Tétovaság és bizalmi válság jellemzi földrészünk legerősebb gazdasági hatalmával rendelkező országának politikai viszonyait. Németországban februárban előrehozott parlamenti választásokat tartanak, és addig a minapi bizalmi szavazáson megbukott Scholz kancellár kezében marad az irányítás. (A nyitó képen: Olaf Scholz megy…)

Azt is mondhatnánk: nincs itt semmi látnivaló, volt már ilyen a (nyugat)német történelemben. Az egyik koalíciós partner (a szabaddemokraták) a minap felmondta az együttműködést, így megszűnt a kabinet többségi támogatottsága a népképviseletben, tehát új választást kell kiírni, amely garantálni fogja majd a kormányzóképességet és társadalmi megnyugvást hoz.

Csakhogy most merőben más a helyzet, mint valaha Willy Brandt vagy Helmut Schmidt idejében. A társadalmi-gazdasági bajok miatt nagyobb a koalíciós kényszer, mit bármikor, mert jelenleg alapvető kérdésekben nincs politikai egyetértés. Milyen irányt vegyen a gazdaság? Hogyan folytatódjék a háborúba keveredett Ukrajna támogatása? Mit lehet tenni a sok milliós migráns jövevényréteg integrációjáért? Megannyi dilemma, amiről a megfogalmazott álláspontok legfeljebb csak súlyos kompromisszumok árán fésülhetők össze. Ha egyáltalán.

Pillanatnyilag úgy fest a prognózis, hogy a kereszténydemokrata Friedrich Merz pártja fogja megnyerni a februári választást, de nem szerez többséget. A bukott szociáldemokrata kancellár, Olaf Scholz, aki még pártjában sem örvend kimagasló népszerűségnek, amellett kampányol, hogy valahogyan megőrizhesse hatalmát. Ha másként nem, koalíciós partnerként, és talán lesz esélye, hogy alkancellár-pénzügyminiszterként folytatódjék politikai pályája. Egy szociáldemokrata még mindig jobb, mintha a szélsőjobbos Alternatíva Németországnak (AfD) alkotna tandemet a CDU/CSU-val. Ezt sokan nem szeretnék (Németország határain kívül sem), holott az olykor a hitleri időket mentegető szélsőségesek támogatottsága mintegy húsz százalékra tehető.

Firedrich Merz tehát nem lesz könnyű helyzetben, ha el akarja kerülni a nagykoalíciót az SPD-vel. Még az sem kizárható, hogy a kormányválságot okozó és a Scholz által „erkölcsileg éretleneknek” tartott liberálisokat visszaemeli a hatalomba. A kereszténydemokraták szerint ugyanis voltaképpen a szociáldemokrata és nem a liberális irányvonal okolható a második világháború utáni legnagyobb német gazdasági válságért, s különösen azért, hogy ország nagyrészt a külpolitikában, az uniós terepen is csődöt mondott.

A bizalmi szavazást megelőző Bundestag-vitában a szabaddemokrata pártvezér, Christian Lindner is beolvasott Scholznak. Szerinte a kancellár afféle karneváli hercegként próbál parádézni: a figyelmét elkerülik a gazdasági bajok, nem törődik a versenyképesség példátlan csökkenésével. Elsősoreban a saját népszerűsége érdekli, legutóbb például ezért kezdeményezte az élelmiszerek áfájának csökkentését.

A zöldpárti Robert Habeck gazdasági miniszter jóval visszafogottabban azzal vágott vissza, hogy ne várjunk csodákat az előrehozott választásoktól. Nem remélhető, hogy „utána majd minden jobb lesz”, éppen ellenkezőleg. Viszont: ha a politikai élet szereplői felelős magatartást tanúsítanak, hajlanak a józan kompromisszumokra, akkor hosszabb távon megújulhat a német gazdaság, hangsúlyozta a politikus.

Franz-Walter Steinmeier államfő a DPA sajtóügynökségnek nyilatkozva óvott a kapkodástól, higgadtságra intett mindenkit. A következő napokban a szövetségi elnök tárgyalni fog a Bundestag összes, mind a nyolc frakciójával. Mint mondta, bevált politikai gyakorlat a stabilitás keresése, az alkotmányos szabályok megtartására kell törekedni a mostani nehéz átmeneti időszakban. Minthogy azonban a szövetségi gyűlés valamennyi frakciója új választást szeretne, nyilvánvaló, hogy Steinmeier a következő hetekben fel fogja oszlatni a Bundestagot, és – ahogyan ezt előzetesen tervezték is – február 23-ban határozza meg az általános választás időpontját.