Mindenki színe: fradizöld

Újsághír: A Ferencváros labdarúgócsapata a Bajnokok Ligája selejtezőjében legyőzte a Dinamo Zagreb együttesét. Ez azt jelenti, hogy az ősszel biztosan szerepelhet valamelyik európai kupában.

Van abban valami történelmi igazságszolgáltatás, ahogyan a fradizöld most beborítja az országot. A fradizöld mindig velünk volt, talán nem túlzás, a színek közt a legnépszerűbbként emlegették, egykoron alatta meneteltek, aztán a szocializmus korában vele tiltakoztak, a húsvéti kupákon a monarchiát egyesítette, kicsikét hisztisebb állapotában stadiont égetett, vasúti kocsikat tört, de talán éppen ez, a szenvedélye különböztette meg a kékektől, a vörösöktől, talán még a liláktól is. A fradizöld egy kicsit váratlanul lett újra a minden, már terjed, mint a parlagfű, az egykori színvakok hirtelen felébredtek, és arról kezdtek beszélni, hogy ők mindig is fradizöldek voltak, már a virágboltban is ezt kértek a csokorhoz, olyat pedig soha nem mondtak, hogy a fradizöld hasonlít libafosra. A fradizöld most az ország egyik legliberálisabb képződménye: Európa, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika olvasztótégelye, a színek és vallások békés keveredése. Ezért mondhat bárki bármit, a Fradizöld a miénk, a befogadóké, a megbocsájtóké.

A mai fradizöld mindent feledtet: az elmaradt rendszerváltást, Gyurcsány őszödi beszédét, Schmitt Pali helye-sírását, az ország kirablását, a sehol sem jegyzett kis csapatok Üllői úti győzelmeit, és azt, hogy a Császár már nem névadója újjáépített stadionjának. A fradizöld ma a siker szimbóluma, az építkezési láz magyarázata, maga a virtus, a merjünk nagyok lenni igazolása. Hogy mindez mibe kerül, nem kérdezzük, ahogy karácsonykor sem foglalkozunk a szaloncukor árával.

Nem kell alanyi jogú tesztelés, nem kell jövedelempótló támogatás, az orvosi rendelők összeomolhatnak, de ha az élet úgy hozza, akkor lemondunk a nyugdíjemelésről, sőt, az alapból vissza is adunk, csak a fradizöld ne fakuljon.