Napok teltek el már Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor moszkvai találkozója óta, de a világ még mindig azt találgatja, hogy miért egy ménkű hosszú asztal két végén ültek a tárgyaló felek, egymástól úgyszólván fényévnyi távolságra. Van-e ennek valamilyen üzenete, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a vendéglátók kifogytak a kis méretű asztalokból, és hirtelen csak nagyot találtak.

Születtek magyarázatok, sőt, konteók is szép számmal, de péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor pontot tett a találgatások végére. A Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában a Völner-ügyről ezúttal sem esett ugyan szó, és arról sem kérdezték, hogy miért volt három minisztériumban házkutatás, ezzel szemben megtudtuk, amit már eddig is sejtettünk: hogy Magyarország előre megy, nem hátra. (A paradicsom színéről ezúttal nem volt szó.)

Orbán a moszkvai megbeszéléséről is beszámolt, kendőzetlenül, őszintén, ahogyan azt tőle már megszokhattuk. A kérdező Nagy Katalin ezúttal is kemény kérdésekkel izzasztotta meg a miniszterelnököt, így aztán arra is fény derült, hogy Orbán az ötórás tárgyalás alatt kilenc javaslatot tett, és nyolc ügyben sikerült megállapodni.

Az asztal hosszán viszont ő is meglepődött, mert idehaza kisebb, emberibb asztalokhoz szokott. „Az asztal pedig hosszú volt, ahogy ön mondta. Az orosz elnökre vigyáznak. Tehát az mégse Magyarország, hogy a miniszterelnök vagy az elnök időnként kocsiba ül, mint én teszem, magam vezetek, időnként testőrök nélkül itt, ott, amott. Járom a kórházakat még járvány idején is. Oroszországban azért nagy a tét, az egy nagy katonai hatalom. Ott azért az elnökre járvány idején egészen különleges szabályok vonatkoznak. Például hogyha olyan vendéget fogad, mint jómagam, akkor egy jó ég tudja, pontosan hány méter hosszú asztal másik oldalán kell ülni. Mondtam is a sajtótájékoztatón, hogy még életemben ilyen hosszú asztalnál nem ültem, de a távolságért kárpótolt bennünket a tárgyalás hossza és mélysége.”

Ezt állította Orbán Viktor, aki saját közlése szerint még sohasem hazudott az embereknek. Hogy a járvány miatt kellett távol ülnie Putyintól, és nem azért, amit sokan gondoltak, hogy vendéglátója nem vette őt emberszámba. Csakhogy két nappal később, már nem volt járvány Moszkvában, legalábbis arra kell következtetnünk, hogy Putyin kifejezetten emberi körülmények között fogadta Alberto Fernández argentin elnököt, barátságosan, egymáshoz közeli székeken ülve beszélgettek. És kínai látogatásakor sem volt nyoma az Orbán által említett elővigyázatossági intézkedéseknek.

Így változik a járványhelyzet, néhány nap alatt. Kedden még tombolt Moszkvában a pandémia, és vigyázni kellett az orosz elnök egészségére, de csütörtökön már nyoma sem volt ennek, mint ahogyan egy nappal később, Kínában sem. Erre a rejtélyre is lehet magyarázat, mégpedig a magyar miniszterelnök szempontjából kínosnak tetsző az a videó, amelyen Putyin és Orbán rövid, ám annál jellemzőbb sajtótájékoztatójának utolsó pillanatait láthatjuk. A felvételen szabad szemmel is jól kivehető, hogy a sajtótájékoztató végeztével az orosz elnök szabályosan faképnél hagyja a magyar miniszterelnököt. Orbán először nem is értette, mi történt, aztán gyorsan felfogta, hogy ott hagyták, mint eb a Szaharát. Kínosan szedte a lábát, hogy Putyin nyomába eredjen, ám annak akkor már bottal üthette a nyomát.

A fő azonban, hogy a tárgyalás sikeres volt, a két nép barátsága – csakúgy, mint az egykori Szovjetunó idején – örök és megbonthatatlan. Nekünk – úgy is, mint nyilvánosságnak – pedig marad a felismerés: ha a legközelebbi kihallgatásra Orbán visz magával egy kisebb asztalt, akkor nem kell majd mindenféle találgatásokkal foglalkoznunk.