A Politico című amerikai portál európai kiadása Denisz Smihal ukrán miniszterelnökre hivatkozva azt írja, hogy Kijev két éven belül EU-taggá akar válni. Ezzel az a probléma, hogy az Európai Unióban senki sem tartja reálisnak a célkitűzést – jegyzi meg a cikk szerzője, Suzanne Lynch, aki beszélgetést folytatott Smihallal.
Pénteken a tervek szerint Kijevben tartják az EU-intézmények, illetve Ukrajna vezetőinek következő csúcstalálkozóját, ami egyébként az Európai Unió eddigi történetében az első ilyen jellegű esemény lesz aktív háborús övezetben.
Az ukrán kormányfő arról beszélt az amerikai újságírónak, hogy már idén meg akarják kezdeni az EU-csatlakozási tárgyalásokat. A Politico azonban emlékeztet arra, hogy Emmanuel Macron francia elnök tavaly úgy vélekedett: évtizedekig is eltarthat, mire Ukrajna taggá válik. Magánjellegű beszélgetéseken – teszi hozzá Suzanne Lynch – azok az EU-tagállami vezetők is többéves távlatban szemlélik a majdani ukrán csatlakozást, akik a tavaly júniusi EU-csúcson támogatták a tagjelölti státus megadását.
A Politico cikke Lengyelországot és a balti államokat nevezi meg az ukrán EU-tagság legegyértelműbb támogatóiként, ám a szerző szerint az Európai Unió „régi gárdájából” többen sokkal óvatosabbak. Ukrajna és Lengyelország együttes lélekszáma 80 millió, és szövetségük rivális erővé válhatna az EU-n belül Németországgal szemben. Néhányan ráadásul azzal is érvelnek, hogy Kijev túlságosan sok uniós támogatást szívna el. Az egyik központi kérdés, amikor Ukrajna EU-tagsága kerül szóba, a korrupció elleni harc – írja a Politico. Smihal most azt hangoztatja, hogy „zéró toleranciát” tanúsítanak a jelenséggel szemben, valamint azt is ígéri, hogy felülvizsgálják az ukrán alkotmánybíróság tagjainak kinevezésével kapcsolatos jogszabályokat, amelyeket mind az Európai Bizottság, mind az Európa Tanács mellett működő Velencei Bizottság bírált.
Hogy a gazdasági érdekeket és megfontolásokat még az Oroszországgal szembeni szabadságharcát vívó Ukrajna esetében sem lehet figyelmen kívül hagyni Európában, arra jó példa a dpa német hírügynökségnek az ukrán gabonaexport okozta gondokról szóló jelentése, amit a többi közt a müncheni Süddeutsche Zeitung ismertet. Eszerint az EU keleti tagállamaiban – Bulgáriában, Cseh-, Magyar-, Lengyelországban, Romániában, illetve Szlovákiában – problémákat okoz a helyi termelőknek az ukrán gabona nagy mennyiségű beáramlása. A háború miatt ugyanis az ukrán gabona kevésbé tud eljutni a világpiacra, mint korábban. Az Európai Unió azért, hogy segítse Ukrajnát, lazított a kereskedelmi korlátokon. Az említett hat EU-tagállam azonban most arra panaszkodik, hogy élelmiszer-szektorukra kedvezőtlen hatással lehet az Ukrajnából beáramló árumennyiség, ha azt nem terítik tovább, nem juttatják el voltaképpeni rendeltetési helyére, a legtágabb értelemben vett világpiacra.
Most térjünk még vissza a cseh elnökválasztásra, amelyet Petr Pavel nyugalmazott tábornok magabiztosan nyert meg az EurActiv brüsszeli hírportál által populistának nevezett Andrej Babiš volt kormányfővel szemben. Az új köztársasági elnök, ígérete szerint, visszavezetheti Csehországot az elszigeteltségből a nemzetközi porondra – írja a portál, és idézi Pavel Havlíček prágai politikai elemzőt, aki szerint Miloš Zeman, az eddigi államfő „revizionista”, orosz- és Kína-barát magatartást tanúsított, most viszont szilárd euroatlanti orientáció fogja jellemezni a cseh hozzáállást.
Petr Pavel elnök első külföldi útja Szlovákiába vezet, ezt pedig lengyelországi, majd tavasszal ukrajnai látogatás követi – írja az EurActiv.
