Nem akartak Orbánnal ünnepelni Washingtonban

Az eseményt Charles Gati, a Johns Hopkins egyetem professzora, Thomas Melia, a külügyminisztérium volt helyettes államtitkára és Simonyi András, hazánk egykori washingtoni nagykövete szervezte.

A washingtoni megemlékezés néhány részvevője, középpontban Zbigniew Brzezinskivel. (Foto: Simonyi András)

Az esemény erős diplomáciai jelzés Budapestnek. Az amerikai külügyminisztérium Magyarországgal foglalkozó munkatársai, akiknek hatásuk van az amerikai–magyar kapcsolatok alakítására, mind távol maradtak a washingtoni magyar nagykövetség által a múlt héten megrendezett évfordulós fogadásról. Az amerikai külügyminisztérium még ez utóbbi esemény előtt kiszivárogtatta a Politico egyik külsős szerzőjének: Victoria Nuland külügyi államtitkár és ma már a külügy segélyezési hivatalában, az USAID-ben dolgozó Melia azért nem megy el a követségi fogadásra, mert nem akarja, hogy ezt a magyar kormány úgy „adja el” később, hogy támogatják politikáját.

Szemerkényi Réka nagykövet meghívását tehát nem fogadta el Victoria Nuland, ám férjével, a neves kozervatív újságíró Robert Kagannal együtt elment a tegnapi eseményre, amelynek az volt a célja: ellensúlyozza a magyar kormány egyoldalú, a történelmet elferdítő 56-os megemlékezéseit.

A szervezők szerint a magyar kormány úgy állítja be a forradalmat, mintha az Orbán Viktor populista, büszkén vállaltan illiberális, Nyugat-ellenes kormányának előzménye lett volna. Charles Gati az eseményen elmondott beszédében hangsúlyozta: ez nem igaz, hiszen az 56-os forradalmárok a szovjet uralom ellen harcoltak, de egyben a politikai és gazdasági pluralizmusért is, és azért, hogy Magyarország (ismét) Európához tartozzék.

Az eseményen sok neves személyiség jelent meg: a legendás külpolitikai elemző, Zbigniew Brzezinski, Pal Maleter Jr. (az ’56-os vértanú, Maléter Pál fia), Sushma Palmer (Mark Palmer egykori budapesti amerikai nagykövet özvegye), Hoyt Yee és Rob Berschinski helyettes külügyi államtitkár, Andre Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség egykori ügyvivője, Jackson Diehl, a Washigton Post véleményrovatának helyettes szerkesztője és Carl Gershman, a demokráciák fejlődését támogató National Endowment for Democracy elnöke.

Az eseményre eljött Povl Bang-Jensen fia és lánya is – ő volt az a dán diplomata, aki az ötvenes évek végén az ENSZ-ben az 56-os forradalom ügyét tárgyaló bizottság másodtitkára volt, és nem volt hajlandó elárulni a bizottság előtt tanúskodó több száz magyar kilétét, hogy otthon maradt családját védje. Az ENSZ a „magyar ügy” tárgyalását 1959. november 25-re tűzte ki, azin a napon Bang-Jensent egy parkban holtan találták; halálát öngyilkosságnak minősítették. A 301-es parcellában fejfát állítottak emlékére.