Magyarország nagy publicitást csapott a két nappal ezelőtti hármas egyeztetésnek, és maga Orbán nem is rejtette véka alá az örömét – írja a Le Figaro. Milan Nic, a Német Külkapcsolati Tanács szakértője azonban úgy gondolja, hogy legkésőbb az év vége felé fel kell mutatni valamit, mert akkor osztják újra a tisztségeket az Európai Parlamentben. Ám ha a fideszes törvényhozók még akkor is a függetlenek között csücsülnek, akkor csak nézhetnek a posztok után és a legcsekélyebb súlyuk sem lesz a házban. Ez pedig elképzelhetetlen Orbán számára, aki – Merkelt leszámítva – a legrégebben hivatalban lévő államférfi a földrészen.

Úgyhogy a visszaszámlálás már megkezdődött. Ha minden kötél szakad, beléphet az Identitás és Demokrácia-csoportba, ahol tag az AfD, ám ily módon a szakítást kockáztatná a CDU-val. Ugyanakkor ez a frakció semmilyen formában sem áll kapcsolatban az Európai Tanáccsal. Márpedig a magyar vezető arra vágyik, hogy tekintélye legyen. Betársulhat a konzervatívokhoz és reformerekhez, de ott meg a PiS túl erős ahhoz, hogy Budapest komolyan fontolóra vegye ezt az alternatívát.

Ennél azonban nagyobbat álmodik. A törekvése az, hogy ő ossza a lapokat, azaz: megalakuljon a populisták és euroszkeptikusok nagy pártja. Az ötlet nem új, csak éppen idáig mindig hamvába holt. Ha most mégis végbemegy a közeledés, az elégtétel volna a Néppárt korábbi fenegyereke számára. Egy sor megfigyelő azonban emlékeztet arra, hogy addig még igen nagy akadályokat kellene legyőznie.

Hogy mi történik, azt végső soron Kaczynski mondja meg, akit nem könnyű meggyőzni. Hiszen a múlt év végén Orbán kénytelen volt elzarándokolni Varsóba, hogy rávegye a vétófenyegetésre az EU pénzügyi csomagja, illetve a jogállami mechanizmus ügyében. A lengyel erős ember közismerten nem szeret utazni. Egyébiránt mit ad isten, a hármak pont a lengyel fővárosban adtak randevút egymásnak.

Adoptálásra pártcsaládot családot keres magának az illiberális magyar jobboldal – írja „Nacionalizmus”-felcímmel a Libération. Hiszen képviselői magukra maradtak az EP-ben és ezt Orbán Viktor nem hagyhatja annyiban. Frakció nélkül ugyanis elvesztette a védőpajzsot és nem tudja érvényesíteni akaratát. Ezért pár hete csábtáncot lejt azoknál a csoportoknál, amelyek hasonló nézeteket vallanak.

Célja azonban nem egyszerűen az, hogy kiakassza a kéményre a közös elveket. A demokráciaellenes vezető azt reméli, hogy pártja körül új formáció alakul ki Strasbourgban. De az persze még messze van. Anais Voy-Gillis, az Université de Haute-Alsace egyetem elemzője úgy értékeli, hogy a terv még csak a puhatolózás szakaszánál jár. De többféle alternatíva is elképzelhető. Így akár az, hogy a Fidesz belép a PiS fémjelezte konzervatívokhoz és reformerekhez.

Ám az is belefér, hogy a magyar párt összesen három pártcsaládból tud támogatókat toborozni, ideértve a szélsőjobb két csoportján kívül a Néppártot is. Viszont az kevésbé valószínű, hogy csatlakozna az Identitás és Demokráciához, mert Orbán nem szélsőségesnek tartja magát, hanem sokkal inkább a kereszténydemokrácia örökösének. Ezért gondja is volt a budapesti sajtótájékoztatón arra, hogy hangsúlyozza atlanti elkötelezettségét.

