Merkel nem hagyta a háborús menekülteket megrohadni az orbáni embertelenség mocsarában

Magyarország és Lengyelország a demokrácia és a jogállam ügyében szembemegy az unióval. A Soros-tervről folyó nemzeti konzultáció törvényen kívüli eszköz és jogilag nem is kötelez semmire sem. Orbán gazdasági modellje az EU pénzén zajló szemfényvesztés.

A konzervatív Die Welt lap vasárnapi kiadásának főszerkesztője a közvélekedéssel ellentétben lenyűgözőnek nevezi Merkel 12 éves kancellári munkásságának mérlegét. Voltak persze árnyoldalak, pl. 2015 késő nyarán, de az keresztényi kötelesség volt, hogy nem hagyta a háborús menekülteket megrohadni az orbáni embertelenség mocsarában.  Ugyanakkor sikeresen átvezette az országot az euróválságon, a gazdaság állapota kitűnő, Európa megerősödött, Berlin megbízható vezető a világpolitikában.

Ezzel szemben fagyos a viszony a nép és választott vezetője között. Az elején csak páran ágáltak ellene, de azután erre rájátszott az AfD, ám Merkel nem engedett a nyomásnak és ez elismerésre méltó. Pedig jelenleg mindenért őt hibáztatják. A kötelességtudatát hataloméhséggé értelmezik át, a diplomatikusságát megalkuvássá. Mindez persze alighanem többet árul el a németekről, mint a miniszterelnökükről. Viszont neki magának hozzá kell látnia ahhoz, ami idáig egyetlen elődjének sem sikerült: fel kell építenie az utódját. És azon is el kellene gondolkodni, hogy a jövőben bárki csak két-három időszakon át lehessen kormányfő. Akkor senki sem mondhatná, hogy most már elég volt belőle, senki sem ismételgethetné szinte rituálészerűen, hogy új ember kell ide. Kizárólag a kancellár teljesítménye volna mérvadó.

Az osztrák Der Standard úgy látja, hogy az aktív diplomácia ellenére Európa nemzetközi befolyása korlátozott marad, mert az EU nem tudja betölteni a Trump által hátrahagyott lyukat. Pedig az unió még mindig a világ legjelentősebb gazdasági szövetségét alkotja, nagy súlya van politikailag és kulturálisan, ráadásul jelentős sikereket ért el a multilaterális porondon, így elvileg fel van vértezve az amerikai elnök retronacionalizmusával, illetve Putyin, Hszi Csin-ping és Erdogan mind erősebb tekintélyelvű nyomulásával szemben. Viszont amíg minden állam a saját pecsenyéjét sütögeti katonai területen, addig nem sokat számítani az európai haderők. És Macron nem csapatjátékos. Németországot és Olaszországot belső bajok sújtják. Magyarországon és Lengyelország megtöri az egyetértést a közösségen belül a demokrácia és a jogállam ügyében.

Nézetkülönbségek mutatkoznak az oroszokhoz fűződő viszony, főként a szankciók kapcsán is. Közben már meggyengült az EU legnagyobb külpolitikai vonzereje: a belépés lehetősége. Jó ideig nem lesz új felvétel, és ez egyaránt vonatkozik a törökökre valamint a Nyugat-Balkánra. Folyton ütköznek az ideálok, illetve a reálpolitika szempontjai és ez ellentmond az unió önképének, Brüsszel a képmutatás vádjának teszi ki magát. A despoták iránt mutatott rokonszenve pontosan az, amit Trumpnak felrónak. Az Egyesült Államok nélkül a Nyugat gyenge marad, az oroszok és a kínaiak nagy örömére.

A nemzeti konzultáció egyik kérdését választotta a „Soros-terv” kapcsán készült tudósítás címeként a Frankfurter Allgemeine vezető német konzervatív lap, hozzátéve, hogy bolondosnak és kiélezettnek tűnik a hivatalos propaganda, miszerint az összeesküvés célja a nyugati civilizáció szétverése. Az állítás szószólói Orbán Viktor alatt azt adják elő, hogy a migráció minden bűnéért egyvalaki felelős: Soros György, aki a pénzéből civil szervezeteket és oktatási intézményeket támogat, és a nyílt társadalmat hirdeti. Eszközül a Nyílt Társadalom Alapítványok szolgálnak számára. Legutóbb a Fidesz szóvivője, Puskás Imre jelentette ki, hogy az üzletember azért akarja bevándorlókkal elárasztani a földrészt, mert igyekszik meggyengíteni a nemzetállamokat. A bástya e törekvésekkel szemben: Magyarország. A nemzeti konzultáció pedig eszközül szolgál a politikai mozgósításhoz. A módszert Orbán Viktor találta ki, nincs benne egyetlen törvényben sem, ezért nincs is kötelező jogi hatálya. A költségeket a magyar adófizető viseli. A miniszterelnök egyre gyakrabban folyamodik ehhez a támasztékhoz.

