Skandináv sportfalvédő hirdeti a negyedik epizód csúcsán: Kultúra, értékrend, összetartozás. Magyarországi sporthelyszínek, öltözők falán is virít ilyesfajta grafiti: kinyilatkoztatás és buzdítás. (A nyitó képen: a három főszereplő: Maya, Kevin és Peter, az edző)
Az HBO-n jelenleg is elérhető minisorozat ethosza, és mondjuk a hazai futballakadémiák belvilága mégsem azonosítható. A filmbeli Björnstad-Beartown egy lepukkant, a felszínes maradni alig(ha) képes északi kisváros hokiklubjának a színtere; a hazai fociakadémiák viszont zömmel fürdenek a taopénzekben.
A rendező és az operatőr diszkréten, szájbarágás nélkül ad egy snittet a falvédő üzenetéről. Itthon a futballutánpótlás viszont azt kapja értékrendként, hogy addig tart a mérkőzés, amíg mi győzünk. Ha kicsit is így lenne, örökös világbajnokok lennén(e)k. Nem azok! A svéd hoki és a magyar foci utánpótlása mondjuk a Stockholm–Felcsút távolsággal vethető egybe, s mérhető.
Björnstadban mállik szét szinte minden. Már temetni is másutt kell az elhunytakat. Pár ember kezében a csapat, a jégcsarnok és a kisváros sorsa, jövője: ha nincs kimagasló eredmény, bezárnak. De miből, hogyan és ki által jönne a győzelem? Mi ennek az ára – morális tekintetben is?
A csúcs-spílernek pedig vajon az előjoga, a feltételen támadhatatlansága minden(ki) fölött áll-e, avagy a felelőssége, példamutatása volna több, nagyobb önmagáért és a csapatért? Elbírja-e mindezt egy tinisrác képtelen szülői nyomásgyakorlás közepette? Ott az egyik főszponzor a morális kiállása révén közli: meg kell védenie a jó hírnevet. Nem lehet csak a papíron hirdetni az értékrendet; annak a valóságban is így kell lennie. És ez nem csupán a nyerésekre vonatkoznék, de főleg az emberi vonatkozásokra; ideértve a hőssé váló arab kisfiú iránti tiszteletet is.
Érti és szilárdan közli ezt a józan támogató az egyesület megszűnésének a határán, a legkínzóbb konfliktus, illetve káosz idején. Tegyünk ide honi ellenpéldát? Mennyit? A sport majomszeretete, szurkolói attitűdje nálunk mindent felülír? Az éjszaka tényleg sosem ér véget? Odaát, a fagyos skandinávoknál kínzó kérdés tinilányok között: tudod, mi a különbség a ragadozó és az áldozat között. Öt epizód ad rá dermesztő, mégis humánus feleletet a miniszériában. Csatakiáltásuk: Ébresztő! Mi vagyunk a medvék! És fokozatosan tényleg azokká, sportbeli ragadozókká is válnak.
Kevin összpontosít, de megvédi-e mindentől a sisak?
Itt a jégkorong is adekvát közeg. Egykor a hokisták kiválasztására volt egy teszt. Beültették a srácokat a mozi adott sorába, majd felkért kalapos nők ültek pont eléjük, takarva a fiúk kilátását. A többség tett ez ellen; aki nem, alkalmatlannak bizonyult hokistának. A Medvés mozi tűpontosan adja vissza azt a közeget, amiben a jégkorong effajta, tényleges és szimbolikus bodicsekje működik.
Közel 30 évig volt módom egyetemen sportetikát és sportjogot oktatni. Szemléltetéssel teli, interaktív óráink voltak. Nincs visszatérés, de sóhaj talán még lehet: a „Medvék” négy és fél óráját szívesen megnézném és megbeszélném legalább az egykori tanítványaimmal. Ők értenék.
A történet velejét a HBO lakonikusan adja meg: „Az egykori hokisztár visszatér a kisvárosba, hogy felépítse a junior hokicsapatot, és reményt adjon a kisvárosnak. Mindez nagy teherként nehezedik a játékosok vállára. A nagy mérkőzés napján a csapat ifjú csillagát erőszakkal vádolják.”
