(Szerző: Tanács Gábor / Euronews) A 37 fokos kánikulában napok óta mintegy ezer háztartásban nincs vezetékes víz a Pest megyei Solymár magasabban fekvő részein: nem lehet zuhanyozni, mosni, és a vécét is vödörből kell leöblíteni. A hatóságok nem is nagyon kecsegtetik a lakosságot azzal, hogy ez a helyzet egyhamar megszűnnék. A történet hátterében ott találjuk a klímaváltozást, a koronavírust és természetesen a rezsicsökkentést is.
– Három napja egy csepp víz sem folyik a csapból, a lajtoskocsi nagyon sokszor üres, olyan, mintha nem egy civilizált világban élnénk – mondta az Euronewsnak Solymár-Kerekhegyen egy középkorú nő. A solymári facebook-csoportokban is sokan panaszkodnak, hogy a vécék eldugultak, mosogatni nem lehet, ami a fertőzés veszélyét is felveti.
A Kerekhegy tipikus kertvárosi utcáin lajtoskocsik állnak, ahonnan kannában viszik haza a vizet a helyiek. A polgárőrök ásványvizet osztogatnak, az emberek kissé ingerültek, de fegyelmezettek. A legtöbben arról beszélnek, hogy ez a probléma már évtizedek óta fennáll, kisebb-nagyobb szünetek előfordultak a vízellátásban, de hogy három napig egyfolytában ne legyen víz, az ritka. A Duna menti Regionális Vízmű Zrt.-nek van egy tározója a magasan fekvő településrész felett, ahova lentről pumpálják fel a vizet. A helyiek úgy tudják, hogy ez a vízvezeték-rendszer, vagy maga a tározó nem bírja el az agglomerációban megnövekedett lakosságszámot.
– A hivatalos szervektől azt az információt kaptuk, hogy erre egész nyáron számíthatunk – mondta a már idézett asszony. – Mert kicsi a tartály, sok a lakó, kevés a víz. Ilyen egyszerű matematika ez.
Bár elsőre úgy tűnik föl, a probléma kizárólag magasan fekvő településrészeket érint Pest megyében, ám ez korántsem igaz.
Hallgatag vízművek, beszédes képviselő
A kánikula miatt megnövekedett vízhasználatra hivatkozva a Duna menti Regionális Vízmű Zrt. már kedden arra kérte tíz agglomerációs település lakosságát, hogy ne öntözzön vezetékes ivóvízzel, ne töltse fel a medencét, ne mossa az autót és ne locsolja a járdát, így elkerülhető lesz a vízhasználat további korlátozása. De nem csupán az agglomerációban kényszerültek hasonló intézkedésre a vízművek és az önkormányzatok, hanem országszerte települések tucatjain, például Jászberényben is.
Az egyetlen kompetens válaszadó a térségi vízszolgáltató lenne hivatott arra, hogy megválaszolja: milyen okok húzódnak a háttérben, ez pedig Solymár esetében az állami tulajdonú Duna menti Regionális Vízmű Zrt. Ezt a céget természetesen megkereste az Euronews is, ahonnan a szóvivő a Nemzeti Vízmű Zrt.-hez irányította, ahonnan viszont egy kétsoros közlemény érkezett, a részletes információt kérő üzenetre pedig már nem is válaszolt a „nemzeti cég”.
A témáról váratlan helyről érkezett tájékoztatás: Menczer Tamás külügyi államtitkártól, a körzet fideszes országgyűlési képviselőjétől, aki az érintetteket csütörtökre hívta össze egy válságtanácskozásra a solymári polgármesteri hivatalba, ahol mindjárt meg is alapították a helyi operatív törzset.
Menczer elmondása szerint a legfontosabb feladatuknak az akut problémák elhárítását, a vízellátás gördülékeny megszervezését látták, illetve azt, hogy a lakosság valóban fogja vissza a fogyasztást.
– A szolgáltató állítása szerint, ha ott, ahol van víz, azt egyetlen napig csak a legszükségesebbekre használnák – tehát öntözésre, autómosásra, medencefeltöltésre és hasonlókra nem –, akkor egy nap alatt helyreállhatna az ellátás – mondta Menczer Tamás az Euronewsnak.
Amikor a helyzet kialakulásának okairól kérdeztük, a képviselő azt mondta, hogy őt kevésbé az okok, mint a megoldások érdeklik, ugyanakkor erős kritikával illette az állami tulajdonban lévő vízműcéget.
– Hosszú órák óta itt vagyunk, folyamatosan ellentmondó híreket kapok a különféle szolgáltatóktól, felettes és alattas szervektől, és ez számomra elfogadhatatlan – szögezte le a képviselő. – Felszólítom a szolgáltatót, hogy a törvényi kötelezettségét lássa el, de legalábbis tegyen meg mindent azért, hogy a feladatát el tudja végezni.