A brüsszeli portál külön cikkben számol be arról, hogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök Twitter-bejegyzésben gratulált Pavelnek. Az új cseh elnök osztja az Európa-párti demokratikus értékeket, és kevés dolog köti őt össze a Jog és Igazságosság lengyel kormányzó párttal, hiszen támogatja az azonos neműek házasságát, a nem heteroszexuális párok örökbefogadási jogát, az eutanáziát, illetve az euró bevezetését – sorolja az EurActiv (ebben a sorrendben) a különböző vitatott kérdéseket, majd hozzáteszi: az új cseh elnök és a lengyel kormány között leginkább az Oroszországhoz való negatív hozzáállás jelenti a közös pontot. A portál szerint lehetséges, hogy Varsó és Prága között intenzívebbé válik majd az együttműködés, azzal a céllal, hogy katonai és logisztikai támogatást nyújtsanak Ukrajnának.
Egy másik brüsszeli hírportál, az EUObserver felhívja a figyelmet a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság egyik megállapítására, amelynek messzemenő jogi következményei lehetnek. A testület kimondta, hogy Oroszország 2014. május 11-étől fogva saját ellenőrzése alatt tartotta Kelet-Ukrajna szeparatista térségeit. Ez – írja William Goodhind, az EBESZ megfigyelő missziójának egykori tagja – a konfliktus államközi jellegének a hivatalos elismerését jelenti, ami megalapozhatja a jogi felróhatóságot Oroszországgal szemben, emberi jogi jogsértések ügyében.
Nem ukrajnai belső konfliktusról van tehát szó, és nem egyszerűen oroszpárti, hanem Oroszország által ellenőrzött tényezők cselekményeiről. Ugyanakkor ez még csak kis győzelem Ukrajna számára, hiszen az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt évekig el szoktak húzódni az államok közötti jogviták.
Mikorra válhat Ukrajna EU-taggá?
A Politico című amerikai portál európai kiadása Denisz Smihal ukrán miniszterelnökre hivatkozva azt írja, hogy Kijev két éven belül EU-taggá akar válni. Ezzel az a probléma, hogy az Európai Unióban senki sem tartja reálisnak a célkitűzést – jegyzi meg a cikk szerzője, Suzanne Lynch, aki beszélgetést folytatott Smihallal.
Pénteken a tervek szerint Kijevben tartják az EU-intézmények, illetve Ukrajna vezetőinek következő csúcstalálkozóját, ami egyébként az Európai Unió eddigi történetében az első ilyen jellegű esemény lesz aktív háborús övezetben.
Az ukrán kormányfő arról beszélt az amerikai újságírónak, hogy már idén meg akarják kezdeni az EU-csatlakozási tárgyalásokat. A Politico azonban emlékeztet arra, hogy Emmanuel Macron francia elnök tavaly úgy vélekedett: évtizedekig is eltarthat, mire Ukrajna taggá válik. Magánjellegű beszélgetéseken – teszi hozzá Suzanne Lynch – azok az EU-tagállami vezetők is többéves távlatban szemlélik a majdani ukrán csatlakozást, akik a tavaly júniusi EU-csúcson támogatták a tagjelölti státus megadását.
A Politico cikke Lengyelországot és a balti államokat nevezi meg az ukrán EU-tagság legegyértelműbb támogatóiként, ám a szerző szerint az Európai Unió „régi gárdájából” többen sokkal óvatosabbak. Ukrajna és Lengyelország együttes lélekszáma 80 millió, és szövetségük rivális erővé válhatna az EU-n belül Németországgal szemben. Néhányan ráadásul azzal is érvelnek, hogy Kijev túlságosan sok uniós támogatást szívna el. Az egyik központi kérdés, amikor Ukrajna EU-tagsága kerül szóba, a korrupció elleni harc – írja a Politico. Smihal most azt hangoztatja, hogy „zéró toleranciát” tanúsítanak a jelenséggel szemben, valamint azt is ígéri, hogy felülvizsgálják az ukrán alkotmánybíróság tagjainak kinevezésével kapcsolatos jogszabályokat, amelyeket mind az Európai Bizottság, mind az Európa Tanács mellett működő Velencei Bizottság bírált.
