A CG & Partners Kft. legújabb kutatásában azt vizsgálja, hogy miként alakul Kína területi differenciáltságából fakadóan az ország ökológiai lábnyoma régiós és tartományi szinten. Bemutatja az ország fejlődését az ökológiai lábnyommal párhuzamba állítva. Az ökológiai lábnyom, a biológiai kapacitás és a GDP közötti összefüggéseket különféle elemzőmódszerek segítségével szemlélteti.

A Föld biológiai kapacitásának felhasználása rendkívül aránytalan, ezért bolygónk jövőjének szempontjából fontos, hogy megfelelően gazdálkodjunk vele. Kínában a népesség arányának és a gazdasági növekedés felzárkózásának rohamos növekedésével az emberek egyre nagyobb mértékben terhelik meg a környezetet, és használják fel a meglévő erőforrásokat. Ez a fejlett országokra jellemző tendencia egyre több káros következménnyel jár az országra és ezzel együtt Földünkre nézve is.

Kína esetében egy bezárkózott politikai rendszer nyitott a világra, és adottságait kihasználva, látványos gazdasági fejlettségre tett szert. Ez a fejlődés azonban differenciáltan ment végbe az ország területén, amely visszavezethető a történelem korábbi szakaszaira és a természeti adottságokra is. Megfigyelhető az ország keleti részének dominanciája a középső és a nyugati tartományokkal szemben. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a környezet megterhelése és az ökológiai lábnyom növekedése is végbement. Egyre nagyobb földterületekre van szükség az ország 1,34 milliárd lakosának fogyasztását kielégítendő.

Kína ökológiai lábnyoma 2,7 globális hektárt tesz ki egy főre kivetítve, ami az összlakosságot figyelembe véve 3618 millió globális hektárnak felel meg országosan. Az ország területe 27%-ban fedezi Kína ökológiai igényét, az ázsiai kontinens pedig 89%-ban tudná fedezni ezt a mennyiséget. Ahhoz, hogy Kína fogyasztását teljes mértékben ki lehessen elégíteni, két, Dél-Amerika méretű kontinensre lenne szükség, ami megegyezik a Hold felszínével. Ha minden kínai úgy élne, mint a világátlag, tehát fél gha-ral többet fogyasztana, akkor fogyasztásukhoz a két Dél-Amerika nagyságú terület mellé még majdnem egy Ausztrália méretű területre lenne szükség.

A gazdasági fejlettség – adott esetben Kína országos és tartományi GDP-je – és az ökológiai lábnyom közötti kapcsolat kutatása közben a kiadvány szerkesztői arra a következtetésre jutottak, hogy egyedül a biológiai kapacitás az, amiben csökkenés tapasztalható Kínában. Az elemzések során klaszteranalízist alkalmaztak, a fő kérdés arra irányult, hogy az ökológiai lábnyom, a biológiai kapacitás és az ökológiai deficit között páronként megfigyelhető-e lineáris kapcsolat. A kutatás rávilágított arra, hogy az ökológiai lábnyom és az ökológiai deficit között tartományi szinten nincs szignifikáns kapcsolat. Tartományi szinten nem figyelhető meg az országos temporális vizsgálatokban tapasztalható összefüggés, vagyis nem feltétlenül a magasabb fajlagos GDP-vel rendelkező tartományoknak magasabb az ökológiai lábnyoma.