Miközben botladozik az európai vakcinabeszerzés, egyre inkább lehetséges opciónak látszanak az orosz és kínai szerek. A két ország megmentőként és megkerülhetetlen partnerként jelenik meg– írja a The Washington Post. A Szputnyik V éppen akkor bukkan fel a színen, amikor növekszik a nyomás Németországra, hogy a Navalnij-ügy miatt legyen keményebb Moszkvával szemben, ideértve az Északi Áramlat 2 építésének leállítását.

A Külkapcsolati Tanács nevű elemző intézet egyik szakértője szerint: amit az EU művel a vakcina kapcsán, az erősen bohózatszerű. Viszont aligha kétséges, hogy Putyin és Hszi az asztal tetején táncol örömében. Gyógyszeripari bennfentesek azt mondják, hogy Brüsszel azért botladozik, mert lassan jutott el a rendelésig és túl sokáig alkudozott az áron.

Ugyanakkor Oroszország nemigen leplezi, hogy az oltóanyag-diplomácia szervesen illeszkedik az elnök politikájába, hogy növelje külföldi befolyását. Krekó Péter, a Political Capital vezetője azonban nagy gondnak tartja, hogy különösen a kis államokban nemigen lehet szétválasztani a Moszkvával fenntartott pragmatikus üzleti kapcsolatokat, illetve a másik fél politikai nyomulását. A Kreml láthatóan sikerrel igyekszik megtalálni az EU-ban a gyenge láncszemet.

Peking azt állítja, hogy esetében az oltóanyag nem szolgál diplomáciai célokat, ám illetékesek a szer eladását összekötik a terjeszkedéssel. Az Európában kialakított együttműködés azonban valószínűleg riadóztatja Washingtont. Pár hónapja még úgy látszott, Orbán magányos harcosként kezdett tárgyalásokat a Szputnyik V megvételéről. Most már szó van arról, hogy a németek beszállnak a gyártásba. Ezt persze azonnal meglovagolta a magyar miniszterelnök, aki Brüsszel engedélye nélkül szerez be orosz és kínai készítményeket. Krekó rámutat, hogy az orosz vakcina esetében a politikus immár mondhatja: Európa előtt jár.

Az Európai Külkapcsolati tanács egy másik elemzője úgy látja: az EU mindenképpen be akarja oltani a polgárokat, ezért igyekszik becsukni a szemét, amikor szóba kerülnek a hátrányok az orosz beszerzés kapcsán. Krekó szerint a gond ott van, ha azt sugallják, hogy csakis a keleti barátok tudnak segíteni, amikor baj mutatkozik.   

Az unió elszúrta a felkészülést emberiség történetének legnagyobb oltási akciójára és ez felveti, hogy a Bizottság elnöke mennyire nőtt fel a feladatához – írja Neue Zürcher Zeitung,a konzervatív-liberális újság főszerkesztője. Eric Gujer emlékeztet arra, hogy a szervezet idáig nem tudott elég adagot beszerezni, vitába keveredett a gyártókkal, és kétséges az alkalmazott taktika, miközben von der Leyen minden felelősséget elhárít magáról. A nyilvánosság azonban máris a bűnbakokat keresi. Brüsszel vadul csapkod maga körül, hiszen ő tárgyalta ki a szerződéseket. Szó szerint élet-halálról van szó, és természetesen ilyenkor maga a főnökasszony az illetékes.

Hatalmas nyomás nehezedik rá, de a kétségek felvetik, hogy ő és a Bizottság képes-e megbirkózni a feladattal. Még akkor is, ha a brüsszeli bürokrácia munkáját lassítja az állandó egyeztetési kényszer a tagokkal, illetve a Parlamenttel. De annál inkább szükség lenne olyan vezetőre, aki megfelelő képességekkel ellensúlyozni tudja ezt a hátráltató tényezőt. Ám von der Leyen leginkább a marketingben jó: el tudja adni a sikereket, a kudarcokat viszont másokra tolja rá.

Módszere az, hogy támad, majd lehetőség szerint gyorsan elhatárolja magát a problémától, függetlenül attól, hogy ily módon hozzájárul-e a megoldáshoz. Megnyerő és mosolygós, ugyanakkor számító és a saját politikai előnyeit nézi.

