Igen, már erről is született tanulmány: a Corvinus és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem együttműködésével elkészült Turizmusbiztonság című kötetben – Michalkó Gábor, Németh József és Ritecz György társszerkesztésével – a kutatások azt mutatják, a terrorcselekmények egy-két évre súlyosan visszavetik az érintett ország turistaforgalmát, ám ha nem történik újabb támadás, az idegenforgalom hamar visszaáll a korábbi szintre. (Nyitó kép: Infovilág-archívum:,győri várfalak.)
A 466 oldalas tanulmánykötetben az egyetemek kutatói olyan témákat vizsgáltak még, mint a klímaváltozás okozta kockázatok, valamint a járványok hatása a turizmusra.
A Budapesti Corvinus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem még 2016-ban hozta létre közösen a magyarországi Turizmusbiztonság Műhelyt, amely a hazánkba érkező és innen kiutazó turisták védelméhez és biztonságához kapcsolódó témákban végez kutatásokat. A műhely eddigi munkájának egyik eredménye a Turizmusbiztonság című, Michalkó Gábor, Németh József és Ritecz György társszerkesztésében megjelent kötet. A Turizmusbiztonság Műhely kutatásai szerint a terrorcselekmények egy-két évre nagyon visszavetik az érintett ország turistaforgalmát, azonban, ha nem történik újabb támadás, az idegenforgalom hamar visszaáll az eredeti szintre. Ez egybecseng külföldi egyetemeken készült kutatásokkal, amelyek átlagosan 13 hónapra becsülték azt az időszakot, amíg annyira élénken él egy terrorcselekmény emléke a turistákban, hogy inkább elkerülik a támadás helyszínét.
Tokodi Panna és Ritecz György írja: a terrorizmusnak a turizmusra gyakorolt hatása a 2001. szeptember 11-i támadások után vált látványossá. A támadássorozat alapvetően átalakította véleményünket az utazás biztonságáról. Abban az esztendőben, majd az iraki háború kezdete után világszerte visszaesett az idegenforgalom. A következő években világszerte nőtt a terrorcselekmények száma, ennek ellenére a külföldi utazások száma is folyamatosan növekedett, vagyis az ezután történt terrortámadások az idegenforgalomban már nem okoztak az egész világra kiható akkora sokkot, mint a 2001-i merényletek.
Azt már az újságíró kérdi: ezek szerint a veszélyt is meg lehet szokni? Igen, lásd a világháborúkat – akkor sem állt le teljesen az élet, jóllehet, akkor a kiutazó turizmus elenyésző töredékét adta egyes országok GDP-jének. A világháborúk emléke szerencsére távoli a mai nemzedékek számára. Ami pedig a világ több táján ma is dúló regionális harcokat illeti, viszonylag kevesen tudnak, főleg, ha éppen nem is tévéhír. Ha meg tudunk róla, másik csatornára kapcsolunk – mintha meguntuk volna az éppen nézett fikciós akciófilmet.
Mint tudjuk, 9/11-et sem lehet összehasonlítani mondjuk, a járvánnyal, hiszen akkor az évi hévízi nyaralását nem mondta le senki az amerikai terrorcselekmény miatt, de még csak az évvégi szilveszteri belföldi pihenését sem. Tapasztalatom-emlékeim szerint az első hetekben csökkent azok száma, akik repülőre mertek ülni, de a hétvégi bécsi autós kiruccanást pár hónap múltán már természetesnek vettük.
A terrorizmus értelemszerűen óriási hatással van a külföldre irányuló turizmusra: a kutatók szerint Franciaországban például, amely a világ egyik legkedveltebb turisztikai célországa (a világ turisztikai kiadásainak 6–7 százalékát ott költik el) a 2015-i merényletek hatására látványosan, 19,2 százalékkal esett a forgalom a francia szálláshelyeken. Törökországban szintén megfigyelhető volt, hogy amikor a terroresemények gyarapodtak, akkor, illetve a következő évben a turizmus is hanyatlott. Törökország arra is példa, hogy a terrorizmus nemcsak a turizmus mértékét, de irányát is képes befolyásolni: sok turista, aki a 9/11 utáni időszakban, vagy az arab tavasz idején eredetileg egy közel-keleti országba tervezett utazást, inkább a biztonságosabbnak tartott Törökországba látogatott.
Kiderült továbbá az is, hogy egy-egy terrorcselekmény általában csak viszonylag rövid ideig, jellemzően egy-két évig csökkenti az ország vonzerejét a turisták körében. Ez megegyezik azzal a megállapítással, amit az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) tett 2015-ben; szerinte átlagosan 13 hónap az az idő, amíg kedvezőtlenül hat egy-egy ország idegenforgalmára egy-egy terrorcselekmény. (Tegyük hozzá: ez attól is függ, melyik országról van szó. Egy Indonéziában elkövetett terrorcselekmény miatt bizonyára kevéssé fog csökkenni a mondjuk Svédországba utazni kívánók száma.)
Az állandó terrorfenyegetettség azonban értelemszerűen tartósan alacsony szinten tarthatja egy-egy ország idegenforgalmi bevételeit.
Az újságíró hadd egészítse ki azzal, hogy mindez semmi ahhoz képest, amit egy láthatatlan ellenség okoz. A Covid, ez a „sunyi világháború” sosem látott-tapasztalt gazdasági mélyrepülésbe kényszeríti a turizmust. Kevés cég fogja túlélni az óriási veszteségeket. Itthon is kínlódnak, főleg a fővárosi szállodák, hiszen csak némelyiknek érdemes kinyitnia (főleg külföldi lánchoz tartozó ötcsillagosoknak), lévén, hogy csak üzleti céllal utazót fogadhatnak.
Amikor kormányrendelet tiltja meg a külföldi turisták fogadását, akkor nehéz turizmusról beszélni. Mindez soha nem látott mértékű munkanélküliséghez vezet az ágazatban. A sokszor egyébként túlságosan is feltupírozott fejlesztések szintén állnak. Éppen 2019 volt az az év Budapesten, amikor az egekbe szökött a turizmus, sokan a fővárosiak közül már szinte kikeltek ellene. Most nem fognak. Ami a vidéket illeti: nyáron és kora ősszel arattak a vidéki wellness hotelek, ám most azok is kényszerű téli álomba merültek. Ehhez képest egy konkrét országban végrehajtott terrorcselekmény hatása a turizmusra – már-már semmi.
A járvány elültével – ami nem tudható, mikor következik be – persze más lesz a helyzet, de a visszaállás sem lesz könnyű. Majd bizonyára erről a vészkorszakról is készülnek alapos tanulmányok, de arra még várnunk kell, hiszen a tragédia nem ért véget.