Soros időközben a helyzet változásának megfelelően felülvizsgálta saját álláspontját a menekültkérdésben, de a lényeg megmaradt: a válságot meghatározott számú migráns befogadásával kell kézben tartani, de közben szigorúan ellenőrizni kell a külső határokat. A Soros-tervről szóló mese értelmében a befektető a civil szervezetek igen kiterjedt hálózatán keresztül mozgatja a szálakat, érvényesíti akaratát. Az NGO-k az értelmi szerző követeléseit szajkózzák. A név szerint megvádolt Helsinki Bizottság visszautasítja az állítást, hangsúlyozva, hogy senkinek sem a meghosszabbított karja, jogsegélyt nyújt a rászorulóknak, és nem csupán menekülteknek. A támogatásokra pályázni szokott, és ha nyer, ezért csak azt várják el tőle cserében, hogy végezze a munkáját, azaz olyanokon segítsen, akik senki másra nem számíthatnak. Mellesleg a Helsinki Bizottság a legtöbb pénzt az EU-tól kapja.

A Soros-tervről szóló elképzelés értelmében az unió, akárcsak a legtöbb EP-képviselő, benne van a pénzember zsebében. Az állítás alapja egy lista, amelyet egy tanácsadó cég készítette a brüsszeli Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézetnek. Azt tartalmazza, hogy a benne szereplő 226 politikus milyen témákra szakosodott. Heather Grabbe, a belga fővárosban működő Soros-alapítvány igazgatónője szerint teljesen természetes, hogy egy lobbiszervezet ilyen összeállítást rendel, belső használatra. Mint mondja, hasonló dokumentumok bizonyosan megtalálhatóak szinte minden kijáró intézménynél, Berlint is beleértve, legyen szó tanácsadókról vagy NGO-król. Az ilyesfajta listákban ugyanis nyilvánosan hozzáférhető adatok vannak arról, ki, mely ügyben, milyen álláspontot foglal el.  Ellenben semmiféle pénzátutalások nincsenek mögöttük.  

Az „Orbán-modell” csakis az uniónak köszönheti sikereit – írja a francia Mediapart;  az EU nélkül a magyar gazdaság az gyengeség állapotába süppedne. Ez a véleménye Kocsonya Zoltánnak, aki szerint az illiberalizmus gazdasági eredményei csupán szivárványszerű képződményt jelentenek, és kizárólag az uniós tagságból következnek, miközben Magyarország becsmérli Brüsszelt. A közgazdász rámutat, hogy Orbán Viktor a közhiedelemmel ellentétben nem azért van hatalmon, mert népszerű. Minden négy választó közül legfeljebb egynek a támogatását élvezi. Uralma ezért mindenek előtt arra épül, hogy szétesett az ellenzék, amely változatlanul azt a neoliberális nézetrendszert terjeszti, amit a magyarok elutasítanak.

Hogy Orbán ilyen hosszú életű a politikában, annak másik oka a gazdaságban gyökerezik. A növekedés az utóbbi időben stabil, javul a foglalkoztatottság, nő a reálbér. Vagyis a gazdaság mérlege pozitív az emberek szemében, a lejáratott ellenfelek szomorú teljesítményéhez mérten. Csak éppen a modell eredményességének megértéséhez látni kell, hogy az ország az utóbbi években a GDP 6-7 %-ig terjedő támogatást kapott az EU strukturális és szerkezeti alapjából. A kormány által készített KPMG-tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a közösségi pénzek nélkül a fejlődés leállt volna. A brüsszeli támogatásokhoz még hozzájönnek azok az átutalások – a bruttó nemzeti termék 3,5 %-ának megfelelő nagyságrendben – amelyet a külföldön dolgozó magyarok küldenek haza. Ugyancsak az uniós tagságot lehet áldani a munkanélküliség alacsony szintjéért is, annyian vállaltak állást Nyugaton. És akkor még ne feledkezzünk meg a közmunkáról, amely szintén javítja a statisztikát.

Az EU nélkül Magyarország nem jutna hozzá a szerkezeti és kohéziós transzferekhez, nem számíthatna arra, hogy polgárai el tudnak helyezkedni más országokban, és nem élvezné a vendégmunkások által hazaküldött összegek előnyeit. Nem lenne növekedés, és a gazdaság a tartós gazdasági válsággal kényszerülne szembenézni. Vagyis az „Orbán-modell” szivárvány, természeti tünemény, amely nem tartana soká, és csupán a bolygók sorsszerű együttállása tartja fenn. A termelékenység 10 éve nem lesz jobb, noha az unió önti a pénzt az országba a fejlesztésre és a szerkezetváltásra. Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy az illiberális gazdaságpolitika csupán hazug pókerjátszma volt, ami az ellenfél, Brüsszel kárára folyt.