1975-ben, egy évvel az amerikai függetlenség kétszázadik évfordulója előtt jutottam el először az Egyesült Államokba, pontosabban a „Nyugatra”, hiszen korábban még Bécsben sem jártam…  A philadelphiai másfél hónap családi látogatásnak indult, de közben az emigrációról, hazatérésről és a népfelség eszméjéről is szóló emlékké vált.

1975-ben jártam először az Egyesült Államokban, rokonoknál. Piri néni és Rudi bácsi 1956 után hagyták el Magyarországot; disszidensek, emigránsok voltak, ahogy akkoriban mondtuk. Mindkettőjüknek volt már két-két gyereke, később pedig két közös gyermekük is született. Így aztán ők is elmondhatták Karinthyval élve: a maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket.

A családtörténetben benne volt az egész korszak feszültsége. Piri néni már a hetvenes évek elejétől hazajárt Budapestre. Rudi bácsi viszont kijelentette: ő csak akkor hajlandó ide repülni, ha megbuktak a kommunisták. Ezt az ígéretét be is tartotta. Csak a kilencvenes évek elején jött először Pestre.

Nekem az a másfél hónap Philadelphia, mellett Roslynban életem egyik nagy kalandja volt. Az Egyesült Államok akkor már a függetlenségi nyilatkozat kétszázadik évfordulójára készült; 1975-öt írtunk, egy évvel voltunk a bicentenárium előtt. A városban, ahol az amerikai államiság alapító emlékezete különösen erős, minden ezt az ünnepet készítette elő. Piri néni ls Rudi bácsi természetesen elvittek az Indenpendence Hall-ba, a Függetlenség Csarnokába, ahol 1776-ban kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot.

Amikor másfél hónap után hazarepültem Budapestre, magammal hoztam egy másolatot az amerikai alapító dokumentumok egyikéről, és egy kis replikát a Liberty Bell-ről, a Szabadság harangról, ezt karácsonykor néha használjuk csengettyű helyett. .. Nem a Függetlenségi nyilatkozatot, hanem az alkotmány, pontosabban a preambulum másolatát. „We the People of the United States” – „Mi, az Egyesült Államok népe azért, hogy egy tökéletesebb országot hozzunk létre, megalapozzuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső békét, gondoskodjunk a közös védelemről, elősegítsük az általános jólétet, és biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, elrendeljük és megalapítjuk ezt az Alkotmányt…

A Függetlenségi Nyilatkozat, majd a függetlenségért vívott harc megalapozta Egyesült Államok alkotmányát, melynek preambuluma tökéletesen kifejezi azt, amit népfelségnek nevezünk. Világos politikai üzenet: a hatalom forrása nem az uralkodó, nem párt, nem államapparátus, hanem a nép. 1975-ben, Magyarországról nézve, ennek a mondatnak különös súlya volt. Nem elvont alkotmányjogi formula volt, hanem annak az ígérete, hogy a közösség maga lehet saját politikai rendjének alapja.

A philadelphiai út megváltoztatott, azt is mondhatnám, hogy kinyitotta a szemem, egyszerre lett családi emlék és történelmi tapasztalat. Ott olvastam el a Gulag szigetcsoportot Szolzsenyicin-től, a szovjet rendszer valóságát bemutató és leleplező könyvet, amit Magyarországon csak 1990 után lehetett legálisan megszerezni. Mit jelent otthon lenni, és mit jelent a szabadság, mit jelent elnyomottnak és szabadnak lenni?

Most, amikor újra alkotmányozni fognak Magyarországon, érdemes lenne ezt az ominózus mondatot, sőt az egész preambulumot magyarítani. Nem túl nagy munka, és bevált gyakorlatként alkalmazható volna, például így:

„Mi, Magyarország népe, azért, hogy egy tökéletesebb országot hozzunk létre, megalapozzuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső békét, gondoskodjunk a közös védelemről, elősegítsük az általános jólétet, és biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, elrendeljük és megalapítjuk ezt az Alkotmányt Magyarország számára.”