Amikor Kaczynski példaképe, Orbán Viktor 2010-ben először szerzett kétharmadot, Magyarország erkölcsileg és gazdaságilag a padlón volt. Az államcsődöt alig lehetett elhárítani, az előző, szociálliberális kormány a korrupciós ügyekkel lejáratta magát. Ilyesmiről a lengyeleknél nem lehet beszélni. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy egy hónap után máris zuhan a Jog és Igazságosság népszerűsége. Az emberek többsége aggódik a demokráciáért és a jogállamért. Azon kívül, hogy az alkotmánybíróság célkeresztbe került, az igencsak aggasztja az unió Bizottságát is. 

A konzervatív Die Welt arra számít, hogy 2016 döntő év lehet a német kancellár számára, miután Merkel sikerrel vette az idei akadályokat. Jövőre főleg külpolitikai kihívások várnak rá, de a menekültválság megoldása egyelőre vágyálom. A politikus kézzel-lábbal tiltakozik a beállítás ellen, hogy a Magyarországon rekedt szír menekültek beengedésével ő robbantotta ki a válságot. Pedig a közép- és kelet-európai kormányok éppen erre hivatkozva vonakodnak migránsokat befogadni. Az ugyanakkor biztos, hogy az áradat méreteit a német vezető is alábecsülte. Viszont az általa meghirdetett jelszóban, hogy ti. „Megcsináljuk!”, benne van, hogy vállaljuk a ránk rótt feladatot, mert erősek vagyunk, mert nem térünk ki előle. A menekültpolitikát kifejezetten keresztényi érvekkel támasztotta alá, szemben azokkal, akik népvándorlásról, áradatról beszélnek. Ez az év az övé volt, Merkel népszerűsége újra erősödik.

Európában viszont nem túl jól állnak a dolgok: Berlin jelölte ki ugyan az irányt a menekültügyben, csakhogy ezúttal kevesen igyekeznek követni a németeket és Brüsszelt. Ráadásul a menekülthullám várhatóan nem csillapodik. A külső határ védelméhez az egyre tekintélyuralmibb török elnök szolgálatait kell igénybe venni. A kvótaterv csak lassan halad előre, már ha egyáltalán. És nem kizárt, hogy 2016-ban történelmileg egyedülálló, mi több paradox helyzet áll elő: Németország az Iszlám Állam ellen Asszad, vagyis egy olyan rendszer oldalán harcol, amelynek lakosságát politikai üldözöttként befogadja.  

A Der Spiegel német hetilap azt elemzi, vajon kudarcra van-e ítélve az unió, miután egyre szaporodnak a válságjelenségek: így nincs kilátásban a megállapodás a menekültek ügyében, továbbra is bajban van az euró, jobboldali populisták választásokat nyernek és a britek kilépéssel fenyegetnek.

Ami a migránshullámot illeti, Kelet-Európa már az érintettek egy töredékének az elosztására is nemet mondott. Ezért az EU-s diplomata kijelentette, hogy a kvótaterv halott. Ám erre az innsbrucki egyetem egyik politológia-professzora úgy válaszolt, hogy a keleti nyitás bukott meg, hiszen 2007-ben a 12 érintett állam is megszavazta, hogy a jövőben gyakrabban hoznak többségi döntéseket.

A válság az egyik legfőbb oka annak, hogy megerősödtek az Európa-ellenes és jobboldali populista pártok. Gerjesztik a félelmet az idegenek ellen, a nemzeti tudatra apellálnak. Lengyelországban már hatalomra jutottak és még drámaibbak lennének a következmények, ha Franciaorszában Marine Le Pen magához tudná ragadni a kormányrudat. Egy német elemző szerint győzelme az egész EU-t veszélyeztetné, egy kulcsállam szakadna le.

A nemzetközi színtéren az orosz agresszivitás próbára teszi a nyugatot. Közös kül- és biztonságpolitika nincs. Merkel azt sürgeti ugyan, hogy a tagok a válságmegoldásra és a menekültáradat okainak felszámolására összpontosítsanak, ám ehhez meg kellene válni a nemzeti szuverenitás egy részétől, azt meg a jelek szerint senki sem szeretné.   

Mindezekkel együtt gyakorlati megfontolásokból nehezen elképzelhető, hogy szétesne az unió. Egyes tagok kizárása nem szerepel az alapszerződésekben. Könnyebb a dolog, ha bizonyos államok ki kívánnak lépni.