A tavalyihoz képest az idén három héttel későbbre, augusztus 22-re esik „a túlfogyasztás világnapja”, amely példa nélküli csökkenés a modern társadalom ökológiai lábnyomában. Az ok, sajnos, nem az, hogy hirtelen elkezdtünk jóval tudatosabban élni, hanem a koronavírus-járvány miatti korlátozásokra és annak gazdasági következményeire vezethető vissza. (Nyitó kép: Sam Hobson / WWF UK.)
A nagy kérdés most az, helyre tudjuk-e állítani a gazdaságot úgy, hogy közben a lábnyomunk tovább csökkenjen. Az emberiség először 1970-ben lépte túl a Föld erőforrás-felhasználásának fenntartható szintjét. Akkor még december 29-ére esett az a nap, amikorra elhasználtuk a bolygónk egy évre elegendő erőforrásait – innentől az év hátralévő részében annak kimeríthető tartalékaira hagyatkoztunk. Vagyis akkor még az emberiség fogyasztása éppen csak túllépte azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve a fogyasztásunkkal járó kibocsátást elnyelni. Az elmúlt 50 évben azonban a túlfogyasztás világnapja folyamatosan egyre korábbra esett – tavaly már július 29-én volt, vagyis 5 hónappal előrébb, mint 1970-ben.
Habár előfordult már, hogy a túlfogyasztás világnapja későbbre tolódott az előző évhez képest, ez mind valamilyen gazdasági recesszióra vezethető vissza – például az olajválságok idején az 1970-es években vagy a 2008-i gazdasági világválság miatt. Az idén a koronavírus-járvány miatti korlátozásokkal járó gazdasági visszaesés az oka, hogy a dátum későbbre tolódott. A háromhetes „ugrás” példa nélküli: azt jelenti, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma csaknem tizedével csökkent a tavalyi értékhez képest.
A számításokat végző Global Footprint Network adatai szerint a csökkenéshez leginkább a fosszilis energiahordozók visszafogottabb fogyasztása járult hozzá (amely a globális ökológiai lábnyom 60%-át adja). Modellezéseik szerint a túlfogyasztás világnapjáig az energiafogyasztás 9,5%-kal esett vissza a tavalyhoz mérten. Mivel ez elsősorban a fosszilis alapú erőműveket érintette, az ökológiai lábnyom karbonkibocsátásának visszaesése ennél is nagyobb, 14,5% volt.
Globálisan a teljes ökolábnyomunk tizedét a faanyaghoz köthető termékek – rönkfa, papír-alapanyag, faáru és tűzifa – iránti kereslet adja. Az idén ez az érték 8,4%-kal csökkent. Oka egyrészt a korlátozások okozta hirtelen keresletcsökkenés, másrészt pedig általánosságban az építőipar gazdasági teljesítményének visszaesése.
Bár az még nem tudható pontosan, hogy az élelmiszer-fogyasztáshoz köthető lábnyomunk változott-e, az előzetes számítások szerint ez az érték valószínűsíthetően ugyanakkora maradt. Az iskolák és munkahelyi menzák bezárásával csökkenhetett az élelmiszer-pazarlás egy része, hiszen a legtöbben otthon étkeztek – persze ehhez hozzátartozik, hogy rengetegen halmoztak fel hatalmas élelmiszer-készleteket is, amiket aztán nem tudtak felhasználni és végül a kukába kerültek. Ellátási oldalról azonban nagyobb pazarlás volt megfigyelhető, ami alátámasztja, mennyire törékenyek a jelenlegi élelmiszer-ellátó rendszerek. A korlátozások következtében például sok helyen nem tudták betakarítani a terményeket, a szállítás és elosztás pedig nehézkessé vált.
A felsorolt adatok és előrejelzések alapján látható, hogy az élelmiszer-pazarlás és a fogyasztás általános mérséklése mellett a leghatékonyabb módon úgy csökkenthető az ökológiai lábnyomunk – és ezáltal későbbre tolni a túlfogyasztás világnapját –, ha az eddiginél kevesebb fosszilis energiahordozót használunk fel. „A legnagyobb felelőssége most azoknak a döntéshozóknak van, akik meghatározzák a gazdasági élénkítőcsomagok pontos tartalmát. Tanulnunk kell a hibákból. A 2008-i válságra adott állami segélyek a fosszilis energiahordozók még nagyobb mértékű felhasználásához vezettek. Az EU-s javaslatban az egyik prioritás az épületek szigetelése, amely a lehető legjobb válasz a klímaválságra – hiszen az a legtisztább energia, amit fel sem használunk.
Ez különösen igaz Magyarországra, ahol a lakásállomány döntő része nem szigetelt” – mondta Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatváltozás- és energiaprogramjának vezetője.