A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSEKOR teljesen időszerű volt a korábban széthullott Nemzetek Szövetsége helyére egy újabb egyetemes elhivatottságú intézményt, az Egyesült Nemzetek Szervezetét létrehozni, melynek célja – egy új világtörténelmi szakasz hajnalán – Földünk mindennapos, sokrétű működésének és békéjének biztosítása volt. Aztán a 20. század végén, a hidegháború és a kétpólusú világ megszűnését követően, egy eleddig példa nélküli folyamat indult be a világszervezetben, aminek célja az volt, hogy a mára már közel 80 éves ENSZ kialakított struktúrája és tevékenysége végre-valahára tükrözze az azóta bekövetkezett fejleményeket és alkalmazkodjék a mai világ realitásaihoz. (A nyitó képhez: legutóbb éppen harminc évvel ezelőtt, 1992–93-ban a Magyar Köztársaság a Biztonsági Tanács tagja volt; előtte 1968–69-ben töltötte be ezt a tisztséget.)
Ha visszatekintünk az elmúlt csaknem nyolc évtizedre, joggal kérdezhetjük, miként kezelte a világszervezet a legdrámaibb kérdéskört, a nemzetközi békével és biztonsággal kapcsolatos számtalan ügyet. A helyes válasz megadása végett hangsúlyozandó, hogy az ENSZ nem világkormány; a világszervezet főtitkára nem adhat utasítást egyik vagy másik tagállamnak, hogy mit tegyen vagy ne tegyen. Ez persze nem zárja ki, hogy a főtitkár ne ismertesse a saját és munkatársainak a véleményét, és azt sem, hogy ne tegyen diplomáciai lépéseket az ügyekben, de az, hogy egy ENSZ-tagállam mit tesz, az az adott ország kormányának politikai akaratától, hajlandóságától függ.
A világszervezet különféle szerveinek konszenzussal vagy többségi szavazással hozott határozatai politikai, erkölcsi erejűek, ám jogi kötelezettséggel nem bírnak. Kivételt képez ez alól az ENSZ egyetlen testülete, a Biztonsági Tanács, ami elsődleges felelősséggel bír a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. E sokszor kényszerítő, beleértve katonai jellegű intézkedéseket is igénylő helyzetekben az ENSZ tehát csak akkor tud fellépni, ha az adott kérdésben a Biztonsági Tanács mind az öt állandó tagja egyetért. Fennállása óta a világszervezet a nemzetközi béke és biztonság területén sikereket (Kambodzsa, Kelet-Timor, Libéria, Irak), másutt kudarcokat (Szomália, Ruanda), továbbá vegyes eredményeket (Jugoszlávia) vagy befagyott helyzeteket (Közel-Kelet, Kasmír) ért el, illetve vett tudomásul.
Manapság elhangoznak olyan vélemények, melyek joggal bírálják az ENSZ ténykedését a nemzetközi béke és biztonság megőrzésében vagy helyreállításában. Tudatában lévén az ENSZ számos sikertelen, nem hatékony konfliktusrendezési fellépéseinek, mégis azt javaslom, mérlegeljük: mi lenne, ha ezek a konfliktusok egy ENSZ nélküli, rendezetlen, a bomladozó multilateralizmus világában zajlanának?
A VÁLASZ EGYÉRTELMŰ: ezek a feszültségek, erőszakos összecsapások sokkal drámaibb méreteket öltenének, sokkal nagyobb veszélyekkel járnának az egész világra, és az elérhetőnél jóval kevesebb perspektívát kínálnának a megoldásokra.
