A mai lapszemle alapvetően azt a kérdést járja körbe, hogy az uniós tagállamok Magyarország elzárkózása ellenére is elfogadják-e a nagy multinacionális vállalatok minimálisan 15 százalékos adókulcsáról szóló globális megállapodást. Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter tegnap kijelentette: tekintet nélkül Budapest álláspontjára, az EU-tagállamok a következő hónapokban igent fognak mondani az elképzelésre.
A Reuters emlékeztet arra, hogy a magyarok nemrég az utolsó pillanatban megakadályozták a közös döntést, az erről szóló uniós jogszabály érvényesítését.
A londoni székhelyű hírügynökség, Varga Mihály pénzügyminiszter erről szóló bejelentését ismertetve megjegyezte, hogy Magdalena Rzeczkowska, a lengyel pénzügyi tárca irányítója hivatalosan elállt a kormánya által korábban képviselt elutasító állásponttól. A nagyvállalati adózás globális reformját tavaly októberben közel 140 ország fogadta el – emlékeztetett a Reuters, és a magyar, valamint a korábbi lengyel ellenkezést összefüggésbe hozta azzal, hogy Budapest és Varsó számos jogállamisággal, illetve az európai értékekkel kapcsolatos kérdésben szembekerült az Európai Bizottsággal.
Az amerikai pénzügyminisztérium, ami a 15 százalékos minimumadóról szóló megállapodás első számú szorgalmazója volt, júniusban derűlátóan nyilatkozott arról, hogy Magyarország hamarosan fel fogja adni ellenkezését. A washingtoni pénzügyi tárca szóvivője, Michael Kikukawa azt hangsúlyozta, hogy a mai nemzedék számára egyszer adatik meg ilyen lehetőség, amikor véget vethetnek annak a versenynek, ki tud alacsonyabb adókulcsot biztosítani a nagyvállalatoknak.
Mint a Le Figaro párizsi lap beszámolójából kitűnik, Bruno Le Maire a most véget ért féléves soros francia EU-országelnökség mérlegét vonta meg sajtótájékoztatóján a saját tárcáját érintő, prioritásként kezelt kérdések vonatkozásában. Ezek közt említette a minimumadót, amit szerinte mindenképpen be fognak vezetni, „Magyarországgal együtt, vagy anélkül”.
A Le Figaro is úgy látja, hogy a magyarok ellenkezése mögött valójában annak a 7200 millió eurós európai finanszírozási tételnek a sorsa áll a háttérben, amit az EU azért blokkol jelenleg, mert elégtelennek tartja a magyar hatóságok korrupció elleni fellépését.
Ahhoz, hogy az unió, mint integrációs szervezet, egységesen fogadhassa el a 15 százalékos minimumadóról szóló tervezetet, minden egyes tagállam jóváhagyására szükség lenne. Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság gazdasági kérdésekben illetékes olasz tagja azt mondta a párizsi lap beszámolója szerint, hogy most alternatív megoldáson dolgoznak, miként lehetne bevezetni a rendelkezést a magyarok nélkül is. Mint a Le Figaro írja, az egyik elképzelhető opció az, hogy a szabályozással egyetértő uniós tagállamok „megerősített együttműködésben” állapodnak meg egymással. Ez az EU-alapszerződés értelmében legalább kilenc EU-tagország olyan összefogását feltételező integrációs formula, amelyhez más, egyelőre távol maradó tagállamok későbbi csatlakozásának a lehetőségét is nyitva kell hagyni.
A Politico című amerikai portál európai kiadása kitér arra: a minimumadó 15 százalékos szintjének az előírása csak az egyik pillére a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD azon törekvéseinek jegyében, hogy globális szinten igazságosabbá tegyék a közteherviselést. Az adóparadicsomok ellehetetlenítése mellett a másik törekvés arra irányul, hogy a nagy multik abban az országban adózzanak, ahol a tényleges üzleti tevékenységüket kifejtik, és ne ott, ahol csak névleges jelenlétük van, a kedvezőbb adózási feltételek miatt.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szintén foglalkozik a témával, és azt írja: a témakör ismerői egységesen úgy ítélik meg a helyzetet, hogy mind a korábbi lengyel, mind a mostani magyar ellenkezés igazából más vonatkozású uniós vitatémákban lenne hivatott javítani az érintett tagország tárgyalási pozícióit Brüsszellel szemben.
