„Most jó a GDP, de a helyzet az, hogy az EU elhibázott energetikapolitikájából látható, hogy az energiaárak az égben vannak, óriási gazdasági bizonytalanság van, ennek a következményére nyilvánvalóan az országnak fel kell készülni gazdaságilag. Ebből kifolyólag, a rendelkezésre álló pénzeszközöknek van egy prioritásuk és van egy végességük. Ennek az egésznek a fényében kell nézni a tanárok szempontjait, amiket Magyarország kormánya – ahogy Hoffmann Rózsa idején is – figyelembe vesz és a jövőben is figyelembe fog venni.” Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondta ezt az Országházban, újságíróknak nyilatkozva. Előtte azonban még megnyugtatta a kérdezőket, hogy a gazdaság nehéz helyzete mindenkit érinteni fog, nemcsak a tanárokat. (A nyitó illusztráció forrása: facebook.)
Amúgy sejthettük volna. Azt is, hogy nehéz a gazdaság helyzete, meg hogy ennek a következményei mindenkit érinteni fognak. De leginkább azt lehetett tudni, hogy már megint a brüsszeli bürokraták mesterkedései miatt rossz minden. Brüsszel elhibázott energiapolitikája miatt szöktek az egekbe az energiaárak, és azt is meg kell értenünk, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöknek van egy prioritásuk, valamint egy végességük.
A tanárok – bár a szempontjaikat eddig is figyelembe vették, és a jövőben is figyelembe fogják venni – a táplálkozási lánc végén vannak. Előbb még jönnek az örökké éhes oligarchák, a feneketlen bendőjű látványberuházások, a Liget projekt befejezése, mert Orbán Viktornak a választási győzelem után az a látomása támadt, hogy erre kaptak felhatalmazást a választóktól. És van a Budapest–Belgrád vasútvonal, az sem két fillér. Paks 2-nek is megkérik az árát, a Fudan Egyetemről pedig nem lehet népszavazás, tehát – kerül, amibe kerül – meglesz az is, ha a kormány úgy akarja.
Ilyen körülmények között meg kell érteniük a tanároknak, hogy bár a követeléseik jogosak, a pénzeszközöknek prioritásuk van és végességgel is rendelkeznek. Vagyis, csak azoknak jut belőlük, akiknek adnak. Még az is lehet, hogy egy átmeneti – remélhetőleg: rövid – ideig stadion sem épül, ilyen cudar világ jön Magyarországra.
Mindezekért a bajokért az EU-t lehet és kell hibáztatni, ha nem volna elhibázott az energiapolitikája, nem kellene 2030-ig várnunk, hogy utolérjük Ausztriát. Akkor nem számítana, hogy a választás előtt milliárdokat szórt szét a kormány, további milliárdokat pedig éveken át propagandára költött. Nem a szándék hiányzik tehát a tanárok bérének tisztességes rendezéséhez, hanem a pénz. Ebben segít, hogy megszűnik a sztrájkjog, a területet felügyelő Pintér Sándor belügyminiszter pedig kijelentette, hogy bár ő jogot végzett, a polgári engedetlenséget nem ismeri.
Most csak zárójelben emlékeztetnénk a Medián felmérésére, ami szerint konkrét összefüggés van az iskolai végzettség és a szavazás között. A felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a kevésbé iskolázottak nagyobb arányban szavaztak a Fideszre, azok viszont, aki egyetemet, főiskolát végeztek, inkább az ellenzéki pártokat választották.
A tudatlanság hatalom – azok kezében, akik másokat tudatlanságban tartanak. Ezért sem érdeke a Fidesznek az oktatás színvonalának emelése, ezért szállították le a kötelező tankötelezettség korhatárát 18-ról 16 éves korra, s ezért mondta néhány évvel ezelőtt Parragh László iparkamarai elnök, hogy inkább szakmát tanuljanak a fiatalok, mintsem gimnáziumba menjenek. És tényleg nincs szükség minden iskolában kémiatanárra, valamint azzal sincs baj, hogy legutóbb csak 22-en jelentkeztek fizikatanárnak. (Közülük, a lemorzsolódást is figyelembe véve, várhatóan tízen végzik el az egyetemet, de a diplomások sem mind tanárként fognak elhelyezkedni.)
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint: ha nem változik semmi, akkor tíz éven belül a tanárok fele elhagyja a pályát. Lehet, túlságosan borúlátó a jövendölés, de az sem kizárt, hogy éppen optimista. Semjén helyében szólnánk az EU-nak, hogy változtasson az energiapolitikáján, mert az mégsem járja, hogy az ő hanyagságuk miatt a magyar tanároknak – Novák Katalin államfő egykori kifakadásával élve – röhejes fizetésből kelljen megélniük.