Mint az napvilágra került, a dinasztia az exkluzív, zártkörű, NER-milliárdosok számára fenntartott klubjában szerencsejátékot kizárólag rekreációs célból, játékpénzekkel játszanak a tagok. Ami teljesen életszerű, mert mégis, milyen pénzben játszanának.

Képzeljük el, amint megérkezik Mészáros Lőrinc, igazából nem tudom, hogy tag-e, de játsszunk most mi is rekreációs célból játék NER-milliárdosokkal, és rángatja hitvese kezét, hogy gyorsabban, gyorsabban, nehogy valaki elvigye előle a „Gazdálkodj okosan!” társasjátékot. Hamarjában odahívja – kizárólag rekreációs célból – Garancsi klubtársat, meg a jachtos Szijj klubtársat, esetleg Jászai Gellértet is beveszik, bár valakinek a múltkor azért szemet szúrt, hogy ő, csalogat, a körmével megjelölgeti a lapok hátát.

Lőrinc rögtön közli, hogy ő lesz a bankos – MHB-bankos? – nevet fel egy vő valahol a távolban, de őt leintik az idősebbek, hogy most rekreáció folyik, csak semmi üzlet.

Lőrinc rögtön az elején kihúz egy porszívóutalványt és kap kétezer forintot, amikor áthalad a startmezőn. Andika egy mosógépet vehet, Hajdu típusút, részletre. Az izgalom a tetőfokára hág. Közben Lőrinc hármast dob a kockával, azaz átmegy a piroson és húsz forint büntetést kell fizetnie a rendőrnek. Lőrinc kis híján elsírja magát. Még hogy neki húsz forintot fizetni? Hát ez rémes, hát lopja ő a pénzt? És különben is, ő annyira szabálykövető, hogy az egész délutánja már el is van rontva, hogy efféle bűnben keveredett, még ha rekreációs célból is. Hitvese, akit a többiek Andikának szólítanak, és ne fogd meg, alig bírja megvigasztalni. Ne sírj, Lőrinc, majd beüt a békekölcsön és akkor kapsz ötszázat.

De a mi rekreációs Lőrincünket ez sem vigasztalja. Andika a többieknek magyarázatul csak annyit jegyez meg, hogy Lőrincnek különösen magas az érzelmi intelligencia hányadosa, azért törik el ilyenkor nála a mécses. A fejedelmi vő, aki otthonról hozza magával a figyelmességet és előzékenységet, kétszer egymás után direkt úgy dob, hogy Lőrinc hajthasson rá a vasalóra, sőt, esetleg még a Merkúrnál befizethessen egy Trabant Hycomatot, amelyet öt év múlva szállítanak, persze színválasztás nincs.

Lőrinc sejti a turpisságot, na ja, az az érzelmi intelligencia, de a fejedelmi vőt sem szeretné megbántani, hadd örüljön neki, hadd ízlelje meg a jóságot, a jótékonyságot – aztán örökre rákap majd ezekre.

Így játszadoznak a mi milliárdosaink a fénymásolt pénzecskékkel, küzdenek érte, örülnek, ha 5 százalék kamatot kapnak az OTP-betétjükre, szomorkodnak, ha kilukadt a gázcső és 50 forintot kér el az a gonosz és mohó gázvezeték-szerelő.

Nyolc óra után már cihelődik a társaság, reggel korán kell kelni, dolgos emberekről van szó. Egyikük egy kis helikoperbe mászik be, másikuk egy nagyobbacska jachtba, ami fel tud itt jönni a hegytetőre. Ástak neki egy csatornácskát, annyira előzékenyek. Igaz, hogy ki kellett vágni pár nyamvadt fácskát – dehát ennyi belefér. Majd még kivágják a többit s és akkor elnevezik lombkorona-sétánynak és leszámlázzák az EU-nak.

Közben Lőrinc telefonja pittyeg, harminc milliárdért megint vett egy valami elfekvő erőművet az államtól, amit fél óra múlva negyven milliárdét már meg is vett tőle az állam. Andika rászól, hogy te, Lőrinc, ezek átráznak téged. Mire kellett az a fél óra? Gatyáznak csak. Lőrinc felháborodik, hívja az intézőjét, aki hebegve magyarázkodik, hogy azért tartott ez fél óráig, mert még ki kellett venni 50 milliárd forintnyi pénzt a cégből az eladás előtt.

Lőrinc legyint, sosem volt kicsinyes és még elalváskor is arra gondol, hogy amikor kapott kétszáz forintot a békekölcsöne lejártakor a játékban, na, az volt a nap fénypontja. Akkor rekreálódott igazán.