Nem történt semmi Budapesten: a strasbourgi szuperfrakció továbbra is csupán a képzeletben létezik – állapítja meg a legnagyobb német lap, a Süddeutsche Zeitung kommentárja. Túlságosan is nagy akadály ugyanis a lehetséges partnerek hiúsága. Amúgy a rendezés alighanem Salvininak tetszett a legjobban, mert úgy kezelték a házigazdák, mintha miniszterelnök volna és nem csupán egyszerű szenátor.

Konkrét eredmény viszont az égvilágon semmi sem született, tekintettel arra, hogy a pártok álláspontja a legfőbb kérdésekben változatlanul jócskán eltér egymástól. De még ennél is lényegesebb a rátartiság. Ha a PiS összeszövetkeznék a Ligával, akkor kisebbségbe szorulna a mostani domináns pozícióból, mert az olaszoknak több a képviselőjük. Azonkívül: a Fidesz a 3. helyre szorulna az új frakcióban, ennélfogva az olasz és lengyel társak már csak ezért sem várnának a magyarok parancsaira.

Szóval nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a lármának. Ráadásul a hatalmi viszonyok nem változtak meg Strasbourgban attól, hogy a Fidesz hátat fordított a Néppártnak. A túlnyomó többség változatlanul kitart az európai béketerv mellett.

Egyelőre várnia kell a konzervatív forradalomnak, mert hiába próbálta Orbán és Morawiecki becserkészni Salvinit: csupán annyiban maradtak, hogy májusban találkoznak legközelebb – állapítja meg a Politico. Az olasz vezető azt emelte ki a sajtótájékoztatón, hogy nem lehet gyors eredményre számítani, csak hosszabb távon tudnak célba jutni. Mint mondta, számára az a fontos, hogy az első legyen.

Elképzelhető, hogy a szélsőséges Liga pont ezért tartja nyitva a lehetőséget, hogy egy nap akár egy nagyobb pártcsaládhoz csatlakozzon. A Néppártban egyesek máris hangosan gondolkodnak erről a lehetőségről. Vagyis: Salvininak miért kellene lerombolnia máris minden hidat azzal, hogy betársul egy olyan frakcióba, amelyben benne van a szélsőjobbos AfD, az EPP legnagyobb tagpártjának, a CDU-nak az esküdt ellensége?

Nehéznek bizonyul Orbán próbálkozása, hogy egy jobbos pártszövetséget kalapáljon össze. Budapesten három olyan férfiú tárgyalt, aki közösen kívánja átalakítani Európát. Közülük Orbán pártja politikailag hontalan – állapítja meg a Süddeutsche Zeitung –, amióta a Fidesz szakított az EPP-vel, viszont ennek megfelelően jókorát veszített befolyásából.

Az új tömörülés a középtől jobbra állna, de a gyakorlatban körülményes életre segíteni. Olyan hatalmasak az ellentétek, pl. Oroszország és Kína kapcsán. Azonkívül Salvini szerepet vállalt az új olasz kormányban és ez minden bizonnyal megnehezíti a szövetséget Orbánnal.

Az aranycsinálással próbálkozik Orbán Viktor, amikor új frakciót igyekszik tető alá hozni a szélsőjobbon – kezdődik az osztrák Der Standard írása. Össze kellene bútoroznia az konzervatívok és reformereknek, illetve az Identitás és Demokrácia populistáinak és szélsőségeseinek. Az EP 2. legerősebb csoportja jönne létre ily módon, amihez a Fidesz szolgálna katalizátorul.

Strasbourgban változnak az erőviszonyok és lehet, hogy a végén sikerül a fúzió. De aligha lesz könnyű az érintettek számára, hogy elfedjék a nemzetközi nacionalizmus természetes repedéseit. Azután ott van még Moszkva, amellyel szemben a lengyel PiS olyan ellenérzéseket táplál, hogy ez eleve kizáró ok lehet az új frakció útjában.