És rá kell kérdezni a német kancellária szerepére is, mert a német elnökség a jogállami mechanizmus miatt a múlt év végén többet foglalkozott Magyar- és Lengyelországgal, mint a járvánnyal. A tét a költségvetés és a segélycsomag volt, de jobban oda kellett volna figyelni a polgárok egészségére. A Merkel-kormány persze tudja, hogy maga is ludas, ezért csatlakozott az AstraZeneca éles bírálóihoz.

Brüsszel az utóbbi években joggal vetette az USA szemére, hogy az populista és protekcionista. Ám most ugyanebbe a hibába esik a Bizottság is, de ily módon a saját oltási stratégiáját ássa alá. Nem azzal van gond, hogy mindenkinek ő szerzi be az ellenszert, hiszen még élénken él az emlékekben, amikor a tagállamok a múlt tavasszal a „Kaparj, kurta!”-szemlélet jegyében egymással vetélkedtek a védőeszközökért. Viszont most pont ezért teljesen felesleges minden bírálatot a vakcina-nacionalizmus megnyilvánulásaként elkönyvelni.

És amikor az EU nekimegy Nagy-Britanniának, illetve egy brit gyógyszergyárnak, akkor maga is beleesik a korona-nacionalizmus bűnébe. Pedig a szolidaritást és a közösséget hirdeti. Ám az oltások beadásában még Szerbia mögött is lemarad, pedig az nem éppen a hatékonyságáról és a jó szervező munkájáról híres. A marketing-szakember von der Leyen meglehetősen nagy PR-katasztrófát rittyentett.

Az amerikai elnök első külpolitikai beszéde azt ígérte, amire a világ régóta várt: vége a trumpi időknek, ismét fontosak a nemzetközi szövetségek, és a tekintélyelvű vezéreket az USA immár nem ajnározza – olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Amit mondott, az kemény volt: nem támogatja Szaúd-Arábia katasztrofális háborúját Jemenben, és hogy Washington a jövőben nem fordítja el a fejét, amikor Moszkva ártani próbál a tengerentúli demokráciának, állami és magánintézményeket támad, továbbá odahaza kíméletlenül megsérti az emberi jogokat.

Szó sincs a kapcsolatok újraindításáról, ahogy az Obama alatt történt. Ellenben nagyon is határozottan fel kíván lépni az orosz vezetés ellen, amely azt hiszi, hogy országa ismét nagy lehet, ha ellenséges a Nyugattal szemben, ami belső elnyomással párosul. Biden személyében Moszkva olyan elnökkel szembesül, aki nem bálványozza az autoriter vezetőket, hanem akadályozza azok felforgató munkáját.

Hogy Kínával miként próbálja oldani a feszültséget, az majd kiderül, de az biztos, hogy szerinte is Peking a legnagyobb veszély az Egyesült Államok szempontjából. Az erős szövetségek persze ahhoz is kellenek, hogy elriasszák a szabotőröket, a provokátorokat és ellenségeket. Viszont Biden a NATO-t nem pénzbehajtó cégnek tekinti és Németországban hagyja az amerikai katonákat.

Örvendetes, hogy szorgalmazza az összefogást és az együttműködést a partnerekkel. De ez egyben szükséges is.

Feltörekvő közösségnek nevezi Közép-Európát az osztrák Die Pressebenmegjelent vendégkommentárjában a lengyel elnök, aki úgy véli, hogy a többi közt a V4-ek igen sokra hivatottak a földrészen. Duda rámutat, hogy a térséget összeköti a közös sors – annak földrajzi, politikai, gazdasági és kulturális dimenzióját is ideértve. Elsősorban a múltra lehet építeni az összefogást, hiszen a régió megélt két önkényuralmi rendszert. De már korábban is sikerült errefelé önkéntes alapon politikai uniót létrehozni, amit a mai EU elődjének lehet tekinteni. Benne a jogállamisággal és a parlamenti demokrácia alapelveivel.

