A teljes kollekciót először láthatja a közönség, méghozzá egy magánszemély nagylelkű támogatásának köszönhetően – vezette be a kiállítást dr. Kemecsi Lajos, a múzeum főigazgatója. Nemcsak a kiállítás, hanem a színes, gazdag katalógus is a múzeumot rendszeresen támogató angliai Richard de Unger adományából jöhetett létre.

A kiállítás kurátora Csupor István, aki dr. Füvessy Anikó társzerzővel készítette el a kivételesen igényes katalógust – évekig tartott munka eredményeként. A kiállítás tablóiról és Füvessy Anikó tárlatvezetéséből megtudjuk, hogy milyen különleges csemege élvezői lehetünk. A különböző gyűjteményekben összesen mintegy 150 eredeti miskakancsót őriznek az 1820–1940 közötti időszakból; aNéprajzi Múzeumgyűjteménye a legteljesebb, a kancsók felét itt találjuk meg.

Az eredeti miskakancsó bajuszos férfifejet ábrázol, s ugyanakkor megtartja az emberi test arányait. A fejen barokkos kalapot, azaz huszárcsákót látunk. Ruháján a gombolás-pántok szintén a huszár egyenruhára utalnak. A huszárságot a népi képzelet azonosította a magyar virtussal.

Egy másik fontos kellék is megjelenik a kancsókon: a kígyó. A hiedelem szerint a kígyó a mindentudást, a hosszú életet és az egészséget jelképezi. A gyakori Mihály név becézése a Miska, ezért hívják a tárgyat a néprajzosok miskakancsónak.

A kancsót általában ajándéknak szánták, és a megajándékozottnak így kívántak hosszú életet. A név néha előfordul a kancsókon, mint: „Boros Miska”, „Korhely Miska” vagy „Szomjas Miska” változatban. Mezőkövesden olykor jancsikancsónak is mondták.


A miskakancsó még a magyar vidékeken is egyedülálló, mert csak az Alföld egyes részein készítették a fazekasok. Csak 1869-től tüntették fel, ki készítette és kinek. Egykor kizárólag három alkalommal ajándékozták: keresztelőre, lakodalomra (Tiszafüreden és Mezőcsáton), Mezőtúron pedig halotti torra.

A legelső, 1824-i darabot Hódmezővásárhelyen őrzik, ahol készítették. Az 1828-i és 1838-i darabok Mezőcsáton rokon stílusúak, hiszen e mezővárosok közel vannak egymáshoz, a lakosság kultúrája azonos volt. Látunk a kiállításon egy miskakancsót 1835-ből, amitFazekas Jánosformázott meg; az 1831-ből fennmaradt kancsó egykoronNagy Jánosbíró asztalán szolgált. Ismert fazekas család a Rajci Mihályé Mezőcsátról, 1846-ban. IfjúNagy MihályMezőcsáton tanulta a mesterséget és vitte át Tiszafüredre. A reformkor jellegzetes típusain hol egy, hol három kígyó látható a kancsótesten, közülük egy a kancsó fülén tekereg. A lakodalomra szántak közül rozmaringgal díszített kancsó díszelgett a vőlegény előtt az asztalon. A rozmaring a szerelem és a termékenység szimbóluma.

A kancsó és díszítése hátterében mindig nagy mesterségbeli tudás és kézügyesség állt. Mezőcsáton 6–8 fazekas család, Tiszafüreden tizenkettő művelte az ipart; általában rokoni kapcsolatban álltak egymással. A 19. század második felében a helyi parasztságnak még igénye volt a fazekasok által készített tárgyakra. Tiszafüreden három kiemelkedő fazekas működött. Rendkívüli darab Boró Mihály és Balla György munkája 1883-ból, egykígyós változatban. Mezőcsátról, Rajci Mihály műhelyéből származik az 1866-ban készült utolsó kancsó.

Mezőtúron kevésbé díszesek voltak a 19. század második felében a K.Nagy Gábor műhelyéből származók, a huszárságra is kevesebb jel utal. Azonos fejállással több kancsó is látható – ezekről úgy sejtik, Deák Ferenc fejét ábrázolják.

A 19. század végén a parasztság igénye kevésbé a cserépedények, inkább a fajansztárgyak felé fordult. Ezért is különösen értékesek a megmaradt cserépkancsók. Később azután elkezdődtek a hamisítások. Tüdős Kálmán Bodó Mihály kancsóit hamisította, Hódmezővásárhelyen Holló Valéria az elkészítés után trágyában „antikolta” a tárgyakat.

A 20. század első felében terjedt tovább a miskakancsó-készítés a Tisza középső folyásánál. A század második felében már sok készült belőlük, mert emléktárgyként kellett a turizmusnak, a hazaiaknak meg a nosztalgia boroskancsó. Ezek azonban az avatott szem által arányaikban, színeikben és mintáikban jól megkülönböztethetők az igaziaktól.

A kiállítás megnyitóján – azért, hogy a közönség „igazi” huszárokat is lásson – a Mátyásföldi Lovas Egylet Ferdinánd huszárjai léptek fel;Szabó Zoltánnépművész tárogatózott.