Id. Markó Károlyt (*1793 Lőcse, †1860 Villa L’Appeggi, Itália), a Magyar Tudományos Akadémia és a firenzei Akadémia tagját friss szemléletű bemutatásban, a legújabb kutatási eredmények figyelembevételével, gyermekeinek, tanítványainak és barátainak alkotásaival való, egy kontextusba hozott összerendezésben fedezheti fel a látogató ezen a reveláció erejével ható tárlaton. Tizenöt köz- és 22 magángyűjteményből érkezett másfélszáz bemutatott művük által számos olyant csodálhatunk meg, amelyik sehol a világon nem szerepelt még kiállításon. Bár 1899-ben a Nemzeti Szalonban volt már közös kiállítása id. Markó Károlynak és gyermekeinek, amit 1951-ben követett Markó és követőinek a Fővárosi Képtárban bemutatott jóval szerényebb tárlata, kimondható, hogy eddig még ilyen méretű kiállítást nem rendeztek ennek a kiváló mesternek, és ez új értelmezésre adott lehetőséget maguknak a művészettörténészeknek is.
Markó friss, új szemléletű bemutatása nagyon időszerű. Hiába lógtak ott a múzeumok falain olyan fő művei, mint a Visegrád, vagy a varázslatos Tivoli tájkép szüretelő jelenettel, s hiába tanítottak Markó kissé idejétmúlt klasszicizmusáról, most mégis azzal kell szembesülnünk, hogy nem ismertük eléggé ezt a művészt. A Visegrád például megszületése után bő hetven évvel került csak múzeumi tulajdonba, s csak akkor – a 19. század végén – láthatta egyáltalán először a közönség. A róla szóló első méltatások pedig az 1930-as években, több mint száz esztendővel a kép megfestése után láttak csupán napvilágot.
Honnan indult Markó Károly, kik voltak mecénásai, mit csinált az alig dokumentált bécsi években, kik voltak tanítványai, vannak-e kedvenc témái, helyszínei, van-e életművének valami világosan artikulálható struktúrája, s volt-e érzékelhető hatása utódai és követői festészetére? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ ez a kiállítás, illetve a hozzá kapcsolódó impozáns katalógus.
A fogadófalon Barabás Miklós Markóról készült rajzának hatalmasra felnagyított szeme tekint a nézőre, ez invitál arra a belső utazásra, amely nem más, mint Markó festészetének felfedezése.
A kiállításon új Markó-értelmezés született meg. Nagyon érdekes az a koncepció, hogy a termeket nem az általában megszokott kronologikus sorrendben rendezték be a kurátorok, hanem tematikusan tükröztetik a mester és követői azonos, vagy hasonló tematikájú festményeit. A Magyar Nemzeti Galéria Markó festészetét hét teremben, négy nagy tematikus csoportban mutatja be.
Az első szekcióban pályakezdő éveinek látvány rögzítésére törekvő, topografikus tájképeivel találkozunk. Az Aggteleki cseppkőbarlangról készült grafikai sorozata szinte a barlangrendszer felfedezésével egy időben született meg. Ebben a kiállítási egységben Markó felvidéki kortársainak, Rombauer Jánosnak, Czauczik Józsefnek vagy Müller János Jakabnak az alkotásait is bemutatják. A topografikus tájképek sorát a Visegrád zárja, ami egyben a magyar romantikus tájképfestészet egyik emblematikus alkotása.
A második kiállítási egység Markó mitológiai festményeit foglalja magában, köztük olyan nagy tematikus blokkokkal, mint a Diana- vagy a Páris ítélete-kompozíciók. Ennek a szekciónak egyik legkiemelkedőbb alkotása az Európa elrablása című festmény, amely egy véletlen folytán a kiállítás előkészítésének legutolsó stádiumában került a kurátorok szeme elé. A mitológiai tematikát bemutató teremsor leglátványosabb műve azonban a Diana és Callisto történetét feldolgozó kétméteres vászon, ami egyben a Markó-életmű egyik legnagyobb méretű alkotása is.
