Telt ház volt az Uzsoki Utcai Kórház nagy tanácstermében. Ezen a konferencián minden arról szólt, hogy vannak igazi eltökélt emberek az hazai egészségügyben, akik dacosan, az összes nehézség ellenére is komolyan veszik hivatásukat, és nem adják fel azokat a normákat, amelyekre hajdan felesküdtek. Sőt, van egy egészen ifjú generáció is, amely komolyan meg akarja állítani a romlást, és mindent elkövet a javulásért.
– A mottónk, hogy semmit a beteggel, a betegről a beteg nélkül – mondta a főigazgató asszony. – Az első orvos–beteg-találkozó nagyon fontos, ott alakul ki a bizalom, ami nélkül nem lehet javulni. A beteg mondhassa el a gondjait, helyzetét, és az orvos türelmesen hallgassa meg. A beteggel mindent meg lehet beszélni, őszintén. Az is rendkívül fontos, hogy az emberi méltóságát megőrizhesse, és személyes adataira vigyázzunk. De hogy lehet ezeket a feltételeket megteremteni? – hangzott a költői kérdés, amire sokan úgy válaszoltak magukban, vagy félhangosan: ma sehogy – holott annak is meg kell találni a módját, hogy az eltérő anyagi helyzetű betegek is hozzájussanak mindahhoz, amire szükségük van.
Ezen a konferencián volt egy jelkép: a zsiráf. A kommunikáció szakemberei egy ideje a zsiráfot a barátságos beszélgetés szimbólumaként használják. Mert nagy, erős állat, mégsem bánt senkit, legfeljebb, ha őt bántják, akkor rúg (de nagyot.) Ezzel a jelképpel és kommunikációval egyre több helyen lehet találkozni. A Szent Margit Kórház fejlődés-neurológia osztályán dr. Telcs Borbála kezdte meghonosítani ezt a szellemet munkatársai körében. Nem volt egyszerű folyamat, de sikerült emberibb légkört teremteni.
Levendel Áron – akinek három nagyszülője is orvos volt, méghozzá híresen emberséges, jó orvosok, otthonról hozta a szemléletüket, bár maga nem orvos, hanem coach. Az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi osztályán segített abban, hogy miként lehet az elsősegélynyújtás helyszínén szükségszerűen meglévő stresszhelyzeteket enyhíteni, oldani.
Leitner György, az Affidea Magyarország ügyvezető igazgatója egy olyan diagnosztikai céget vezet, amely 11 központtal működik az ország különböző részein és évente egymillió vizsgálatot végez. Számukra nagyon fontos, hogy tudják, mennyire elégedettek azok, akik hozzájuk fordulnak. S akik nemcsak azért mennek oda, mert gyorsabban jutnak vizsgálathoz, hanem mert úgy érzik, törődnek velük. S hogy ezt elérjék, ehhez először a szervezeten belül kellett kialakítani a jó hozzáállást – különösen a középvezetők körében.
A Honvéd Kórház koraszülött osztálya korábban is jól működött, de amikor hazatért Angliából dr. Bodrogi Eszter, és létrejött teljes összhangjuk dr. Nádor Csaba főorvossal, egymást erősítve új szellem és rendszer alakult ki. Szigorúan szabályozott protokollt készítettek, ezzel a már addig is alacsony szintű fertőzések száma felére csökkent. Megváltoztatták a régi, de már elavult szokásokat. Bevezették a kenguru-módszert: a kisbabákat bátran odaadják az édesanyjuknak, akik magukhoz ölelhetik, a szülők ápolják a gyerekeket már akkor is, amikor a koraszülött-osztályon vannak – persze kellőképpen felkészítik őket a teendőkre.
Dr. Soós Nóra a németországi Klinik Lahnhöhe fiatal orvosa. A hallgatóság sóhajtozva figyelte, milyen egy ottani klinika, és mennyire komolyan veszik a pszicho-szomatika szerepét a gyógyításban.
(
Az ifjú hallgatóságnak sok minden újdonságnak számított. Ők nem voltak 1980-ban Balatonfüreden, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének kongresszusán – ahol az akkori körzeti orvosok szinte evidenciaként beszéltek azokról a szempontokról, módszerekről, amelyeket most hallgatott a konferencia közönsége. Pedig már ott is arról volt szó, hogy a körzeti orvosokhoz forduló betegek legalább 80 százaléka pszicho-szomatikus beteg, és ennek tudatában kell velük foglalkozni. A szerző megjegyzése.)
Kerekasztal-beszélgetésen, amelyen részt vett Borbényi Erika, az Onkológiai Intézet főorvosa, dr. Kunetz Zsombor egészségügyi rendszerfejlesztő, dr. Fedor István, orvos és coach; a Flow képviseletében, Mészáros Mihály, a „Rákos voltam, de már elmúlt” című könyv szerzője, Leitner György, az Affidea ügyvezetője és Gergely Vera kommunikációs tanácsadó, dr. Ficzere Andrea a kórház főigazgatója felajánlotta, hogy a jövőben is helyet ad hasonló célú programoknak.
Bíztató jövőt sejtetett az a néhány fiatal orvos, aki a Generáció a Jövőért Egyesületbe tömörülve próbálja megvalósítani az emberibb légkört és alkalmazni a legmodernebb tudást a hazai egészségügyben. Nagyon elszántak és elhivatottak. Jó volt látni, hallani őket.
A konferencián nemcsak előadások voltak, hanem az elhangzottakat kisebb csoportokban meg is beszélték a részt vevők, a Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) önkénteseinek közreműködésével, akik segítették mederben tartani az eszmecseréket.
És hogy ne múljék el humor nélkül a nap, a Momentán társulat rögtönzött igazi élethelyzeteket. Volt min nevetni.