Röviden: arra, hogy a kormány a parlament nélkül (nélküled, hiszen a parlamentben a te választott képviselőid ülnek) gyakorolhassa a hatalmat. Meddig? Amíg vége nem lesz a járványnak. Ki mondja meg, hogy mikor van vége a járványnak? A kormány. (A nyitó kép forrása 24.hu)
Mi ebben a helyzetben a kormány érdeke?
Az én szűkebb szakmámban, a környezetvédelemben axiómának számít, hogy nem jó, ha a kormány szabad felhasználású bevételekhez jut környezetvédelmi bírságokból és adókból, mert abban lesz érdekelt, hogy minél nagyobb legyen a környezetszennyezés. Az összefüggés nem csak a környezetvédelemre igaz: láttuk például a dohányüzletben is – a dohányboltok és a dohány-nagykereskedelmi monopólium létrehozásával megnőttek a dohányosoktól beszedett állami bevételek, és megnőtt a dohányforgalom is (a kettő aligha független egymástól).
Vagy ott van a „Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet”, amely a kormánynak széles körű rendészeti, közbeszerzési, építéshatósági stb. felhatalmazást ad. Szereti az ilyesmit a mi kormányunk? Imádja.
Van Magyarországon tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet? A valóságban nincs – a törvényi feltételei („a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában a napi 500 főt, vagy két egymást követő hét átlagában a napi 750 főt, vagy egy hét átlagában a napi 800 főt meghaladja”) nem állnak fenn, jogi értelemben azonban 2016 óta egyfolytában tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van. Érdeke ebben a helyzetben a kormánynak, hogy Magyarország határairól eltűnjenek a bevándorlók?
Valahogy így áll a dolog a felhatalmazási törvénnyel is.
Európában egyetlen kormánynak sincs (illetve nem volt már eddig sem) nagyobb hatalma az Orbán-kormánynál: kétharmados, alkotmányozó többség a parlamentben, fideszesített alkotmánybíróság, egypárti alkotmány, kezesbárány közmédia, KESMA, fideszesekkel telerakott közhatalmi intézmények – egyetlen másik uniós tagállam vezetésének sincs a kezében ilyen arzenál.
És most ezt az egész apparátust Orbán Viktor egymaga irányíthatja rendeleti úton: még a fideszes képviselőkel sem kell megbeszélnie (és nem történhet meg még egyszer, hogy úgy megmajmolják, mint az iskolabezárás ügyében, ahol reggel még azt mondta, hogy nem kell, estére meg a választók üzenetét tolmácsoló frakció miatt mégis kénytelen volt elrendelni).
Katonák a stratégiai cégeknél és a kórházakban, felfüggesztett közbeszerzési szabályok – nem hallottunk róla, hogy a Kínából hozott maszkokat és lélegeztetőgépeket megtendereztették volna; az utóbbiak árán látszik is –, száz- és ezermilliárdos gazdaságfejlesztési csomagok, a kormányfő egymaga döntheti el, hogy melyik ágazat, cégcsoport vagy cég éli túl (mindannyiunk pénzén) a következő hónapokat, és melyik megy a süllyesztőbe.
Szereti Orbán az ilyen helyzeteket? Semmit sem szeret jobban. Mi tehát most az ő érdeke a járvánnyal kapcsolatban?
Mielőtt elhamarkodottan válaszolnánk, gondoljuk végig, mi volt a baj 2010–11-ben az új alkotmánnyal, az alkotmánybíróság lefokozásával, a média megszállásával, az ombudsmanok kiiktatásával, az állami számvevőszék és a főbírói hivatal megszerzésével, a főügyészség bekebelezésével stb.
Létrejött egy olyan rendszer, amelyben az Orbán-kormány nem szorul rá, hogy jól kormányozzon; pontosabban jó kormányzás nélkül is meg tudja tartani a hatalmát, hiszen védve van az igazságszolgáltatástól, rá tudja küldeni az államhatalom különféle szerveit a versenytársaira, manipulálni tudja a közvéleményt az M1, az M2, a Kossuth, a Petőfi meg a nyílt színi pártmédiája segítségével. Nem is lett belőle jó kormányzás, hanem lett helyette sok-sok stadion, felcsúti focistamennyország, központosított és lebutított oktatás, lerongyolódó egészségügy, Mészáros, Tiborcz meg rengeteg másik milliárdos az Orbán-család meg a szűkebb hatalmi mag körül.
Most pedig konkrétan arra adtunk felhatalmazást, hogy a járványhelyzetet se kelljen jól kezelni. Ránk omlik az egészségügy, összedől a gazdaság, bezuhan a forint, százezrek veszítik el az állásukat? Egy-egy okkal több, hogy a kormány fenntartsa a veszélyhelyzetet, és ne adja vissza a hatalmat a parlamentnek. Sikerült létrehoznunk egy helyzetet, amelyben a kormány nem a gyors és eredményes válságkezelésben, hanem a mély és elhúzódó válságban érdekelt.
Mi lesz a következmény?
Mély és elhúzódó válság, látványkormányzás, látványvédekezés.
Ez eddig csak egy gondolatkísérlet volt. Most, hogy a törvényt megszavazták, már élesben megy a próba.