büszke lehetsz. A Ráhelék is Bercinek nevezték el a kis trónörököst. Ez ám a jutalom, egy eldobott életért cserébe.

Viktor nemrég vett egy villát Olaszországban. Muszáj is pihennie, mert amióta áthordatta a nemzet aranyát a hatvanpusztai uradalom pincéjébe, annyit bajlódik az őrzésével, hogy az hihetetlen.

Olaszország, Gizám… Emlékszel, mennyit beszéltél róla? Hogy majd te is ott ülsz azon a robogón és boldog mosollyal száguldozol a Gregory Peck mögött a római naplementébe.

Hát, igen. Pedig milyen jó lenne a gyenge tüdődnek a jó tengeri levegő! Na, de, édes Gizám, bár lehet, hogy szíven üt a dolog, de a te Viktorod, azt sem tudja hogy a világon vagy egyáltalán.

Ez van, Gizám. Na, de küldök neked egy fotót is, hogy nézegethesd. Aztán gondolkodj el a dolgokon! Remélem, közben rájöttél, hogy az élet nem egyenlő a fideszes mélykeresztény polgári demokráciával.

Nem baj, Gizám, majd egy másik életben, talán megtudo, hogy mivégre születtünk is e földre. No, a megoldást, én sem tudom, de egy biztos: nem azért hogy egy elmebeteg játékszerei legyünk.

Csak azért imádkozom, hogy a következő életedben ne zebraként jőjj a világra, mert még a végén megzabál valami vadállat. Bár, ha jobban belegondolok, hmm..

Marikád

U.i.: Gizám, a fotón nem egy „mocskos, hazaáruló momentumos szarjankó” látható. Milyen kár, hogy rossz a szemed, na de spórolj szorgalmasan, pár millióért azt is pikk-pakk elintézik… (Kedveském! Te meg kövesd Marika néni oldalát, mert még a végén lemaradsz a világbékéről, meg a „hírös nevezetes” gazdasági csodákról! )