Kellemes látványt kínálnak Strasbourgban a múlt század elején épült klasszicista stílusú házak a modern építészet jegyeit évtizedek múltán is szembe ötlően hordozó Európai Parlamenttel szemben. Gombóccal a gyomromban közeledem az életünket sok szempontból meghatározó intézmény felé, hisz’ Orbánék kétkulacsos, de leginkább ellenséges uniós politizálása miatt netán engem is utálattal fogadnak? Bátorítást ad, hogy a mellettem elhaladó villamoson elfut a szemem előtt az „Üdvözöljük” felirat…
Strasbourgi részlet; kép: www.europosters.hu
Egy átlagos strasbourgi talán semmit sem tud a magyar–uniós viszályokról. Nos, akkor kalandra fel! Szagoljunk bele a levegőbe: hogyan készül az Európai Parlament a június 6–9-ig tartó választásokra, ameddig kb. 100 nap van hátra.
– 5500 millió ember választ az idén világszerte. Ehhez képest persze eltörpülhet az ötszázmilliós uniós választás, de súlya, jelentősége csöppent sem csekély – kezdi a beszélgetést Jesús Carmona (a jobb oldali képen), az Európai Unió médiájának főigazgatója, az Európai Bizottság sajtóosztályának és az Európai Tanács szóvivőinek is a vezetője – gyakorlatilag az első számú médiastratéga.
– Előrejelzéseink szerint magas lesz a részvételi arány, s ez a választás nem lesz más, legalábbis ezt reméljük –, mint hitvallás a demokrácia mellett. Megközelítőleg 80 országban lesz választás, a többek között a világ legnépesebb országában, Indiában is, ami azt jelenti, hogy egyik választás hatással van a másikra. Egyáltalán nem mindegy, mi lesz az eredmény, mert az európai az amerikai választásra is hatással lehet. Továbbá a mi működésünkre is.
– Hatással lehet a mostanság legkritikusabb ágazatra, a védelempolitikára, hisz’ Ukrajnával kapcsolatban egész sor a kérdőjel. Amerikát, Trumpot tekintve pedig a NATO-val kapcsolatban… Vannak-e erre vonatkozó felméréseik?
– Igen, vannak. Ez az a terület, ahol az emberek számot tartanának a még nagyobb integrációra, miközben a megszavazása egyetlen államon is elbukhat. Továbbá az egyes nemzetek egyelőre ezt saját hatáskörben tartják. Ugyanakkor: ha Trump azt mondja az esetleges megválasztása után, hogy ő nem hajlandó többet áldozni a NATO-ra, akkor ki fogja Európa biztonságát szavatolni úgy, ahogy eddig?
– A Külügyek Európai Tanácsa most terjesztette elő a felmérését arról, hogy a megkérdezett európaiak tizede szerint nem az ukránok fogják megnyerni az oroszok inváziója miatti háborút.
– Nem engedhetjük meg, hogy a fásultság legyen úrrá rajtunk. Az természetes, hogy két év után az emberek véget akarnak vetni a háborúnak, de a valóság az, hogy az oroszok meg nem. Miközben Európa képviseli a modernizációt, a haladást, és látjuk, hogy még Trump részéről is veszély fenyegeti a demokráciát, akkor nem véletlen az irigység Európával szemben. A tíz évvel ezelőtti állapotához képest ma az Európai Unió már korántsem amolyan baráti kereskedelmi partner, hanem sokkal több: kihagyhatatlan, megkerülhetetlen politikai tényező a világban. Ezért is kell minden tekintetben nagyobb egységre törekednünk.
– Tartanak-e attól, hogy ez az egység akár csorbát szenvedhet, ha július 1-jétől Magyarország tölti be fél éven át – a választások utáni legkritikusabb időszakban – az EU soros elnöki posztját? Milyen gyorsan lesznek képesek betölteni az Európai Tanács elnöki posztját, hogy ezzel elkerüljék Orbán vezető pozícióba jutását Brüsszelben?
– A helyzet az, hogy Charles Michel novemberig áll az élen a tanács elnökeként, miután kiszállt a választási kampányból. Így egészen novemberig nem fenyeget Orbán-veszély.
– Ön szerint mi a fontos az uniós állampolgár számára, amikor szavaz?
– A gazdasági helyzet és a munkaerő szabad áramlása révén a biztos munkaerőpiac.
– Nem fél attól, hogy elvérzik a demokrácia és szélsőséges pártok nyernek teret Brüsszelben?
– Még ha megerősödnek is a szélsőséges pártok, amit a felméréseink mutatnak, akkor is biztos vagyok abban, hogy az Európai Néppárt lesz a legerősebb pártcsalád, a második továbbra is a szocdem-frakció. És utánuk jönnek – remélhetőleg felaprozódva – a szélsőségesek– fejezte be nyilatkozatát Jesús Carmona, az uniós média első számú vezetője.
