A túloldaliak csak azért is odavágják a fél téglát, a kalapácsot, odanyomják a ragasztós papírt. Nem tudnak olvasni vagy nem hisznek nekünk? Felfeszítik a sütöde bódéját is. Ökölnyi betűk ordítanak tájuk, hogy „Éjszakánként elszállítjuk az árut”, akkor is reccsen a zár, hasad a fa.
Süketek párbeszéde az egész. Már ragozni is elfelejtünk. Enyém, tiéd…? Ugyan. Enyém, viszed. Hogy az egésznek semmi értelme? Nem igaz. Ők a túloldalon folyton folyvást bizonyítanak. Azt, hogy előttük nincs akadály, hogy megállíthatatlanok. Nemrégen egy vállalkozó falba épített ráccsal próbálta megvédeni kirakatát. A túloldaliak feldühödtek. Egy éjszaka teherautót loptak, azzal húzták ki a vasat a téglából. A betörőknek erre nem volt szükségük, csak tudatták, hogy ők az erősebbek. A vállalkozó feltette a kezét, és lehúzta a rolót.
A híradások most a földről szólnak. Az van a kirakatban. Elvételéhez nem kell lóerő, ott a túloldalon, nem a kötél köt össze. Írástudók, jogvégzettek, hűségesek és elkötelezettek mutogathatják papírjaikat. Nekik az a fél tégla. Nem épít, csak zúz. Ki szeret így élni, kérdezi Lázár.
Késő lenne, tanulni a Bibliát?