Végül röviden arról, hogy az osztrák Der Standard áttekinti, milyen kérdésekkel kell foglalkoznia elsősorban a franciákat váltó cseh EU-elnökségnek. Ez az elnökség válságüzemmódban fog működni a következő hat hónapban – írja a lap. A prágai elnökség prioritáslistáján a főszerep az Ukrajna elleni orosz agresszióé – derül ki a cikkből, aminek szerzője hangot ad azoknak a kételyeknek is az ukrajnai menekültek ügye kapcsán, hogy mennyire lehet erős a pozíciója egy olyan tagállamnak, amelyik a visegrádi országcsoport részeként mindeddig bojkottálta a közös európai menekültpolitika kimunkálását, és az eddigiekben nem mutatott túl sok szolidaritást Európa többi része iránt.
Nemzetközi sajtószemlénket a Magyar Újságírók Országos Szövetsége honlapján megjelent körképpel folytatjuk:
Project Syndicate Azért, hogy az európai terv ne változzék, fenekestül fel kell forgatni mindent – íjra Mark Leonard, az Európai Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt igazgatója. Az EU azért született ugyan, hogy soha többé ne legyen háború a földrészen, ám az orosz agresszió folytán igen fontos elveket kell újra végiggondolni. Jelenleg haditerv van érvényben, ennek megfelelően
1. az unió kénytelen nagyon odafigyelni a katonai erejére. Tabuk dőlnek le, nehéz fegyverek mennek Ukrajnába. Az európai gazdaság eszközként szolgál Oroszország ellen és hadigazdálkodás készül, amelyben a biztonság fontosabb a hatékonyságnál.
2. Át kell gondolni a kölcsönös függés eddigi politikáját, mert kiderült, hogy a gazdasági együttműködés nem szavatolja a politikai megbékélést. Sőt, alkalmat nyújt arra, hogy az egyik fél zsarolja a másikat. Európa leválik az orosz energiahordozóktól, de függetlenedni kíván Kínától is.
3. Előtérbe kerül a szuverenitás, mivel Moszkva azt hiszi, hogy bárhol tetszése szerint beavatkozhat a lazán körvonalazott orosz civilizáció érdekében.
4. Kiderült, hogy az európai terv nem gyakorol kellő vonzerőt a világban, valószínűleg még a kontinens bizonyos részeire sem terjed ki. Egy sor fejlődő ország regionálisnak tekinti az ukrán viszályt, nem pedig világháborúnak.
5. Bármennyire keserű szembesülni vele, az intézményeken és szerződéseken alapuló európai rendnek immár vége. A biztonságot a jövőben nagyban a katonai erő szabja meg. És ha meg is szűnnek a harcok ukrán területen, az orosz hibrid hadviselés minden bizonnyal folytatódik, akár „kis, zöld emberkék” révén. Vagyis állandósul a békétlenség.
Európa teljesen megváltozik, kénytelen lesz elfogadni, hogy sorsába beleszólnak más hatalmak. Az integráció hajtóereje az lesz, hogy nyerni kell egy veszélyes világban, nem pedig az, hogy elkerülje a konfliktusokat.
A The Wall Street Journal vezércikke azt hangsúlyozza, hogy nem változtatja meg a háború menetét, ám gyengíti a Fekete-tenger blokádját, hogy Oroszország Odesszánál kénytelen volt feladni a híres-nevezetes Kígyó-szigetet. Pedig az oroszok már légelhárító rakétákat, hadihajók elleni tüzérséget telepítettek oda, továbbá elektronikus központot alakítottak ki, hogy Kijev ne tudja nyomon követni a fejleményeket a nyílt vizeken.
