Vannak élelmiszer-ipari termékek, mint a hamburger, vagy a kóla, amiket elvileg meg lehet enni-inni, de hasznos tápértékük semmi. Azt hiszed: ettél valamit, de semmi tartalmasat. Vannak filmipari termékek, mint ez a filmecske is, megnézhető, másfél óra eltelik vele, olyan, mint a rágógumi: rágod egy darabig, aztán ennyi.
A film főhőse egy Douglas Varney nevű családos, ám pitiáner patikus (Sam Rockwell), amolyan papucs alatt tartott figura. Felesége, Kara (Michelle Monaghan) leginkább csak dirigál neki, egyébként a kisváros kerékpárbajnoka, aki megszállottan trenírozza a fogyni szándékozó nőket edzőkerékpáros foglalkozásokon. Fia, Ethan (Harrison Holzer) egy elkényeztetett, éretlen kiskamasz, aki feketére festi a saját ablaküvegét, lóg az órákról és ürüléket ken szét az iskolában, mert azt hiszi, hogy nindzsa módon így fejezheti ki leginkább a megvetését irántuk. Az apósa és egyben főnöke, Walter Bishop (Ken Howard) működteti a főtéri patikát, és még azt sem engedi meg a vejének, hogy amikor visszavonul és eladja neki az üzletet, legalább átnevezhessék azt az új tulajdonos nevére. A patika kifutófiúja, Noah (Ben Schwartz) is linkeskedik, Doug tehát nem túl boldog sem itt, sem otthon.
Csakhogy egy nap, mikor Noah helyett ő maga szállítja házhoz a megrendeléseket, az egyik gazdag házban megismerkedik Elizabeth Roberts-szel (Olivia Wilde), aki amolyan unatkozó kirakatfeleség. Elizabeth hamar elcsábítja a patikust, és nemcsak szeretkezni tanítja meg változatos módon, hanem rábírja a férfit, hogy különféle kemikáliákkal kicsit fel is pörgesse magát. Doug rákap a részben maga által kevert, ajzószerekre, amitől megnő a teljesítménye, megnyeri a városi bicikliversenyt és még a feleségét is rendesen kielégíti. Aztán a fiával való törődés jegyében elmagyarázza neki, hogy ő ugyanebben a korban hogyan elégült ki a matracával, majd éjjel ketten elmennek az utcára randalírozni, és a többi között beverik a patika kirakatát is, amitől a gyerek kezdi jó fejnek tartani az apját.
Doug és Elizabeth elhatározzák, hogy megölik a nő férjét, és a pénzzel kettesben elszöknek ebből az unalmas közegből. Csakhogy a dolgok (mindkettőjük szerencséjére) kezdenek kicsúszni a patikus kezéből. Megjelenik Andrew Carp ügynök (Norbert Leo Butz), aki a patikai receptek és drogok felhasználását ellenőrzi, és nem talál mindent rendben, közben Douglas megismerkedik a férjjel, Jack Roberts-szel (Ray Liotta) is, és bekövetkezik egy nem várt haláleset, Jane Fonda pedig egy névtelen vásárló szerepében elmondhat egy teljesen fölösleges mondatot az azóta Varney patikává keresztelt gyógyszertár dicséretére, mielőtt felgyulladna a villany, hogy az ő neve is ott lehessen a plakáton közönségcsalogatónak.
Igen kérem, ez a cselekmény! Vígjáték, de nem az, krimi, de nem az, szexfilm, de nem az, családi film, de nem az, szerelmi háromszög történet, de nem az, hanem „ebből is egy kicsikét, abból is egy kicsikét”, és ehhez a gyengécske, langyos fürdővízhez két forgatókönyvíró-rendező, David Posamentier és Geoff Moore közös szerencsétlenkedése kellett.
A városka ugyanolyan műterem-steril, mint a színészek teljesítménye, a zene (Andrew Feltenstein és John Nau) ugyanolyan jellegtelen, mint az operatőri (Tim Suhrstedt), vagy a vágói (Jonathan Alberts) munka.
Szóval másfél órát moziban voltam, erre emlékszem, láttam valamit, amin nem is szórakoztam, ami nem is fogott meg, akkor meg minek kellett ez az egész?