De ugyanilyen fontos, hogy közösek az értékek is, a térség jó ezer éve a napnyugati kultúrakörhöz tartozik, ugyanazokat az eszményeket vallja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden további nélkül átveszi a nyugati normákat, mert mindenkinél jobban tudja, milyen árat kell fizetniük azok védelmezőinek. Tisztában van azzal, hogy ezeket az értékeket ápolni kell, hogy összhangba kell hozni a szabadságot a felelősséggel, a jogokat a kötelességgel, az individualizmust a szolidaritással, a kritikus, korszerű gondolkodásmódot az örökséggel és az identitásalkotó hagyománnyal.

A lengyel államfő úgy látja, hogy Európa gazdagodott a középső rész visszatérésével, mert ez a közösség igen sikeres. Gazdasági, politikai értelemben, valamint a civilizációs felemelkedést tekintve egyaránt. Főleg, ha azt nézzük, hogy ez a folyamat milyen példátlanul rövid idő alatt ment végbe. Azt mutatja, milyen lehetőségeket nyit meg a szabadság. A régió már nem periféria Kelet és Nyugat, terjeszkedő nagyhatalmak között, hanem öntudatos, befolyásos egység, amely szorosan egybekapcsolódik. A térség egyenjogúvá vált.

Darázsfészekbe nyúlt Szijjártó Péter, amikor Párizsban találkozott a Rothschild Bankház vezetőivel és ezt még ki is posztolta – írja az osztrák Kurier. Azóta ugyanis a szélsőjobb kígyót-békát kiált a miniszterre, miután az Orbán-kormány által terjesztett összeesküvés elméletekben a „háttérhatalmak” kapcsán idáig központi szerep jutott a francia pénzintézetnek, továbbá Sorosnak, mint akik titokban mozgatják a világot. Ám most a jobboldali-nemzeti vonal hívei össze vannak zavarodva.

Valósággal özönlik a szitokáradat. De hát a politikus azt írta a megbeszélésről készült kép alá, hogy a Rotschild-család az egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb bankárdinasztia. Közép-Európában is erősen jelen van és Magyarország szívesen együtt dolgozik vele. Azóta egyfolytában jönnek az ellenséges, illetve gunyoros kommentárok.

Bedobja a törülközőt Magyarországon a Frontex: most először fordul elő, hogy a határvédelmi ügynökség kivonul az egyik tagállamból írja a franciaLibération. De ami sok, az sok, és miután az Európai Bíróság elítélte az Orbán-kormány kitoloncolási gyakorlatát, a szervezet immár nem hajlandó lenyelni, hogy migránsok ezreit toloncolják vissza Szerbiába, meglehetősen erőszakos módon.

A magyar hatóságok egy sor jogi akadályt léptettek életbe, nehogy a menekültek az ország területére lépjenek és ott menedéket kérhessenek. Ám az EU Bírósága kimondta, hogy ez az eljárásmód törvénysértő, ám azóta is csaknem ötezer embert raktak át szerb földre, vagyis a magyar fél a jelek szerint nemigen hajlandó tiszteletben tartani a verdiktet.

Ily módon igen nehéz, hogy a Frontex továbbra is segítsen. Annál is kevésbé, mert 2016 óta folyamatosan becsukta a szemét, noha saját emberi jogi megbízottja hamar riadót fújt a kitoloncolásokat kísérő brutalitás láttán. A jelentés már akkor felvetette, hogy el kell hagyni Magyarországot, mert különben az ügynökséget bűnrészességgel vádolhatják meg. Az eseteket bőségesen dokumentálta az UNHCR, a Human Rights Watch és az Orvosok Határok Nélkül. Mégsem történt semmi változás.

De amikor erőszak nélkül fordítják vissza az érintetteket, akkor is bőven előfordul megaláztatás. Például: decemberben egy csoport tagjait mezítláb és alsóneműben küldték vissza – mondja Léderer András. A Helsinki Bizottság munkatársa szerint Magyarország az egyetlen uniós tag, amely törvénybe iktatta a jogsértő módszert. Abban is egyedülálló, hogy mindenütt másutt védelmet élveznek a menekültek.

Egyébként a múlt év végén könyv jelent meg a Határerőszakot Figyelő Hálózat gondozásában. A felsorolt 12 ezer eset kapcsán a leghosszabb fejezetet Magyarország érdemelte ki.