Az eseményt Charles Gati, a Johns Hopkins egyetem professzora, Thomas Melia, a külügyminisztérium volt helyettes államtitkára és Simonyi András, hazánk egykori washingtoni nagykövete szervezte.
Az esemény erős diplomáciai jelzés Budapestnek. Az amerikai külügyminisztérium Magyarországgal foglalkozó munkatársai, akiknek hatásuk van az amerikai–magyar kapcsolatok alakítására, mind távol maradtak a washingtoni magyar nagykövetség által a múlt héten megrendezett évfordulós fogadásról. Az amerikai külügyminisztérium még ez utóbbi esemény előtt kiszivárogtatta a Politico egyik külsős szerzőjének: Victoria Nuland külügyi államtitkár és ma már a külügy segélyezési hivatalában, az USAID-ben dolgozó Melia azért nem megy el a követségi fogadásra, mert nem akarja, hogy ezt a magyar kormány úgy „adja el” később, hogy támogatják politikáját.
Szemerkényi Réka nagykövet meghívását tehát nem fogadta el Victoria Nuland, ám férjével, a neves kozervatív újságíró Robert Kagannal együtt elment a tegnapi eseményre, amelynek az volt a célja: ellensúlyozza a magyar kormány egyoldalú, a történelmet elferdítő 56-os megemlékezéseit.
A szervezők szerint a magyar kormány úgy állítja be a forradalmat, mintha az Orbán Viktor populista, büszkén vállaltan illiberális, Nyugat-ellenes kormányának előzménye lett volna. Charles Gati az eseményen elmondott beszédében hangsúlyozta: ez nem igaz, hiszen az 56-os forradalmárok a szovjet uralom ellen harcoltak, de egyben a politikai és gazdasági pluralizmusért is, és azért, hogy Magyarország (ismét) Európához tartozzék.
Az eseményen sok neves személyiség jelent meg: a legendás külpolitikai elemző, Zbigniew Brzezinski, Pal Maleter Jr. (az ’56-os vértanú, Maléter Pál fia), Sushma Palmer (Mark Palmer egykori budapesti amerikai nagykövet özvegye), Hoyt Yee és Rob Berschinski helyettes külügyi államtitkár, Andre Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség egykori ügyvivője, Jackson Diehl, a Washigton Post véleményrovatának helyettes szerkesztője és Carl Gershman, a demokráciák fejlődését támogató National Endowment for Democracy elnöke.
Az eseményre eljött Povl Bang-Jensen fia és lánya is – ő volt az a dán diplomata, aki az ötvenes évek végén az ENSZ-ben az 56-os forradalom ügyét tárgyaló bizottság másodtitkára volt, és nem volt hajlandó elárulni a bizottság előtt tanúskodó több száz magyar kilétét, hogy otthon maradt családját védje. Az ENSZ a „magyar ügy” tárgyalását 1959. november 25-re tűzte ki, azin a napon Bang-Jensent egy parkban holtan találták; halálát öngyilkosságnak minősítették. A 301-es parcellában fejfát állítottak emlékére.