A harmadik kiállítási egység Markó Károly bibliai témájú alkotásait gyűjti egybe: igazi különlegességét az adja, hogy az itt bemutatott legfontosabb alkotások még soha nem voltak láthatóak Magyarországon. A bécsi Hofburg óriási méretű kompozíciója Illés próféta és a sareptai özvegy témáját dolgozza föl egy pazar naplementét ábrázoló tájképen. Itt kapott helyet az a négy mű is, amelyet Markó mexikói megrendelésre festett, s az elmúlt csaknem 160 esztendőben még nem hagyta el újvilági őrzési helyét. A mexikóvárosi San Carlos Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő alkotások itthoni bemutatása minden bizonnyal az MNG kiállításának egyik szenzációja. Izgalmas összefüggések tárulnak föl a nagy számban megfestett Szent Péter-kompozíciók között, s épp Markó bibliai történeteket megjelenítő alkotásainak sorában foglal helyet az a két befejezetlen kép is, amely látványosan dokumentálja a mester különleges munkamódszerét. Mindkettőn jól megfigyelhető, hogy először előrajzolta kompozíciót, majd részletről részletre kifestette a motívumokat. Ebből adódóan egyes képrészletek kidolgozása az utolsó ecsetvonásig befejezett, a képek más részein viszont csak az előkészítő rajz látható. Az Ószövetség aratási jelenetei vezetnek át azokhoz az itáliai tájképekhez, melyek nagy részén szintén az aratás és a szüret motívumai kapnak hangsúlyt.
A kiállítás negyedik, itáliai tematikájú egysége az olasz táj képeit állítja középpontba. Appeggi, Tivoli, a római Campagna tájait azonban nemcsak az idősebb Markó, de gyermekei is szívesen választották témának. Ebben a negyedik egységben éppen ezért már a Markó utódok is nagyobb szerepet kapnak. Ifjabb Markó Károly, Markó András, Markó Ferenc munkásságát még soha ilyen gazdagságban nem mutatták be, és itt látható Markó Katalin egyetlen ismert festménye is.
Az itáliai szekcióhoz kapcsolódik az a magyar tematikájú egység is, melyben idősebb Markó Károly két pusztai tájképét, valamint András és Ferenc magyar témájú tájképeit mutatták be. Markó Ferenc 1854-ben Magyarországon telepedett le, s noha kiváló művésze volt korának, a magyar művészettörténet eddig nem fordított figyelmet munkásságára. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Markó gyerekek életművével való találkozás a kiállítás ugyancsak nagy élménye lehet. Markó és gyermekeinek életművét a Markó-tanítványok egy-két reprezentatív alkotása egészíti ki. Ligeti Antal, Telepy Károly, Kovács Mihály vagy Molnár József művei szépen illeszkednek a kiállítás tematikus egységeibe.
A kiállítás termeiben elhelyezett négy monitoron Markó Károlynak a grafikai hagyatéka, az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött vázlatai tekinthetők meg. Ez a gazdag, közel 300 darabos rajzanyag eredetiben a Keresztény Múzeum kiállításán tekinthető meg, ahová június 18–október 2. között minden szombat-vasárnap múzeumi buszjárat is visz 12,30-kor a Várból, a Magyar Nemzeti Galéria „A” épülete elől. (Részletek ezen az ingyenesen hívható telefonszámon +36 33 520 260.)
A tárlatot öt tanulmányt is tartalmazó, 228 oldalas tudományos katalógus, 20 oldalas ismertető füzet, valamint múzeumpedagógiai feladatlapok egészítik ki.
A „Markó Károly és köre. Mítosztól a képekig” kiállítást színes kapcsolódó programok is kísérik. Minden hónap első péntekén (június 3., július 1., augusztus 5., szeptember 2.) meghosszabbított nyitva tartás, koncertek, tárlatvezetések és gyerekprogramok 22 óráig. Családi tárlatvezetés, kreatív műhely, mesesarok. (május 14., június 11., szeptember 10.). Minden szombaton 11 órakor ingyenes tárlatvezetés a kiállításban. Múzeumok éjszakája június 24. péntek, 18–24 óra között. Finisszázs szeptember 27–október 2.: tematikus tárlatvezetések mindennap délután négytől.
Múzeumpedagógia, tárlatvezetés: előzetes bejelentkezéssel minden korosztálynak. Információ: Sárkány Bogáta – telefon: (+36 20) 439 7436, e-mail: sarkany.bogata@mng.hu.
Szabadegyetem: az előadások 18 órakor kezdődnek, előtte 17 órától tárlatvezetés indul a kiállításban. A tárlatvezetésen a kiállításra megváltott belépőjeggyel lehet részt venni, az előadás ingyenes. További információ: www.mng.hu/programnaptar. Május 12-én Hessky Orsolya: Markó Károly élete és művészete. Május 26-án Dragon Zoltán: Markó Károly bibliai kompozíciói, különös tekintettel mexikói képeire. Szeptember 8-án Szinyei Merse Anna: Markó Károly itáliai kortársai. Szeptember 15-én Bellák Gábor: Markó Károly gyermekei és követői. Szeptember 22-én szakmai vitanap.