A tisztánlátáshoz azt is fontos tudni, hogy a világszervezet napirendjén a béke veszélyeztetése és a háborúk mellett az emberi tevékenység minden egyéb aspektusa, minden formája jelen van. Az intézmény plenáris fórumaként működő Közgyűlésen kívül ezzel foglalkoznak az ENSZ szakosított, kapcsolt szervei, alapjai, programjai is. Bolygónk mindennapos, teljesen magától értetődő működésének biztosításához olyan témák ENSZ-beli vizsgálata folyik lankadatlanul, mint az emberi jogok, a kereskedelem és fejlesztés, a környezetvédelem, a népesedés, a kábítószer és bűnüldözés, a nők helyzete, a nemi egyenlőség, az élelmiszer-ellátás, a szociális fejlesztés, a betegségek, a nukleáris és vegyi fegyverek, a mezőgazdaság, a polgári repülés, a foglalkoztatottság, a nemzetközi hajózás, a távközlés, az oktatás, a tudomány és a kultúra, a turizmus, a postaszolgálat, az egészségügy, a meteorológia, a statisztika, az erdők, az őslakosok, a terrorizmus stb. Ezek a fórumok nagy többségükben szavazással döntenek és megfelelő lépéseket tesznek a világ minden részén.
Ezért joggal állítható, hogy az e kérdésekkel foglalkozás gyakorlatilag az emberiség túlélésének biztosítását szolgálja. Az érintett szervezetek nevei, mint például az Egészségügyi Világszervezet, az ENSZ Gyermekalapja, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosi Hivatala, az Élelmezési Világprogram, a Nemzetközi Migrációs Szervezet, minden földrészen ismertek.
Az orosz–ukrán háború okán jól látható, milyen széleskörű humanitárius segítségnyújtás folyik Ukrajnában az ENSZ égisze alatt, és mekkora világméretű mozgósítás zajlik a fegyvernyugvásért, a béke helyreállításáért.
Mi lenne, ha ezekkel a létfontosságú kérdésekkel nem foglalkoznánk közösen, nemzetközi hálózatokon keresztül? A válasz az, hogy a mindezt összefogó, nélkülözhetetlen egyetemes intézményt meg kell őriznünk, de egyúttal meg is kell újítanunk, hozzá kell igazítanunk napjaink kihívásaihoz. A már említett szakmai kérdésekben ez kivitelezhető. Arra azonban, hogy miként és mikor tudjuk ezt megtenni az ENSZ legérzékenyebb területén, a Biztonsági Tanácsban, egyelőre nincs válasz. Mert ez az ENSZ-reform megkerülhetetlen, kulcsfontosságú területe.
A BT jelenlegi hierarchiája az öt állandó tag vétójogán alapszik. Amióta fölvetődött az ENSZ-reform szükségessége, erre vonatkozó számos elképzelés forog a köztudatban. Véleményem szerint: ha a BT taglétszámát megnövelnék, beleértve a vétójoggal rendelkező állandó tagokét is, a mai viharos időkben e testületnek a nemzetközi békével és biztonsággal kapcsolatos, eddig is nehézkes döntéshozatali mechanizmusa még bonyolultabbá, lassúbbá válna, s az ilyen késlekedések drámai következményekkel járnának. Arra aligha van kilátás, hogy a vétójogot megszüntessék, mert arra maguknak a vétó jelenlegi birtokosainak kell rábólintaniuk. A kritikusan fontos BT-ben már hozzászoktunk az öt állandó tag közötti 3:2-es (amerikai, brit, francia versus orosz, kínai) törésvonalhoz.
Ha viszont ehhez a képlethez újabb állandó tagok csatlakoznának – és ehhez hozzátehetjük: a 193 tagállamból csak igen kevesen számíthatnak arra, hogy a nemzetközi közösség reálisnak, elfogadhatónak tartana egy új, nagy felelősséggel járó állandó tagsági aspirációt, – akkor a BT-n belüli törésvonal esetleges megváltozása megjósolhatatlan következményekkel járhat a nemzetközi békével és biztonsággal kapcsolatos döntéshozatali mechanizmusra.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székháza.
HA VISZONT NEM KERÜL SOR a világszervezet olyan átfogó reformjára, ami kiterjedne a Biztonsági Tanács átalakítására is, az árkot ásna az ENSZ és a valóságos világ közé, megrendítené az ENSZ hitelét. Jelenleg itt állunk, s a perspektívák nem világosak. Annyi viszont bizonyos, hogy a világnak szüksége van a pótolhatatlan, modern és megújított Egyesült Nemzetekre.