Hogy a gazdasági érdekeket és megfontolásokat még az Oroszországgal szembeni szabadságharcát vívó Ukrajna esetében sem lehet figyelmen kívül hagyni Európában, arra jó példa a dpa német hírügynökségnek az ukrán gabonaexport okozta gondokról szóló jelentése, amit a többi közt a müncheni Süddeutsche Zeitung ismertet. Eszerint az EU keleti tagállamaiban – Bulgáriában, Cseh-, Magyar-, Lengyelországban, Romániában, illetve Szlovákiában – problémákat okoz a helyi termelőknek az ukrán gabona nagy mennyiségű beáramlása. A háború miatt ugyanis az ukrán gabona kevésbé tud eljutni a világpiacra, mint korábban. Az Európai Unió azért, hogy segítse Ukrajnát, lazított a kereskedelmi korlátokon. Az említett hat EU-tagállam azonban most arra panaszkodik, hogy élelmiszer-szektorukra kedvezőtlen hatással lehet az Ukrajnából beáramló árumennyiség, ha azt nem terítik tovább, nem juttatják el voltaképpeni rendeltetési helyére, a legtágabb értelemben vett világpiacra.
Most térjünk még vissza a cseh elnökválasztásra, amelyet Petr Pavel nyugalmazott tábornok magabiztosan nyert meg az EurActiv brüsszeli hírportál által populistának nevezett Andrej Babiš volt kormányfővel szemben. Az új köztársasági elnök, ígérete szerint, visszavezetheti Csehországot az elszigeteltségből a nemzetközi porondra – írja a portál, és idézi Pavel Havlíček prágai politikai elemzőt, aki szerint Miloš Zeman, az eddigi államfő „revizionista”, orosz- és Kína-barát magatartást tanúsított, most viszont szilárd euroatlanti orientáció fogja jellemezni a cseh hozzáállást.
Petr Pavel elnök első külföldi útja Szlovákiába vezet, ezt pedig lengyelországi, majd tavasszal ukrajnai látogatás követi – írja az EurActiv.
A brüsszeli portál külön cikkben számol be arról, hogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök Twitter-bejegyzésben gratulált Pavelnek. Az új cseh elnök osztja az Európa-párti demokratikus értékeket, és kevés dolog köti őt össze a Jog és Igazságosság lengyel kormányzó párttal, hiszen támogatja az azonos neműek házasságát, a nem heteroszexuális párok örökbefogadási jogát, az eutanáziát, illetve az euró bevezetését – sorolja az EurActiv (ebben a sorrendben) a különböző vitatott kérdéseket, majd hozzáteszi: az új cseh elnök és a lengyel kormány között leginkább az Oroszországhoz való negatív hozzáállás jelenti a közös pontot. A portál szerint lehetséges, hogy Varsó és Prága között intenzívebbé válik majd az együttműködés, azzal a céllal, hogy katonai és logisztikai támogatást nyújtsanak Ukrajnának.
Egy másik brüsszeli hírportál, az EUObserver felhívja a figyelmet a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság egyik megállapítására, amelynek messzemenő jogi következményei lehetnek. A testület kimondta, hogy Oroszország 2014. május 11-étől fogva saját ellenőrzése alatt tartotta Kelet-Ukrajna szeparatista térségeit. Ez – írja William Goodhind, az EBESZ megfigyelő missziójának egykori tagja – a konfliktus államközi jellegének a hivatalos elismerését jelenti, ami megalapozhatja a jogi felróhatóságot Oroszországgal szemben, emberi jogi jogsértések ügyében.
Nem ukrajnai belső konfliktusról van tehát szó, és nem egyszerűen oroszpárti, hanem Oroszország által ellenőrzött tényezők cselekményeiről. Ugyanakkor ez még csak kis győzelem Ukrajna számára, hiszen az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt évekig el szoktak húzódni az államok közötti jogviták.
A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu
Fox News Szijjártó Péter azzal vádolta meg az Európai Bizottságot, hogy az magyarellenességben szenved és folyamatosan felrúgja az Orbán-kabinettel kötött egyezségeket. Esztelennek nevezte, hogy a magyar egyetemeket ki akarják rekeszteni az uniós tudományos együttműködésből, miközben szerinte Brüsszel kettős mércét alkalmaz. Hiszen másutt is vannak hasonló gondok, de ott messze nem ennyire súlyosak a következmények.
