(Selmeci János jegyzete) A textil- és ruhaiparban dolgozó barátaim egymás után mesélték el, hogyan keresték meg őket kormányközeli, állításuk szerint fázós üzletemberek, hogy a cégük megvásárlása iránt érdeklődjenek. Egyikük nevetve mondta, hogy milyen irreálisan magas áron vették meg tőle a télikabátok gyártásával és értékesítésével foglalkozó, egyébként veszteséges vállalkozását…
Először csak furcsa telefonhívásokat kaptam. Néhány, a hangja alapján a nyári melegben is vacogó nő hívott, hogy tudna-e a cégem megfelelő pulóvert ajánlani neki. Volt, hogy az ügyfélszolgálathoz irányítottam őket, egy kedves hangúval viszont elbeszélgettem az idei télre tervezett, triplán bélelt darabjainkról… Aztán amikor rákérdeztem, hogy honnan tudja a számomat, hirtelen már nem is fázott annyira, hanem lerakta a telefont.
Az első, konkrét kapcsolatfelvétel a Balatonnál történt. A barátaimmal röplabdáztunk a fonyódi strandon, én pedig kiszúrtam, hogy egy jellegtelen külsejű, baseballsapkás, középkorú úr figyeli a meccsünket, miközben hosszú ideje egy corgit sétáltat a pálya körül (jut eszembe, Isten óvja a királynőt!). Szóval, amikor én mentem az elgurult labdáért, a corgis ember felszedte, és úgy adta vissza, hogy közben egy papírcetlit csúsztatott a kezembe. A cetlin egyetlen mondat volt: „Mészáros úr érdeklődik.”
Mire elolvastam az üzenetet, a baseballsapkás férfi corgistul eltűnt, én pedig egész este idegeskedtem amiatt, hogy vajon mit jelenthet ez az egész.
A feleségemnek el sem mondtam a történetet, de amikor az esti poharazgatáson magunk maradtunk a fiúkkal, beszámoltam a szürreális esetről.
Meglepődtem, hogy nem lepődtek meg.
A textil- és ruhaiparban dolgozó barátaim egymás után mesélték el, hogyan keresték meg őket kormányközeli, állításuk szerint fázós üzletemberek, hogy a cégük megvásárlása iránt érdeklődjenek. Egyikük nevetve mondta, hogy milyen irreálisan magas áron vették meg tőle a télikabátok gyártásával és értékesítésével foglalkozó, egyébként veszteséges vállalkozását. Másnap körbe-telefonáltam és kiderült, hogy rengeteg ruhás cég került egy bizonyos Mészáros úr érdekkörébe.
A corgis férfi még aznap eljött a nyaralónkhoz (ki tudja, honnan tudta meg a címet) egy újabb cetlivel, amin egy tetszetős összeg szerepelt. Nemet mondtam, ő szó nélkül, kedvesen mosolyogva távozott, de azok az adóellenőrök már egyáltalán nem mosolyogtak, akik másnap megszállták a cégünk mindkét telephelyét. A telefonhívások is megváltoztak, a fázós nők helyett szigorú hangú férfiak emlékeztettek arra, hogy aki keres, az bárhol találhat adócsalásra utaló nyomokat, a börtönök hideg éjszakáira pedig nem elég egy bélelt pulóver.
Amikor a corgis férfi egy héttel később újra meglátogatott, szó nélkül aláírtam a papírokat. Nem akartam megvárni, hogy corgi helyett egy Luca Brasit hoz magával. A cégem jogutódjaként létrejött Mészáros és Mészáros Vastagpulcsi Kft.-t éppen egy nappal azelőtt jegyezték be, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, olyan kevés a gáz az országban, hogy egyetlen lakást, boltot és közintézményt sem szabad 15 fok fölé fűteni.
Azon kívül, hogy fázom kicsit, egyébként jól megvagyok. A kapott pénzből kommunikációs céget alapítottam, egy bizonyos B úr alvállalkozójaként bazi nagy kék plakátokat gyártunk. Hamarosan indul a kormányzati kampány, a plakátokra azt írjuk majd, hogy az „Elhibázott brüsszeli szankciók miatt van gázhiány Magyarországon, ezért a kormány kedvezményes pulóver és kabáthitellel segíti a családokat”.
Azt nem kell ráírni, mert úgyis mindenki tudja, hogy egyedül kitől lehet pulóvert meg kabátot venni.