Kennedy egykori amerikai elnök 1961-ben elhangzott híres kijelentése óta, mely szerint „Ne azt kérdezd, mit tehet érted az országod, hanem azt, mit tehetsz te az országodért” (Ask not what your country can do for you, but what you can do for your country) a „visszaadás” és „visszakapás” jelentése az USA társadalmi-közéleti praxisában radikális jelentésmódosuláson ment át. Valami olyasfélét jelent, hogy amit kaptál a korábbiakban a közösségtől, a későbbiekben, amint erre lehetőséged adódik, a magad módján, a magad lehetőségei szerint és a magad értékrendjének megfelelően adjál abból vissza a közösségnek. (A nyitó képen a tűzpiros Porsche; forrás: 24.hu.)

Az Egyesült Államokban mindez úgyszólván kötelező gyakorlattá vált, amiből Magyarországon leginkább az amerikai egyetemek támogatásának immár hagyományos formái lettek ismertekké.

Szóval „visszaadás” és „visszakapás”. Orwell egy 1946-i esszéjében (Politics and the English Language) a „rossz nyelvről” (bad language) szólva, ami az embereket megakadályozza, hogy tisztán és világosan gondolkodjanak, így ír: „A politikai nyelv arra szolgál, hogy a hazugság igaznak, a gyilkosság pedig tisztességesnek hangozzék, és hogy a tomboló szél a szilárdság látszatát keltse.”

Szóval „visszaadás” és „visszakapás”. A politikában az adás és a kapás, a juttatás és a részesülés a politikai megállapodások és üzletelések legtöbbször titkos vagy homályban tartott elemi részét képezték, ahogy ezt a nagy köpönyegforgató, Talleyrand emelt fővel hirdette a bécsi kongresszust követően.

Visszaadás és visszakapás – sötét és titkos üzelmek, üzletelések, obskúrus megállapodások.

Hogyan írta is Esterházy a „Javított kiadás”-ban? „Mindenre hajlandó volnék, ha visszaadnák a joggyakorlatomat, írja Tóth…” (Bp. 2002. 76.) Mindenre hajlandó volnék, ha visszaadnák…

A mai hírekben olvasom, hogy Völner Pál családja visszakapta a korábban lefoglalt autókat, köztük egy 320 lóerős, tűzpiros Porsche Cayman S sportautót, egy Mini Coopert és egy Lexust.

„Visszaadás” és „visszakapás” -, ahogy azt Talleyrand mondta – a politikában mindig üzletelést és titkos megállapodást jelent.

Íme a mai „keresztény” Magyarország, s íme a nyomozást, büntetés-végrehajtást, a közigazgatási és más intézmények működésének törvényességét felügyelő állami szerv, vagyis az ügyészség.

És még véletlenül sem az a Magyarország, amely azért adna vissza, hogy – amint azt Kennedy mondta – mindannyian tegyünk valamit az országért: például visszaadva azokat az iskolákat, ahonnan a hatalom egyik napról a másikra, mint az elhasznált és feleslegessé vált kacatokat, százával hajított az utcára halmozottan hátrányos helyzetű kisiskolásokat, s velük azokat a mindenre elszánt pedagógusokat, akik garantáltan nem az anyagi jólétükért és előmenetelükért áldozták föl emberségüket, szaktudásukat és elkötelezettségüket a tanítványaikért.

Az Orbán-rezsim keresztény Magyarországa.