Miért nincs víz a Kerekhegyen?
Régóta ismert tény, hogy míg Budapest lakossága csökken, az agglomerációé nő. Ez a folyamat újabb lendületet kapott a koronavírus-járvány idején, amikor a lakásokba gyerekekkel beszorult budapestiek egy része a kiköltözésben találta meg a menekülőutat. A folyamatnak az infrastuktúra már azelőtt sem felelt meg, és a covid után a helyzet még tovább romlott. Ezért az agglomeráció polgármesterei régóta mondják, hogy ezekre a településekre ki lehet tenni a megtelt táblát. Menczer Tamás egyébként azt mondta az Euronewsnak: a mostani helyzet alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet a térség problémáira, és ha a háborús helyzet lehetővé tesz nagyobb beruházásokat, igyekszik elérni, hogy ezek az ügyek – és a szükséges beruházások – ott legyenek a kormány asztalán.
A válaszhoz legközelebb Szente Károly polgármester (Fidesz) révén jutottunk, aki azt mondta, hogy nem a kapacitásokkal van probléma, hanem azzal, hogy a kialakított, kellő nagyságú tárolóba nem tudja a vízmű felpumpálni a vizet, mert az egész Pilisi-medencében megnövekedett vízhasználat miatt a rendszerben nincs ehhez elég nyomás. A Duna menti Regionális Vízmű Zrt. álláspontját Menczerhez hasonlóan érezhető távolságtartással kezelő polgármester ugyanakkor azt is elmondta, hogy megfelelő beruházással mégis meg lehetne oldani a problémát, az ehhez szükséges, tízmilliárd forint uniós forrást el is nyerte a vízmű.
– Sajnos, amíg ez megvalósul, megépítik a csővezetéket, a vízkivételi műveket és szivattyúkat, az mostantól két évbe telik, tehát ilyen vízhiányokra fel kell készülnünk a jövőben is – mondta a Szente Kálmán az Euronewsnak.
Rezsicsökkentés és hatósági ár
Ha csak a nyilvánosan elhangzott érveléseket vesszük figyelembe, akkor egyértelmű a kép: a sok kitelepülő és a pazarló vízfogyasztási szokások tehetnek a vízhiányról, de nem azért, mert nincs elég víz, hanem azért, mert a sajátos terepviszonyok között nem lehet azt kellő tempóban hozzájuk eljuttatni, ehhez tízmilliárdos beruházások szükségesek, amelyeknek megvalósulása időbe telik.
Az Euronewsnak név nélkül nyilatkozó vízműves szakemberek elbeszéléséből viszont az a kép alakul ki, hogy a rezsicsökkentésnek és a hatósági árak sajátos magyar kezelésének kulcsszerepe van a kialakult helyzetben.
A vízművek a Fidesz 2010-i hatalomra jutása előtt jórészt magánkézben voltak. A rezsicsökkentéskor, 2013-ban a lakossági vezetékes ivóvíz díját is befagyasztották, és ez azóta változatlan. Mivel ilyen formában nagyon kevés vállalat működhetett nyereségesen, a legtöbb magáncég kiszállt az üzletből, és a vízműveket eladták a Magyar Államnak. Kilenc év óta ezeknek a nagyrészt tehát állami vállalkozásoknak a költségei látványosan növekedtek: nem csupán bérekről van szó, hiszen például a szivattyúk üzemeltetése rendkívül sok energiát követel. Ez már az újra meglódult infláció kezdete előtt is probléma volt, de azóta még súlyosabb gondot okoz, ugyanis ezek a vállalkozások a lakossággal ellentétben piaci áron vásárolják az energiát. Vagyis: miközben a lakosság egyre több, „rezsicsökkentett” vizet vesz a vízműtől, mindezt a vízmű piaci áron kifizetett energiával és munkaerővel állítja elő, ami mellett fejlesztésekre biztosan nem telik, de karbantartásból is csak az azonnal elvégezendő munkákra. Ebben a rendszerben kódolva van: az állami tulajdonban lévő vízmű nem képviselheti nyilvánosan azt az álláspontot, hogy a rezsicsökkentés és az infláció kombinációja miatt nem tudja elvégezni a feladatait.
A vízművek hivatalos hallgatása miatt pedig arra a kérdésre végképp nem várhatunk szakmai választ, hogy ha egyre újabb települési kutakat kell fúrni – például Jászberényben és Túrkevén – akkor nem az-e a helyzet mégis, hogy fenntarthatatlan a rezsicsökkentett vízzel való pazarló bánásmód?
Ivóvízhiány fenyeget a Meteorológiai Világszervezet szerint; Több tucat spanyol falu szenved ivóvízhiánytól arzén- és nitrátszennyezés miatt; Szárazság és vízhiány: a hőség hatásai a mezőgazdaságra