Az Orbán–Morawiecki–Salvini-hármas azt ígéri, hogy új politikai formációt alkot az Európai Néppárttól jobbra, de sok részletet nem árult el a jövendőbeli együttműködésről – írja az Euractiv. Daniele Albertazzi, a Birmighami Egyetem tanára nem tekinti kizártnak, hogy a végén összejön a próbálkozás, mert erős gyakorlati és pénzügyi ösztönzők támasztják alá. Így az sem számít, hogy bizonyos kérdésekben ideológiai ellentétek választják el egymástól a szereplőket. Pl. a Liga vezére egészen mást gondol a menedékkérőkről, mint a magyar miniszterelnök.

A London School of Economics legújabb tanulmánya úgy látja: túl nagy ellentétek szabdalják szét az európai jobboldalt ahhoz, hogy az átfogó szövetséget tudjon alkotni Strasbourgban – így az EUobserver. A 45 oldalas elemzés, amely pont a budapesti hármas találkozó idején jelent meg, kiemeli: a gazdasági és politikai nacionalizmus folytán ezek az erők legfeljebb csak az igen távoli jövőben tudnak egyesülni. A szerzőhármas, a Duisburg-Esseni Egyetem tanárai, külön is rámutatnak, hogy ez az ideológia ráadásul egymás ellen fordítja a potenciális keleti és nyugati partnereket.

A szélsőjobb helyből vonzódik ugyan a tekintélyuralomhoz, de az Oroszországhoz és Kínához fűződő viszony éket ver az érintett pártok közé. A nyugati szélsőségesek általában csodálják Moszkva erejét, a keletiek többnyire hajbókolnak Putyin előtt. A nyugatiak gazdasági okokból óvatosak Pekinggel kapcsolatban, a keletiek kitárják a kaput a kínai beruházások előtt.

Ez a megosztottság tökéletesen tükröződik abban, miként szavaztak ezek a pártok 2014–19 között az Európai Parlamentben. Az derül ki az összesítésből, hogy az összes többi frakció sokkal, de sokkal egységesebb, mint a szélsőjobb. És ezt csak súlyosbítja a kelet–nyugati szembenállás.

Németország első számú virológusa úgy számol, hogy az ország nem tudja elkerülni az újabb komoly zárlatot – tudósít a Die Welt. Droste, aki a berlini Charité Kórházban dolgozik, azzal érvel, hogy az agresszív mutáns ellen semmire sem jók a részleges lezárások, ezt már látni a párizsi és londoni tapasztalatok alapján. Hiába voltak az ilyen-olyan intézkedések, tovább emelkedett a súlyos esetek, illetve a halottak száma.

A nagy német településeken viszont még el lehet kerülni, hogy ilyen fordulatot vegyenek az események, de ehhez a politikának kell lépnie, emellett kell az is, hogy az emberek tartsák be a tilalmakat – mutatott rá Droste. Németországban is tarol a brit mutáns, a fertőzöttek 88%-ánál mutatták ki. Ezért a küzdelmet irányító Robert Koch Intézet azzal számol, hogy még többen kerülnek kórházba.

Orbán Viktor harcol a koronavírus és a kedvezőtlen hírek ellen. Mert bár az ország az összes európai tagállamnál gyorsabban oltja be a lakosságot, amihez az EU-ban nem engedélyezett orosz és kínai vakcinát is felhasználja, mégis gyorsan nő az áldozatok száma – tudósít a Deutsche Welle. Folyik a versenyfutás a járvánnyal, de eközben a sajtó nem kívánatos.

Békássy Szabolcs, dunavarsányi körzeti orvos azt tapasztalja, hogy az egyre terjedő fertőzések miatt, amit csak tetéz, hogy újabban az igen súlyos brit variáns okozza, az emberek nagyon is hajlandóak beoltatni magukat.

A kórházak azonban túlterheltek, úgyhogy már az orvostanhallgatókat is berendelték munkára. Közülük többen hajmeresztő esetekről számoltak be a közösségi médiában. Orbán mégis nyitni akar, részben, hogy újraindítsa a gazdaságot. A kormány egyben visszautasít minden bírálatot, és azt állítja: kézben tartja a helyzetet.

