Befejeződött a vasút menti kerítés jó ideig hiányos szakaszának építése – fegyveres katonákkal, de vajon ellenünk mikor emelnek falakat? Mert mi, magyarok, ugyancsak megélhetési bevándorlók vagyunk, csakúgy, mint a hozzánk érkező menekültek egy része, aki a jobban fizetett munkalehetőségek miatt érkezik, bár a többség az életét mentendő vágott neki a hosszú útnak. Ők bevándorolnak hozzánk, mi pedig tovább vándorlunk az itthoninál szebb jövővel kecsegtető nyugati országokba, a leginkább Ausztriába, Németországba és Angliába. Ha úgy vesszük, céljaink megegyeznek az átmenetileg hozzánk menekülőkével, azzal a kivétellel, hogy a magyarok legális bevándorlóknak számítanak.

Érdemes néhány számot megvizsgálni a ki- és bevándorlási folyamatokról.

A Központi Statisztikai Hivatal áprilisban közzétett információi szerint a múlt 3 évben 46%-kal nőtt a külföldre költöző magyarok száma, azaz évente körülbelül 31 500 kivándorlóról van szó, olyanról, aki egy évnél tovább szándékozik külföldön maradni. A KSH által kiadott Demográfiai portré, 2015 becslése szerint 2060-ra mintegy kétmillióval lesz kevesebb Magyarország népessége.

A KSH-nál is elismerték, hogy a kivándorolt magyarokról írt adat nem pontos, és ma már megközelítőleg 500 ezer honfitársunk élhet huzamosabb ideje külföldön. Az Ausztria és Magyarország között ingázókat fel sem vették a statisztikába. Ebben a kategóriában azok a „külföldi telephelyen dolgozók” szerepelnek, akiknek a száma 2010 óta megduplázódott, (jelenleg kb. 100 ezer!) és gyakran ők azok, akik a tartósan eltávozók előszobájában mérlegelik a döntésüket.

Az állam kétségbeesett marketing-kampánnyal próbálja visszacsalogatni az évek óta kint élő, diplomás, 35 évesnél nem idősebb magyarokat. Eddig mindössze 21 fiatal állt munkába a „Gyere haza, fiatal!” című, 100 milliós büdzséből gazdálkodó programnak köszönhetően.

Mennyire lehet sikeres a kampány a továbbiakban?

Azoknak, akik amúgy is tervezték már egy ideje a hazaköltözést, biztosan sikeres, mivel segít a letelepedésben, munkavállalásban némi támogatással, de igencsak kevés az esélye, hogy a kezdeményezéssel tömegeket csábítsanak vissza Magyarországra. Kezdve azzal, hogy a támogatásban mindössze 50-en részesülhetnek az elbírálások alapján, ami igencsak kevés, ha a legkedveltebb három célországot – Angliát, Ausztriát, Németországot – választó mintegy 500 ezer magyar számát nézzük. Ráadásul a kilátásba helyezett anyagi támogatásban csupán a diplomások részesülhetnek, a szakmunkásként dolgozók nem. Az ő számuk viszont rendkívül magas, és nem véletlenül…

Menekülünk a menekültek elől?

A bevándorlási hivatal adatai szerint tavalyi 28 702 migráns kért menekültstátuszt; az év végéig ennek a sokszorosa is lehet. Korántsem a beözönlő menekültek miatt, sokkal inkább az ötszörös fizetések miatt döntenek úgy zömével a magyar fiatalok, hogy elhagyják az országot – akár átmeneti időre, akár örökre. Sík Endre, a Tárki kutatója szerint egy nyitott munkaerőpiacon – különösen egyes szakmákban – ötszörös jövedelemkülönbségek mellett a fiatalokat akkor sem lehetne haza csábítani, ha itthon kiszámítható, stabil környezet lenne (HVG).

A németek (a szírek mellett) kifejezetten szívesen fogadják a hozzájuk érkező magyarokat, legyen szó magasan képzett diplomás állásról, vagy egyszerűen csak szerencsét próbáló fiatalokról bármilyen képesítés nélkül. Ráadásul a németeknél 15 éve a legalacsonyabb az állás elvesztésének a kockázata, ami részben annak tulajdonítható, hogy a vállalkozások a képzett munkaerő hiányának várható növekedése miatt igyekeznek megtartani az alkalmazottakat, részben pedig azért, mert gyorsan bővül több munkaerő igényes ágazat, mint például az egészségügy. Aki akar, csaknem biztosan el tud helyezkedni Németországban, ráadásul, ha tárt karokkal várják, miért ne fontolgatná a letelepedést?

Melyek a vonzó szakmák a magyarok számára?

