Évekkel a magyar holokauszt megkezdése előtt kelteződött egy református gimnáziumi tanár levele, amelyet Keresztes Fischer belügyminiszternek címzett. Közli, hogy kidolgozta a zsidók nyilvántartásának a módszerét, „a zsidótörvények végrehajtása tökéletesítésének eljárását” és fölajánlja a kormánynak…
És ha már újság: megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltárban azok a sajtótermékek is, amelyek uszító írásaikkal, valótlanságoktól hemzsegő közleményeikkel, karikatúráikkal zsidóellenes hangulatot keltettek olvasóik körében, a helyi társadalomban… Ezt a témakört – a zsidókérdés egy gyulai napilapban az 1930-as évek végén – Bódán Zsolt levéltáros kutatta és „Békés” antiszemitizmus címmel ismertette egy tudományos ülésszakon, majd pedig publikálta a holnap megjelenő könyvben.
A korántsem egyedi példákat lehetne még hosszan sorolni – mondja Kovács Tamás történész, a Nemzeti Levéltár 1945 előtti kormányszervek főosztályának helyettes vezetője, egyúttal szerkesztője, illetve főszerkesztője annak a két vaskos, eredeti dokumentumok sokaságát, illetve tanulmányokat tartalmazó kötetnek, amelyet holnap mutatnak be a nagyközönségnek. – A magyarországi holokausztról összeállított három kötetből kettő helytörténeti jellegű, ezzel is tudatosítva, hogy az 1944. tavaszi–nyári deportálások elsősorban a vidéki zsidóságot érintették. A két megye – Békés és Jász-Nagykun-Szolnok – zsidóságának sorsát bemutatók a helyi történelmet belehelyezik az országos fősodorvonalba, s kiemelik a helyi események tipikusságát épp úgy, mint egyediségét.
A „Mérlegen az ember” című harmadik kötet az Országos Levéltárban fellelhető források közzétételével mutatja be az 1938-ban, az első zsidótörvénnyel kezdődött folyamatot; tragikussága és brutalitása mellett azt is, hogy miként próbáltak meg menekülni az üldözött emberek, kik segítettek nekik, vagy éppen kik jelentették fel őket.
Mindhárom könyv – derül ki a Kovács Tamással folytatott beszélgetésből – folytatása annak a hatalmas és aprólékos munkának, amellyel a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársai – különös tekintettel a 2014-i holokauszt emlékévre – továbbra is kiemelt fontosságúnak tartják a megemlékezést az áldozatokról. E témakörben tavaly tudományos konferenciákat rendeztek, könyvbemutatókat tartottak és online kiállítást is készítettek Szomszédaink voltak címmel.
A „Mérlegen az ember” című kötet szerkesztői bevezetőjében írja Kovács Tamás: „…Mivel folyamatként szerettük volna bemutatni a magyarországi zsidóüldözés és holokauszt eseménysorát, válogatásunk 1938-tól indul. Ennek okát a győri program meghirdetésekor elhangzott beszédben találjuk meg, amelyben Darányi Kálmán miniszterelnök nyíltan kijelentette, hogy «zsidókérdés van». A kijelentés azonban nem csak egy kiszólás volt a sok közül egy hosszú politikai beszédben. Innentől kezdve ugyanis a «zsidókérdés» nem egyszerűen a politikai diskurzus része lett, hanem a legmagasabb kormányzati szinten is megjelenő, megoldandó probléma…”
Ez a dokumentumválogatás, tehát a „Mérlegen az ember” tisztán az Országos Levéltár iratanyagából való. Akár figyelemfelkeltésnek is mondható, „annál is inkább, mert maga a történészszakma sem ismeri eléggé, hogy mennyi kincset, forrásanyagot őriznek a budai, Bécsi kapu téri archívumban. Kollégánk a többi között rábukkant arra az iratra, amely névvel és lakcímmel tartalmazza a nyíregyházi zsidóktól lefoglalt pénzek és javak jegyzékét” – hívja föl a figyelmet Kovács Tamás. Megemlíti még, hogy valamennyi dokumentumot teljes terjedelmében, szöveghűen adják közre. „Találtunk a többi között a külügyi iratok között egy feljegyzést, amelyben a megszálló német hatóságok kérik a magyar belügytől: mentesítsék a sárga csillag viselése alól azokat a személyeket, akik német biztonsági szerveknek látnak el bizalmas szolgálatot…”
A kérdésre, hogy végül is kinek, kiknek szánják a most elkészült köteteket a kutatók, szerkesztők, a szakember így válaszolt: „A két, lokális kötetet elsősorban a helyi történelemtanároknak, a helyi közösségeknek. Már csak azért is, mert olyan nevek, utcák, terek szerepelnek bennük, amelyeket az ott élők többsége jól ismer, kötődik hozzájuk, segít a ma még talán homályos összefüggések megvilágításában. Az országos válogatás mindenekelőtt a történészszakmának, továbbá az iskolai könyvtáraknak ajánlható, miközben szeretnénk, ha könyvesbolti forgalomban is kínálnák őket. Az ideális az lenne, ha legalább a középfokú tanintézetekbe eljutának ezek a könyvek, és használnák is őket. Az anyagi lehetőségek függvényében szeretnénk folytatni ezt a laza sorozatot további dokumentumok és tanulmányok közreadásával. Természetesen kollégáink munkabírását is figyelembe kell venni, elvégre a kutatás nem csupán abból áll, hogy leporoljuk a régi iratokat: tanulmányozni, értékelni kell őket, és mérlegelni, hogy a sok százezer oldalnyi anyagból melyik az a néhány száz, amit úgy adhatunk közre, hogy a történelmi hűség ne csorbuljon…”
A holokauszt-emlékév méltó levéltári lezárásának is szánt kötetek és szerzőik:
Erdész Ádám–Kovács Tamás (szerk.): A holokauszt Békés megyei történetéből
Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások / Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében
Kovács Tamás (főszerk.): Mérlegen az ember / Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről
A könyveket (sorrendben) Balázs Péter és Karády Viktor, a Közép-európai Egyetem tanárai, valamint Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora mutatják be holnap.