Arról, hogy ez így van-e, nemigen lehet meggyőzni, mert a sajtó nem léphet be a kórházakba, az orvosok, ápolók pedig nem állhatnak szóba újságírókkal. A Deutsche Wellének is azt mondták: kívül tágasabb, interjúkérelmét visszautasították.

A bolgár miniszterelnök ellen egyre sűrűbben hangzanak el korrupciós vádak, de Boriszov nem ugrál a Néppártban, így aztán a politikusnak nem sok gondja akad Németország miatt – hangsúlyozza a Financial Times kommentárja a vasárnapi bulgáriai választások előtt. A politikus különben nem tartott egyetlen kampányrendezvényt sem. Járja az autópálya-építkezéseket és ezeket az eseményeket élőben sugározzák a neten, mert azzal akar nyerni, hogy ő az, aki becsatornázza az uniós pénzeket az EU legszegényebb államának fejlesztésére.

Csakhogy a bírálók szerint ezek a beruházások tele vannak vesztegetésekkel és a klienseket hozzák helyzetbe. A reformok viszont továbbra is váratnak magukra. Ugyanakkor a korrupció már olyan szintet ért el, hogy 10 év alatt a GDP 28%-áról 2%-ra esett vissza a külföldi befektetések aránya.

Boriszovot pont ilyen okból Orbánhoz hasonlítják, aki keményen kézben tartja a hatalmat, közben azonban legjobb barátja (pénztárosa? – a szerk.)  az ország leggazdagabb embere lett – vízszerelőből. Brüsszel mégsem figyel úgy oda a bolgár vezetőre, mert nem tekintette homokzsáknak az EU-t a belpolitikában. Nem úgy, mint a Fidesz vagy a PiS. Ezért nem is néztek annyira a körmére, mert ahogy egy európai diplomata megfogalmazta: nem akarnak ellenségeket, és kerülik a harcot. Azon felül Zsivkov (Bulgária 1962–89 között párt és állami vezetője – a szerk.) egykori testőre látja azt, amit egykor Orbán is tudott, hogy ti. nem harapunk bele abba a kézbe, amelyik enni ad.

Ennélfogva Bulgária támogatta az év végén az új jogállami mechanizmus megteremtését és élvezi a Néppárt támogatását. Odahaza viszont egyre népszerűtlenebb az egymást követő vesztegetési ügyek miatt. Fény derült egy olyan építkezésre, ahol 30-40 %-ot osztottak vissza az uniós pénzekből. Következmények azonban nincsenek. A legfelső bíróság elnöke kijelentette: a hatalom megmondja az igazságszolgáltatásnak, hogy mikor milyen ítéletet kell hozni. Mégsem várható, hogy az EU a sarkára áll, mert a Bizottság több fronton is Magyarországgal és Lengyelországgal csörtézik.

A magyar társadalom nyomott hangulatát fejezi ki, hogy a Ferencvárosban egy nap után ledöntötték és összetörték a „Fekete életek számítanak” kampányhoz kapcsolódó szobrot – írja az Euronews. Egyben azt is mutatja, hogy az emberek milyen élesen képesek összecsapni egymással, csak azért, mert az adott kérdésben eltér a véleményük. Az alkotó, Szalay Péter úgy nyilatkozott, hogy pontosan erre számított, de ezek után még érdekesebb lesz a mű utóélete. De azért annak örül, hogy nem akkor tört ki valamiféle atrocitás, amikor elhelyezték az alkotást, hiszen a Mi Hazánk Mozgalom eredetileg azzal fenyegetőzött, hogy nem is engedi felállítani.

A művész arról is beszélt, hogy a szivárványszín kétségtelenül fölöttébb irritálja a vandálokat, már a szín is sértés a szemükben, habár az bibliai jelkép. Azt jelezte a Vízözön után, hogy elmúlt a katasztrófa.