A politikus a konzervatív amerikai Fox TV online-változatának adott interjúban úgy folytatta, hogy nem tisztességes az EU, amikor új és újabb követelésekkel áll elő. Az egyik fő vitatéma az LMBT-jogok, amiről a miniszter azt mondta: a magyar vezetést nem érdekli, ki kivel esik szerelembe, vagy kivel osztja meg a magánéletét, ám a gyerekek szexuális orientációja ügyében a nevelés kizárólag a szülők dolga. A hatalom pedig mindig megvédi a fiatalokat.
Szólt arról, hogy nem szeretne tanácsokat osztogatni Biden elnöknek, ám a magyar tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon is szükség van a kerítésre a határon. Csak rendőrséggel, katonasággal, határőrséggel nem lehet feltartóztatni a migrációs hullámot. Viszont semmilyen külső erő nem írhatja elő a magyaroknak, hogy kiket engedjenek be.
A továbbiakban rámutatott: a magyar kormány politikája kereszténydemokrata, a brüsszeli és washingtoni politikai fő áramlatnak viszont az a baja vele, hogy nem liberális. Ezek a körök ugyanis csak akkor tekintenek egy rendszert demokratikusnak, ha az liberális, pedig a demokrácia nem igényel semmiféle jelzőt. És az a legjobb, ha egy kormány a nép akaratát váltja valóra.
A televízió úgy értékelte a külügyminiszter szavait, hogy Magyarország megy tovább azon az úton, amely összeütközéshez vezet a liberális EU-val.
Die Presse Az egyik bécsi agytröszt szerint Közép-Európában Magyarország az egyetlen kivétel, mert a többiek az idén, ha csak szerény mértékben is, de növekedéssel számolhatnak. Ránk ellenben némi visszaesés vár. (Ugyanakkor nyugaton stagnálás valószínű.) A magyar gazdaság abban is kilóg sorból – állapította meg a Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet legfrissebb előrejelzése –, hogy a többieknél csökken az infláció, a magyar árak viszont az idén előreláthatólag még további 0,7%-kal emelkednek, a szint eléri a 16%-ot.
Az orosz helyzet megítéléséhez az osztrák szakemberek azt ajánlják, hogy senki ne a GDP-t nézze, mert azt még felfelé nyomja a hadiipar termelése. Sokkal árulkodóbb, hogy a kiskereskedelmi forgalom tavaly február 24. óta 8–10%-kal csökkent. Vagyis a háztartások keményen megérzik a háborút. A gazdaság ebben az évben valószínűleg további 3%-kal zsugorodik, utána viszont már csekélyke növekedésre lehet felkészülni.
A hosszabb távú kilátásokat árnyékolják a szankciók, így az olajembargó és az ársapka, a nyugati csúcstechnológia exportjának tilalma, valamint a fiatal, képzett munkaerő kivándorlása. A katonai kiadások előteremtéséhez ugyanakkor jól jön, hogy Putyin egyelőre a költségvetési hiány növelésével ellensúlyozhatja a bevételek leapadását.
The Washington Post Boris Johnson felülvizsgálta álláspontját és most már úgy gondolja, hogy fel kell venni Ukrajnát a NATO-ba. A volt brit miniszterelnök visszatekintve immár sajnálja, hogy Kijevet mindig csak hitegették a tagsággal, mert a következmények tragikusak lettek. Ideértve, hogy 80 év óta a legrosszabb háború dúl Európában.
Putyin számtalan emberéletet, otthon, álmot és reményt semmisített meg, nincs a legcsekélyebb ok sem arra, hogy bárki rokonszenvezzék vele, vagy elviselje a paranoiáját. Maga tehet arról, hogy már semmi sem indokolja Kijev NATO-felvételének elutasítását. Rég ragaszkodni kellett volna ahhoz, hogy Moszkvának a világon semmi félnivalója sincs a katonai szervezettől, hiszen az védelmi jellegű.
A Nyugat mindig azt hangoztatta, hogy nem szabad provokálni a Kremlt, ebből lett azután a Krím és a Donyecki-medence megszállása. A megbékítés helyett jól meg kellett volna büntetni a politikust. Ám a Nyugat nem tett semmit az ukránok megvédésére. Az elnök nem azért indította meg az inváziót, mert úgy gondolta, hogy Kijev belép az Észak-Atlanti Szövetség Szervezetébe, hanem mivel tudta, hogy nem komolyak a nyugati biztonsági garanciák. És mert újjá akarta építeni a szovjet birodalmat és ostoba módon azt hitte, hogy nyerni fog.