Részt vettem egy zártkörű és nem hivatalos megbeszélésen, melyeken a választásokat egyre inkább fenyegető félretájékoztatásról, megtévesztésről és a mesterséges intelligencia (MI) részéről fenyegető buktatókról kaptunk sok érdekes tájékoztatást. (Sajnos, az előadó nem kapott engedélyt interjúra.) Az ott elhangzottakról a választásban részt vevő minden állampolgárnak tudnia kellene. A sok részletre kiterjedő, a problémákat alaposan taglaló tájékoztatás és bemutató feltárta, hogy óvatlanság esetén milyen gyorsan elbukhat egy-egy jelölt, omolhat össze akár a választási kampány, ha az érintettek nem ellenőrzik kellő körültekintéssel a közösségi médiában róluk megjelenteket, s követőik bedőlnek az álhíreknek. A mesterséges intelligencia ugyanis ma már képes tökéletesen utánozni bárki, tehát politikus lényét, hangját, mozdulatait úgy, miként „alkotói” szeretnék, hogy megfeleljen a céljaiknak. Az oroszok, a kínaiak, akár némely közel-keletiek által terjesztett, álhírekkel megtűzdelt, félretájékoztató kampány pedig a valósággal homlokegyenest ellenkező állításokkal bombázza a kiszemelt tömeget. Ma már igen sokféle módja van a karaktergyilkosságnak.
Mint hallottam, a Krím annektálása, tehát évtizede már Oroszország üzemelteti az egyik hatalmas félretájékoztató hálózatot.
Jól ismert az amerikai eset is: egy robot Biden hangján arra biztatta a szavazókat, hogy ne vegyenek részt a dél-karolinai előválasztáson. És mindez csak a jéghegy csúcsa. Éppen ezért van óriási szerepe a médiának, a sajtónak a tények és a hazugságok feltárásban, a választás tisztaságának a megőrzésében is. Ezért is nagyon fontos volt megtudni a részleteket az épp ott létemkor megszavazott anti-slapp direktíváról, aminek lényege: védettség illeti meg az újságírót, ha forrása kiadására köteleznék, ugyanis egyre több olyan esetről hallunk, ahol emiatt börtönbe is zárják a kollégákat.
– A magyar kormány nyilván fütyül majd erre az intézkedésre is, és akkor mi védheti meg az újságírókat?
– kérdeztem az anti-slapp irányelv (—> a jövőben egyre többször fordul elő a SLAPP, „a nyilvános részvétel elleni stratégiai perek” rövidítése. Ezeknek az áldozatai általában újságírók, civil szervezetek munkatársai, aktivisták, a pereket pedig jellemzően nagyvállalatok, politikusok indítják, miközben elrettenti a lehetséges felpereseket az ilyen gyakorlatok folytatásától) jelentéskészítőjétől, a német Tiemo Wölkentől (a bal oldali képen).
– Magától adódik, hogy első lépésként a megtámadott személy a magyar bírósághoz fordul, de valószínűleg ez nem nagy segítség önöknél – lep meg a raportőr, aki minden jel szerint tisztában van a magyar ügyészség működésével. – Ha ott nem segítenek, akkor a legcélszerűbb, ha hivatalos úton jelzik a sérelmet az Európai Bizottságnak. Az EB indokolt esetben kötelezettségszegési eljárást indít, amivel az uniós törvény megtartására kötelezi a magyar kormányt. Ha a magyar hatóság nem teljesíti a kötelezettségét a kiszabott határidőre, akkor az ügy Európai Bíróság elé terjeszthető.
Abban egyetértünk Wölken úrral, hogy ez hosszadalmas folyamat. Éppen ezért érdemes civil szervezettel közösen felterjeszteni az ügyet, és uniós parlamenti képviselőt is bevonni az igazán hatékony eljárás céljából.
Megjegyzem beszélgetőtársamnak, hogy két éve a Klubrádió frekvenciájának a megszüntetése miatt is kötelezettségszegési eljárás kezdődött a magyar kormány ellen, ám azóta sem történt semmi, a helyezt változatlan.
– Amit mi tenni tudunk, és meg is tettünk: még nagyobb nyomás alá helyeztük az Európai Bizottságot a Magyarország ellen indított eljárások szigorításával. Hisz’ végeredményben az egész EU vesztese lesz egy ilyen cirkusznak akkor, ha bármelyik tagország nem tartja meg a közös jogszabályt. Higgye el, jól ismerjük az önök helyzetét, és rajta vagyunk, hogy jó megoldás szülessék – mondta nem kevés szkepticizmussal a hangjában Tiemo Wölken uniós jelentéstevő.