Angliába elsősorban a magasan képzett, nyelveket beszélő, diplomás pályakezdők mennek, bár a szakmunkások is megtalálják kinn számításaikat. Sokan vendéglátósként kezdik a képzettebbek közül is. Főleg a kávézói munka, ami nagyon keresett, és ahol a legkönnyebb elhelyezkedni. Emellett még a pincéreket, konyhai kisegítőket, autómosókat, ruhatisztítókat és varrónőket is szívesen látják, akik a minimálbéren is átlagosan háromszor többet keresnek, mint itthon.

Németországban is hasonló a helyzet, azzal az apró különbséggel, hogy a szakmunkások sikeresebben pályáznak a kinti állásokra a hazai állásközvetítő oldalakon. Főleg a víz-, gáz-, fűtésszerelők, villanyszerelők, asztalosok, szobafestők, burkolók, sőt a segédmunkások is jól járnak, ha kiutaznak. Ha még nyelvet is tudnak és szakmai tapasztalatuk is van, akkor szinte biztosan találnak munkát. Az egyik legfelkapottabb munka, amihez elegendő a német nyelvtudás, háziasság és rengeteg empátia, a házi ápolói állás. A németek megbecsülik a precíz, becsületes munkavégzést, ezt mindenekelőtt érdemes észben tartani.

Ausztriában a festők, villanyszerelők, víz-, gáz-, fűtésszerelők, zsaluzóácsok, asztalosok, tetőfedők, burkolók, bádogosok járhatnak jól, úgy, hogy még szállást, ellátást is kapnak. Ebben az országban azonban nincs olyan nagy munkaerő-verseny, azonban a bérezés ott is a szakmai tapasztalaton múlik. Ausztriában a magyarok között inkább a szezonális, illetve az ingázóként végzett munka a népszerű. A földrajzi közelségnek köszönhetően sokan megtehetik, hogy hétvégente hazajárjanak családjukhoz. Ausztriában a vendéglátósok, illetve kisegítők biztosan találnak állást, bár azt jó tudni, hogy a munka adottságaiból eredően ők csak ritkán jutnak haza, mivel éjjel-nappal dolgozni kell. Viszont, aki kitartó, egy-két éven belül feljebb tornázhatja magát a ranglétrán és kereshet annyit, mint egy svájci… ami magyar viszonylatban sokszorosa az átlagkeresetnek. (Szövetségi Statisztikai Hivatal). Egy svájci havi bére nettó 5000 frank körül van, ami kb. másfél millió forintnak felel meg…

Minek építsen a Nyugat előttünk falat, ha a bevándorlók többet hoznak a konyhára, mint amennyit visznek? Ők ugyanis jóval többet fizetnek be a költségvetésbe, mint amennyit kivesznek belőle. Az University College London (UCL) kutatói tanulmányukban kimutatták: a külföldről, de leginkább Kelet-Közép-Európából érkezők lényegesen többet fizetnek a brit költségvetésbe, mint amennyit a szociális ellátó szolgáltatóktól igénybe vettek.

„A külföldi EU-munkavállalók 2001–11 között több mint 20 milliárd fonttal (csaknem 8 ezer milliárd forinttal) járultak hozzá a brit közfinanszírozási rendszer bevételéhez” – Christian Dustman és Tommaso Frattini, a londoni egyetem munkatársai szerint. Mindemellett olyan mennyiségű és minőségű szaktudást hoztak magukkal, amellyel hatalmas oktatási költséget spóroltak Nagy-Britanniának.

Ugyanez elmondható Németországról és Ausztriáról is, a magyarok fő célpont országairól. Németországban fejenként évi egymillió forinttal többet adóznak az ott élő külföldi állampolgárok, mint amennyi szociális támogatásban részesülnek.

Mindezek ismeretében mennyire lehet sikeres egy állami marketingkampány, ami hazakönyörgi a kiutazni vágyó fiatalokat? Nyugaton szívesen látják a szakképzett, kevésbé szakképzett és diplomás munkaerőt több szempontból is, a magyarok pedig élnek is a lehetőséggel. Még ha nem felel is meg a képesítésüknek a munka, amit végeznek, jóval magasabb fizetést kapnak, mint itthon kapnának ugyanazért a munkáért. Ráadásul azok a fiatalok (a 2009 után kiköltözöttek, arányuk 39% – KSH), akik már egy évnél tovább élnek kinn, rendszeresen küldenek pénzt haza az itthoniaknak. Akik pedig kint élnek már huzamosabb ideje szinte soha nem kapnak támogatást az otthoniaktól.

Valakik nekünk bevándorlók, valakiknek pedig mi, magyarok vagyunk azok. Aki útra kelt és sikerült bárhol megvetnie a lábát, az a jobb megélhetésért és a biztonságért küzd – a legjobb tudása szerint. Őt már kevésbé érdekli, hogy mennyire stabil itthon a gazdasági helyzet, és az sem, hogy hány menekült érkezik (amíg érkezhet) az országba, és még csak az sem, hogy milyen magas falakat emelnek a (magyar) határon.