Ha idejében felveszik Ukrajnát a NATO-ba, akkor most nincs ez a katasztrófa. Ezért a stabilitás béke végett meg kell mondani az ukránoknak, mire számíthatnak a tagság ügyében. Meg kell adni mindent nekik, hogy amilyen gyorsan csak lehet, befejezhessék a harcokat. Ezzel párhuzamosan azonnal meg kell kezdeni a csatlakozás előkészítését. És itt már szó sem lehet semmiféle orosz kifogásról, azokat szétzúzták Putyin bombái és rakétái.
Die Welt A német történészek doyenje arra figyelmeztet, hogy nem lehet egy lapon említeni Putyint és Hitlert, szó sincs arról, hogy az orosz vezető 2. birodalmi kancellár volna. Heinrich August Winkler szerint a jelenlegi háború nem ad alapot ahhoz, hogy bárki megkérdőjelezze, vagy akárcsak bagatellizálja a holokauszt bűneit. Mint mondta, az európai zsidóság kiirtása a 20. századi német történelem kulcstényezője marad, ennél nagyobb bűntettet soha nem követtek el, amióta létezik az emberiség.
Putyin azonban Hitlertől eltérően nem akarja elpusztítani a zsidókat. Úgy tűnik, nem is kívánja meghódítani az egész földrészt. Radikális nacionalista, aki amennyire csak lehetséges, visszaállítaná az egykori Szovjetunió területét és befolyási övezetét.
Ez a revizionizmus különbözteti meg a brezsnyevi korszaktól, mert az mindenekelőtt a birodalom területét igyekezett bebiztosítani. A Kreml jelenlegi ura ezzel szemben radiálisan kétségbe vonja a status quót. Ugyanakkor a hadművelet a megsemmisítő háború jegyeit mutatja.
The Washington Post Az egyik legjobbnak tartott amerikai biztonságpolitikai elemző úgy látja, hogy a kínai elnök nem szeretne szívóágra kerülni a háborúban, ezért nem hajlandó segíteni Oroszországnak. Pedig: ha szállítana fegyvereket, az megfordítaná a harcok menetét, csakhogy Hszi azt bizonyítja, hogy vannak korlátai a múlt év elején meghirdetett „korlátlan kétoldalú barátságnak”.
Max Boot, a lap rendszeres szemleírója, a Külkapcsolati Tanács kutatóintézet vezető munkatársa az ukrán sikereket nem utolsósorban azzal magyarázza, hogy az ukránoknak bőven vannak szövetségeseik, az oroszoknak idáig viszont csak Észak-Korea és Irán adott harceszközöket. Pedig nagy szüksége lenne utánpótlásra, mert kifogy a tüzérségi lőszerből, drónból, rakétákból. Így az előny Ukrajnánál van.
A kínaiak ugyanazt a szerepet tölthetnék be Moszkva számára, mint amit az USA Kijevnek. Ám Peking igyekszik egyensúlyozni a Nyugat és Oroszország között, ez pedig esélyt nyújt az amerikai kormányzatnak. Látnivaló, hogy Kína hajlandó kereskedni az oroszokkal a jelenlegi igen előnyös feltételek alapján, ami főként az olcsó gázt és olajat jelenti. Emellett szállít félvezetőket, amik igen fontosak a hadiipar számára is.
Egy legyőzött orosz állam viszont nem lenne túlzottan hasznos szövetségese egy olyan másik államnak, aminek magának sincs sok barátja. De Peking azt sem engedheti meg, hogy úgy elszigetelődjék, mint az oroszok. Ezért közeledik Európához, illetve próbálja mérsékelni az ellenségeskedést Washingtonnal.
Csakhogy az Egyesült Államok – a trumpi vonalnak megfelelően – növeli a gazdasági nyomást. Azt hatást kelti, hogy a kínai katonai fenyegetés ellensúlyozásán túl meg kívánja gátolni az ország gazdasági felemelkedését is. Így viszont bizonytalan, mennyire tudja megnyerni a másik felet a háború befejezésének. De ha minden kötél szakad, az is elég, ha rá tudja venni az ázsiai hatalmat: továbbra se adjon fegyvereket Moszkvának. Már ez is jó az ukránoknak a csatamezőn.