Az interjú után a sajtóterembe siettem, ahol azokban a pillanatban kezdődött a holland Sophie In’t Veld sajtótájékoztatója az EU jogállami helyzetjelentéséről. A bizottsági jelentést a parlament véleményezte. Ennek ismertetése után kértem:
– Értékelje a legfrissebb fejlemények ismeretében a magyar jogállamot, ahol Orbán Viktor miniszterelnök maga választja ki a köztársasági elnököt, és a nemrég elfogadott szuverenitásvédelmi törvény ismét csak egy bizonyos irányba mutat a rendszer megítélését illetően.
– Nem vagyok biztos abban, bármi újat tudok mondani – kezdte válaszát Sophie In’t Veld. – Magyarországot nem tartom demokratikus államnak, a jogállamot ott már rég lerombolták. Orbán Viktor folyamatos hisztériás magatartása az Európai Tanácsban ellehetetleníti a testület munkáját. Az EU válasza a magyar problémákra továbbra is szerfölött gyenge. A 7-es cikkelyes eljárást már rég alkalmazni kellett volna, mert Magyarországtól meg kell vonni a szavazati jogot.
– A Bizottság nemrég feloldotta a befagyasztott alapok egy részét, 10 milliárd eurót; van-w esély ennek a pénznek a kifizetésére?
– Karácsony előtt a bizottság úgy oldotta fel ezt az összeget, hogy szerintem maga is jól tudta, a magyar kormány által tett lépések egyáltalán nem feleltek meg a jogállami elvárásoknak. Az pedig különösen feltűnő volt, hogy épp akkor hozza meg ezt a döntést, amikor másnap szavazni kellett Ukrajna támogatásáról az Európai Tanácsban. Tulajdonképpen az Európai Bizottság megvásárolta Orbán szavazatát, hogy a vétóját elhárítsa. Így uniós törvényt sértett, mert elfogultan hozott politikai döntést az Európai Tanács és a magyar kormány irányában. Még konkrétabban: nem felelt meg a bizottság annak a kritériumnak, hogy független intézményként működjék. Ezt szerintem ki kell vizsgálni – válaszolta Sophie In’t Veld jogállami raportőr.
Nem lenne teljes a strasbourgi beszámolóm, ha nem szólalna meg egy vérbeli szavazó. A sors ismét egy német állampolgárral hozott össze, akiről ráadásul kiderült, hogy a német szocdemek aktivistája. Így aztán szerénységemet érte a meglepetés, amikor nevetve válaszolt első kérdésemre: naná, hogy tudja, nemsokára uniós választások lesznek. – És akkor mi forog kockán?
– kérdem Heninget, aki csak ennyit akart elárulni magáról.
– A választásokhoz közeledvén, úgy gondolom, az eddigieknél nagyobb lesz az emberek érdeklődése. Mostanáig általában hitetlenkedők, bizalmatlanok voltak a választók, de a mostani helyzet igencsak kiélezett egész Európában. Tekintve az ukrajnai háborút, tekintve az inflációval tetézett gazdasági helyzetet…
Számosan alkotmányellenesnek tartják, ezért betiltatnák a német AfD pártot:
– …és nem kis kíváncsiság övezi a német szélsőjobbos AfD, az Alternative für Deutschland pár előretörését is.
– Igen, ez engem is nagyon aggaszt. Az a dolgunk, hogy mozgósítsuk az embereket az uniós érdekeink szolgálatában. Nem lehet csak az unióból származó jövedelmezőségre figyelni.
– Hogy érti ezt?
– Úgy érzem, hogy ma Németországban meglehetősen nagy a bizalmatlanság az Európai Unióval, annak legitimitásával szemben. Ezt a hullámot lovagolja meg a szélsőjobbos AfD, az Alternatíva Németországnak párt.
– Netán az ukrajnai háború okozta pénzügyi kiadások miatt?
– Nem feltétlenül. Szerintem a probléma ennél sokkal mélyebbre, messzebbre nyúlik. Gyakorlatilag a múlt évtizedekig. Mondhatnám: a második világháború befejezte óta minduntalan fölvetődik a kérdés, miért kell a németnek ennyi mindent áldozniuk a közös ügyért, amiből aztán nem profitál az ország. Ezt a gondolkodásmódot kellene megváltoztatnunk, hogy igenis: az Európai Unió gazdasági és politikai stabilitást ad valamennyiőnknek. Mert óriási vívmány a szabad mozgás Európában, a munkaerő szabad áramlása, a fiatalok számára megteremtett Erasmus-program.
– Mindezeket természetesnek tartják az emberek, holott mindezért – nem is egy korosztálynak – keményen meg kellett dolgoznunk. Az éterben terjedő dezinformációs kampány pedig még nehezebbé teszi a munkánkat, ezért kell leülnünk az emberekkel beszélgetni, hogy oldjuk a kielégületlenségüket. Hogy a teljes valóságot lássák, mielőtt elvesznének, beleragadnának egy-egy részletbe.