Megjegyzés, kiegészítés: a Kanadából családi tragédia miatt is hazatérő edző lányát éri a nemi erőszak. Erősíti a drámaiságot, hogy az edző régi ellenlábasának, a saját fiát is terrorizáló, korrupt helyi vállalkozónak a befolyása sem csekély; a kisváros pedig képtelen hinni és kezelni a történteket. A xenofóbia is jelen van; egy arab kisfiúnak számos megaláztatást kell elviselnie, amíg hőssé válik.
Maya
Skandináv krimihagyományt is látunk. Itt sem fekete vagy fehér a történet, hanem mondjuk piszkosszürke. Tehertétel a negatív tinédzser főhősön, hogy az apja a saját, elvetélt álmát valósíttatná meg a fiával. A legény odavágja az apjának: Nem kértem! A junior hokicsapat is teli van feszültségekkel. Remek pedagógus is legyen az edző ahhoz, hogy összerakja ezt a tréfásan élő IKEA-szerelni valót.
Fantasztikusak azok a képkockák, amelyek a győztes csapat meccs utáni öltözőjét mutatják. Aki párszor átélte ezt, élete utolsó pillanataiban tán épp ilyenekre gondol, mosolyogva.
Finom ízléssel tárja elénk a mozi a nemi erőszak momentumait. Tetszik a kislánynak a fiú, egy kis ölelkezés ittasan jól is jön neki, ám bevészfékez, amikor a srác magáévá akarja tenni. Ha a csitri nem akarja a szexet, le kell(ett volna) állni, akármilyen nehéz is az ott és akkor. Ha ki sem engedi a letepert lányt a fiú a szobából, akkor a bűntény már fennáll. Erénye a filmnek, hogy bravúrosan, egészen korrekt módon mutatja be az eset nyomán a jogi és az egészségügyi szakértői közreműködést. Rémisztő ellenpont és intő jel viszont a csapat öt tagjának bosszúállása azon a fiún, aki mert őszinte tanú lenni.
Számtalanszor tapasztaltam a sportban én is, hogy a társaság abszurd módon is kiáll a vétkező társa mellett; a támadó csordaszellem valóban kétségbeejtő tud lenni. Kevesek erkölcsi érzéke működik ilyenkor, idő és erő kéne a megvilágosodáshoz.
Méltán sötét tónusokat látunk, egészen a svéd helyi – itt egyesületi – demokrácia működését szemléltető gyűlés képeiig. Fair sportemberek közt nyerhet az igazság, bár vér nélkül ez nyilván ott sem megy.
Három mozzanat old a feszültségen.
1. A tévé éppen a valóságshow-t mutatja, melyben hülyét csinál magából pár celeb. Ül a megjegyzés: ennyi évezrednyi evolúció után is csak ide jutottak?! Mintha itthon lennénk.
2. A dráma tetőpontján szól a sértett: Vedd le a maszkot! Ilyenkor aktuálisan a magyar néző felvisít! Ez volna svéd nyájimmunitás?!
3. A filmsorozat legvégén előkerül az edző családjának emléke: a korán meghalt kisfiuk relikviája.
Ez a mondat, talán szimbólum is, áll a címlapon: A cápa, aki félt a sötétben. Azért ez a hideg északon ad egy kis bátorítást. Kitűnő látnivaló; az IMDb-én most 7,3, nálam 8,4 osztályzatot érdemelne. Várható a folytatása.
Mi vagyunk a medvék! /Björnstad, illetve Beartown 2020/; ötrészes, jó magyar szinkronhangokkal nemesített társadalmi, lélektani, plusz sajátosan sportetikai dráma: színvonalas METOO-mozi a skandináv krimik ösvényén. Rendezte: Peter Grönlund; a forgatókönyvét Fredrik Backman, Linn Gottfridsson, Antonia Pyk és Anders Weidemann írta; fényképezte Petrus Sjövik, a három kulcsszereplő pedig: Ulf Stenberg, Miriam Ingrid, Oliver Dufaker. Látható az HBO-n. (A képek a film nyilvános megjelenítéseiről valók, köszönet értük.)