Most viszont Moszkva kénytelen lesz egyes hajóit az ukrán rakéták hatótávolságán belül állomásoztatni, ha az eddigi szinten kívánja tartani hadműveleteit a tengeren. A sziget arra is jó volt neki, hogy fenyegesse azokat a szállítóhajókat, amik gabonát próbáltak volna elvinni a kikötőből. Mivel az oroszok meglehetősen vérszomjasnak bizonyultak a háborúban, nehéz hitelt adni a moszkvai védelmi tárcának, ami szerint azért távoztak a szigetről, mert jóindulatot akartak tanúsítani. Viszont látszik, hogy az ukránok tudják használni, ha megfelelő tűzerőhöz jutnak nyugatról.
Egyébiránt a blokád része, hogy továbbra is aknák vannak a vízben és az orosz haditengerészet nem engedi ki a gabonával vagy étolajjal megrakott kereskedelmi járműveket. Ezzel együtt a meghátrálás óriási lépés a zárlat megtörésére. A Nyugatnak ki kell használnia az ukrán lendületet és kísérő hadihajókat kell adni az Odesszából távozó szállítóhajók mellé.
Financial Times Egy orosz szakértő szerint Kína karjaiba tereli Oroszországot, hogy Putyin szakított a Nyugattal. Ily módon lassan Peking lesz az egész válság legnagyobb nyertese. Kirill Rogov, a bécsi Humántudományi Intézet vendégkutatója felidézi, hogy amikor jó 50 éve nyugati pénzből megépült az első gázvezeték, akkor éppen feszült volt az orosz–kínai viszony, ellenben enyhülés mutatkozott az Európához fűződő kapcsolatokban.
Ma viszont ennek tökéletes ellentettjét tapasztaljuk, hiszen Moszkva a Nyugatot tekinti létveszélynek, a kínaiakat ugyanakkor megbízható partnereknek tartja. Frontvonal alakul ki a tőkés rend liberális és illiberális változata között. Nagyon úgy látszik, hogy ez az ellentét határozza meg a következő évtizedeket.
A nyugati–kínai vetélkedés fontos eleme, hogy a harc azokért az államokért folyik, amik a két fél között helyezkednek el. Ezért kérdés, hogy hol foglal helyet Oroszország ebben a felállásban. Ha nyugatról nézzük, akkor az oroszok nem nyugatiak és nem európaiak. Keletről tekintve viszont részben európaiak.
Ezen a lencsén át az látszik, hogy Putyin háborúja azt célozza: minél átfogóbban és minél hosszabb távra szakadjon meg az együttműködés a fejlett demokráciákkal. Visszavonhatatlanul felszámolná országában a 80-as évek közepe óta végbement nyugati típusú fejlődést. Oroszország az illiberális hatalmak pilléreként jelennék meg. Egyfajta „ortodox Irán” jönne létre, leválasztva azt Európáról.
Mivel a nyugatiak szemében Moszkva háborús uszító autokrácia, Ukrajna lerohanása készséges bűnrészessé teszi a demokráciákat Oroszország nyugattalanításában. Pedig az országnak van egy másik arca is: a történelem azt mutatja, hogy az oroszok félig nyugatiak.
Financial Times A francia pénzügyminiszter kijelentette, hogy országa akár Magyarország nélkül is kész keresztülvinni a nagy nemzetközi cégek egységes megadóztatására kidolgozott tervet. Mint emlékezetes, a magyar kormány elfogadta a szabályozást, ám pár napja, az utolsó pillanatban vétózott. Bruno Le Maire azonban francia soros elnökség záró sajtóértekezletén azt közölte, hogy Párizs ragaszkodik az elképzeléshez, akár csatlakozik a magyar fél, akár nem.