Süddeutsche Zeitung Erős figyelmeztetés az alsó-ausztriai választások eredménye, mert jön fel a Szabadságpárt – vezet a közvélemény-kutatások alapján, már messze maga mögött hagyta az ibizai botrányt, holott akkor úgy látszott, hogy a párt két vállra kényszerült. Egyrészt abból húz előnyt, hogy szélsőjobbos, másrészt pedig abból, hogy ellenfelei megkönnyítik a dolgát.
Vezetése még inkább jobbra tolódott, identitáriusokkal működik együtt, neonácikkal vonul fel. Szimpatizál Putyinnal és nem hajlandó elítélni Ukrajnában az orosz terrort. Hívei közül a kisebbik résznek tetszik ez a felfogás, mások azért állnak be mögé, mert állítólag nincs alternatíva.
A vezér, Herbert Kickl jéghideg fejjel számító stratéga. Úgy tünteti fel, hogy meg akarja törni a rendszert, az elit ellensége. Azt akarja, hogy machernek látszódjék. A radikalitásnak ez a szintje új és hatékony.
Európában mindenütt virágoznak a jobboldali-populista és nacionalista pártok. Svédországban és Dániában diktálnak a kormánynak, Magyarországon, Bulgáriában és Romániában prefasiszta csoportok cseperednek. Előnyt húznak az erősödő társadalmi egyenlőtlenségekből, ráerősítenek arra, hogy a migráció és az oltás ellenfelei mind jobban elidegenednek a demokráciától. Egyesek közülük oroszbarátok, illetve elutasítják Európát. Mások, mint a posztfasiszta Olaszország Fivérei, úton vannak a politikai főáramlat felé.
Ausztriában a Szabadságpárt viszont már évek óta lefedte mindezt. De hiába küldte Ibiza padlóra, felhozta a néppárti korrupció és gyenge vezetés, továbbá az ötlettelen, széthúzó Szociáldemokrata Párt.
A szélsőjobbnak jól jönnek a nemzetközi válságok is, amiket részben a Kreml keltett és fűtött fel, illetve az is, hogy az orosz elnök háborút indított. Mindenütt így van ez, ahol a hagyományos néppártok nem nyújtanak többé intellektuális, illetve érzelmi otthont, és nincsenek karizmatikus vezetői. A pénzosztogatás nem nyújt vigaszt, nem enyhíti a félelmeket.
Úgy tűnik föl, az osztrák kormányfő nem érzékeli: ellenpontot kell kínálnia az áltémákkal és álmegoldásokkal szemben, ahelyett hogy a szélsőjobb után futna. Az államfő jelezte, hogy a jövőre esedékes választások után nem kívánja kancellárnak felesketni az FPÖ első emberét. Kérdés, hogy akkor is kitart-e emellett, ha a párt csak még erősebb lesz.
A Neue Zürcher Zeitung kommentárírója azt a következtetést vonja le az alsó-ausztriai választások és a szélsőséges Szabadságpárt sikere után, hogy egyre nehezebb lesz kormányozni Ausztriát. A koalíció fő erejét alkotó konzervatívok újabb vereséget szenvedtek, viszont még jobban megerősödtek a jobboldali populisták. A politika viharos, érezni az idegességet, mert az ország olyan időket idéz, amiről már azt lehetett gondolni, hogy soha nem térnek vissza.
Az FPÖ immár annyira erős, hogy könnyen diktálhat a riválisoknak. A zászló nem az olyan klasszikus néppártoknak áll, mint a keresztény- és szociáldemokraták. A gazdasági és szociális válság sok polgárt félelemmel tölt el, és a demagóg FPÖ karjaiba tereli őket.
A paradox csak az, hogy a kormányszövetség jól dolgozik, Nehammer kancellár – az előd Kurztól eltérően – nem szemfényvesztő, tartós megoldásokat igyekszik találni a bajokra. Csak éppen sokakban mélyen ülnek a félelmek. Legkésőbb a jövő ősszel országos választások jönnek. A Szabadságpárt szóba sem kerül a Néppárt számára partnerként, mert ahhoz túlságosan durván politizál és nem bizonyította, hogy képes lenne bármilyen problémát orvosolni.
A nagykoalíció visszaállítása átmenetileg stabilizáló hatást fejthet ki, ám évekkel veti vissza Ausztriát. Megint egymás közt osztaná el a posztokat, vagyis megkönnyítené a radikálisok dolgát, hogy támadást intézzenek e bástya ellen.