A természetben a lehulló csapadék nyolcvan százaléka ott párologhat el, ahol földet ért; a beépített városi területeken ez az arány mindössze öt százalék. Bécs célja, hogy a jövőben látványosan javuljon ez az arány. Zöldtetők, víztározók, kizöldített parkolók és szivacsváros – a csapadék megtartásával nemcsak a zöldterületek járnak jól, de a város klímája is javul. (A meidlingi schedifkaplatzi park felújításánál már szem előtt tartották az esővíz hasznosítását; © PID / David Bohmann)

Az osztrák fővárosra hulló csapadék nagyrésze a csatornarendszeren keresztül egyből a szennyvíztisztítóba folyik ahelyett, hogy beszivárogna a talajba. Ez nemcsak pénzt és energiát emészt fel, de azt is jelenti, hogy a csatornarendszer kapacitásának több mint kilencven százalékát az köti le, hogy a szennyvíztelepre vezeti a nagyjából tiszta esővizet, miközben a tulajdonképpeni feladatra, a városban keletkező szennyvíz összegyűjtésére és elvezetésére mindössze a kapacitások alig tíz százalékát használják. Bécs ezen szeretne a jövőben változtatni.

Egységes stratégiát még nem dolgozott ki ugyan a város, de a múlt években már számos olyan megoldással kísérleteztek, amelyek az esővíz helyszíni felhasználását segítik. Ilyenek például a zöldtetők, az esővízgyűjtők, a víztározók, a szivacsváros-elv alapján átalakított utcák vagy éppen Aspern, Bécs új városrésze, ahol már nagy területen alkalmazzák utóbbi elvet. Itt a csapadék már nem a csatornahálózatba folyik, hanem – mint a természetben – beszivárog a talajba és a zöldterületeken keresztül fokozatosan elpárolog. A módszer előnye, hogy nemcsak kevesebbet kell öntözni, de a környék klímája is kellemesebb, hűvösebb.

A bécsi szakembereknek már a szupermarketek óriási parkolóira is van ötletük: ott kisebb-nagyobb zöld szigeteket kellene létrehozni és oda vezetni a csapadékot, hogy aztán szép lassan elpárologhasson, csökkentve a hősziget-jelenségre hajlamos aszfaltozott felületek és környezetük hőmérsékletét. A nagyon forgalmas területeken természetesen elővigyázatosan lehet csak alkalmazni a módszert, mivel a szennyezett esővíztől szennyeződik a talaj is. Ide csak egy- és kétnyári növényeket érdemes ültetni, és tíz-húsz évente ki kell cserélni a talajt, ha telítődött káros anyagokkal. Télen a sós hólevet pedig a csakis a csatornarendszerbe szabad vezetni.

„A klímaváltozás miatt egyre forróbb és szárazabb nyarak várhatóak hirtelen és nagy mennyiségben lehulló csapadékkal. A forró levegő több vizet vesz fel, így a hőhullámok közben sokkal több víz párolog el a talajból. Ilyen körülmények között minden csepp esőt meg kell becsülni és meg kell próbálni hasznosítani – vélekedik Christian Härtel, a bécsi városháza környezetvédelmi ügyosztályának területfejlesztési osztályvezetője.