Épp ezért az OECD keretében most alternatív megoldást kíván találni a gazdaságért felelős biztossal, hogy ne vesszen kárba a 137 állam közreműködésével kidolgozott szabályozás. Nyilatkozata azt jelzi, hogy a franciákat felpaprikázta a kudarc, hiszen az ügy már egészen közel járt a megállapodáshoz. Még a lengyelek is feladták ellenkezésüket, amikor a magyar vezetés váratlanul beleköpött a levesbe. A francia miniszter erről azt mondta: az nem járja, hogy Európát túszként tartsa fogva egy-két rosszakaratú tag. Meg azt is elárulta, hogy a magyar ellenállást az ún. kiterjesztett együttműködéssel lehet megkerülni, noha adóügyekben elvileg egyhangú határozatot kell hozni.
Brüsszel azonban ezt a lehetőséget csak akkor tartja elfogadhatónak, ha már minden kötél szakad, így inkább azon van, hogy megnyerje az Orbán-kabinetet. Egyes illetékesek azt várják, hogy a miniszterelnök jobb belátásra tér, hiszen a kérdés rendezése neki is nagyobb adóbevételeket jelentene. Párizs szerint ugyanakkor a magyar álláspont mögött az van, hogy Budapest ily módon próbál engedményt kicsikarni más területeken.
Der Standard Csehország nehéz helyzetben veszi át az EU soros elnöki feladatait, mert mindent beárnyékol az ukrán háború, így a fél évre szóló elnökség is válság-üzemmódban működik. Első helyen szerepel a menekültek körülményeinek a rendezése, továbbá Ukrajna újjáépítése – hozták nyilvánosságra Prágában. Ám a földönfutóvá lett milliók kapcsán Jiří Pehe politikai elemző, a prágai New York Egyetem rektora nem tudja, mennyire játszhat itt pozitív szerepet egy olyan ország, amelyik a múlt években a V4-ek tagjaként következetesen meggátolta a közös menedékpolitikát.
És az is nagy bökkenő, hogy a cseh fél mennyire komolyan állhat ki a demokratikus intézmények megerősítése mellett, amikor a Visegrádi Csoportban továbbra is Budapest és Varsó szoros szövetségesének számít.
A lap hozzáteszi, hogy az új cseh miniszterelnök, Petr Fiala uniós kérdésekben igyekszik elhatárolódni populista elődjétől, Andrej Babištól, akinek pártja a liberális frakcióhoz tartozik ugyan Strasbourgban, ám a politikus szívesen kimutatja, hogy igen közel áll a nemzeti-konzervatív Orbán Viktorhoz.
Lapunk 2022. július 2-án 16:05-kor levelet kapott a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtófőosztályától
A fenti nemzetközi sajtószemlében említett „globális minimumadó” témával kapcsolatosan Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a következőt nyilatkozta:
„Szijjártó Péter: Európa súlyos gazdasági kihívásokkal szembesül
Európa súlyos gazdasági kihívásokkal szembesül a háború és a szankciók miatt, úgy tűnik, tartós lesz a háborús inflációs környezet – írta a külgazdasági és külügyminiszter a Facebook-oldalán szombaton. Szijjártó Péter posztjában úgy fogalmazott: ebben a helyzetben a termelő vállalatok adóterheinek növelése tovább rombolná Európa versenyképességét, és munkahelyek tízezreit sodorná veszélybe. „Mi ezért ellenezzük a globális minimumadó európai bevezetését, ráadásul az Magyarországon járna az egyik legnagyobb adóemeléssel. Mi tizenkét éve folyamatosan csökkentjük a munkára és a vállalkozásokra rakódó adóterheket, és nem is akarunk változtatni ezen az irányon” – tette hozzá. Emlékeztetett arra: pénteken Franciaország pénzügyminisztere azt nyilatkozta, hogy a magyar ellenkezés hátterében valamilyen más típusú ügy áll. A külügyminiszter visszautasította a feltételezést, „mi nem szoktunk összekeverni össze nem illő dolgokat”. Tisztelettel kérjük francia barátainkat, hogy ők se tegyék. Az adóemelésre továbbra is nemet mondunk – zárta a bejegyzést Szijjártó Péter. (MTI)
Link:
