Talán én is Tóni lennék, ha újra születhetnék, és bónuszként még a családomat is megválogathatnám. Lenne benne romantikus bankelnök, rezsibiztos birkózó, kaszinós, és persze csajok, ha megkérdeznék, a pezsgő is hozzánk tartozna. Egyszerre lépnénk, a 98 százalékba, még a föld is beleremegne.

Dehogy irigykedem, nekem is eljön a napom. Október 13. társbérletes: Ede és Kálmán, ennyi. Ha Tóninak két palack, akkor nekem egy pohár. Nem panaszkodom, jártak nálam rosszabbul is. Emlékszem, tíz esztendővel ezelőtt, szeptemberben, pécsi kislányok, a helyi rendészeti középiskola diákjai néztek farkasszemet a tévészékház ostromlóival. Volt köztük két névnapos: Mari és Emi. Virágcsokor helyett kőzáport kaptak. Egyikük majdnem meghalt, a másik megúszta zúzódásokkal. Azóta tudom, hogy a föld nem az ártatlanok kedvéért forog, és hazugság, hogy egy névnappal a középpontjába lehet kerülni. Kivétel persze van: szeptember 5. A jótékonyság nemzetközi ünnepe, és ehhez illendően, minden Viktor névnapja.

Én felejteném a „köszöntős” eseményeket. A születésnapom, mint a parkolóóra, évente egyre nagyobb számot dob ki, lassan matematikus kell az értelmezéséhez. Ráadásul itt a nevem. Cavintonnak tartom, eszébe jutok valakinek, azt furdalja a lelkiismeretet, régen látott, már majdnem elfelejtett, de ilyenkor, október 13-án mondhatja, írhatja, hogy sok boldogságot kíván, aztán egy évre megint tehet a sülyesztőbe. Azt is észlelem, hogy egymást ki nem állható fazonok szilveszter éjjelén, esetleg kitüntetések átadásakor vagy névnapokon egymás nyakába borulnak, gratulálnak, aztán a mosdóban panaszkodnak a rájuk tapadt kosz miatt.

Nincs ezzel semmi bajon, olykor én is így viselkedem, ezért kérem: a levél maradjon a fán! Kedves barátaim, ismerőseim: a névnapomon gondoljatok rólam valamit, de ne írjátok meg! Szép dolog az őszinteség, de a békét jobban szeretem. A Nemzeti Együttműködés szentsége szerint, a köszöntők elmaradása azt jelentené, hogy egy ország gondol rám, az emberek lelkében vagyok. A semmittevés nem lustaság, hanem szimbiózis velem, a gondolataimmal. A nem köszöntés a kérésem teljesítése, voksolás mellettem, hogy persze Kálmán, örülünk, hogy konzultálsz velünk, de azért keresd fel az orvosodat. Ha véletlenül ott találkoznál egy közös, a tényeket unortodox módon kezelő ismerősünkkel, mond meg neki, hogy mi, közmunkások, természetvédők, nyugdíjasok, rokkantak, ápolók és ápoltak sokat gondolunk rá. Emlegetjük, és nem csak a neve napján.