„Már csak néhány nap választ el bennünket 2013-tól, amely éva MagyarNépfőiskolai Társaság (MNT) megalakulásának negyedszázados évfordulója lesz. Nem mindennapi esemény, amit lehetőségeinkhez mérten méltóképp meg fogunk ünnepelni. A nincstelenségben is meg lehet tartani a méltóságot. Megpróbáljuk elérni azoknak az embereknek a sokaságát, akik közreműködők és résztvevők voltak a népfőiskolai tanulásban, képzésben. Főként olyan társadalmi rétegekből, a vidék kistelepülésein, ahol a művelődés, tanulás elérhetősége közel van ma is a semmihez” – hangzott el a sajtóeseményen, majd ekként folytatódott a beszámoló:
„Történetünkben 2012 az első év, amikor egy fillér köztámogatást sem kaptunk, annak ellenére, hogy 1997 óta, a közművelődési törvényben szabályozottan köztámogatásban részesítendő közhasznú szakmai szervezetnek számítunk.
Értjük a rendkívül nehéz helyzetet, a zárolásokat, az államadósság bénító körülményeivel küszködő kormányzatot, ugyanakkor érthetetlen a rezzenéstelen semmibevétel, a «fűnyírós» gépezet, ami ugyanakkor másokat elkerül. A Lakitelek Népfőiskola a harmadik évben kap évente 330 millió forintot. (2010–13-ban összesen csaknem egymilliárd forintot). Vagy például a Türr István Képző és Kutató Központtá koncentrált regionális központ még mindig milliárdokkal gazdálkodik úgy, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálatai (2009, 2010 és 2012) szerint egyre kevesebbet tett és tesz a hátrányos helyzetűek képzéséért. Az ÁSZ kimutatása szerint az említett intézmény egy személyre jutó képzési költsége (nem tévedés!) 137,1 millió forintra emelkedett 2010-re. Az ÁSZ nem igazán szakértő a felnőttkori tanulást illetően, csak annyit tud megállapítani, hogy a működés nem hatékony.
Aki valamennyire is ért a művelődés, felnőttkori tanulás szakterületéhez, annak persze kinyílik a bicska a zsebében, hiszen elképesztő pazarlásról és a társadalom nagy csoportjaival szemben megvalósuló diszkriminációról van szó. Az MNT-nek egy most zajló, 80 órás képzésén az egy személyre jutó költség 121 ezer forint, és bármelyik Türr-képzéssel kiállja az összehasonlítást.”
A sajtótájékoztató házigazdái elmondták:
„Két év óta folyamatosan próbálunk konzultálni a szervezetünk működéséhez szükséges költségvetési támogatás megítéléséről, a megfelelő törvényi háttér megteremtéséről, de minden érdemi eredmény nélkül.
2009-ben, az akkori ellenzék, a jelenlegi kormánypárt biztató bátorítása mellett stratégiai szakmai anyagot készítettünk. Ennek egyre több elemét halljuk a hivatalosságok szájából – persze szervezetünk megemlítése nélkül.
Tavaly törvénytervezetet készítettünk a közösségi művelődési tevékenységek keretszabályozására,a magyarhagyományok és az európai kritériumok, valamint a 25 év szakmai eredményei és igényei alapján. Netán ez is a stratégiai anyagunk sorsára jut?
Itt az ideje, hogy nem feladva az eddigi egyezkedéseinket, visszautasítva az egyoldalú semmibevételt, a nyilvánossághoz is forduljunk, amit nem csak az tesz aktuálissá, hogy a közművelődési törvény a népfőiskolák támogatási kötelezettségét tekintve még ma is hatályos, de aktuálissá teszi a 2001-i felnőttképzési törvény tervezett módosítása is!
Az előjelek szerint Magyarország nemcsak a felnőttképzést tekintve szégyenkezik az európai országok listájának a végén. A hivatalos magyar statisztikai számok szerint az általános iskolai végzettségű felnőtteknek csupán 2,3 százaléka vesz részt felnőttképzésben, az EU átlag ennek majdnem a hétszerese!), hanem a törvényalkotás jövőképét illetően is rekordot fog dönteni az elmaradottságban. Miközben elemi gazdasági érdekek fűződnek a felnőttek képzésének kiterjesztéséhez, a kétharmados döntéshozói többség a megközelítőleg kétharmadnyi hátrányos helyzetű polgárt mellőzi…”
Az ismertetőnek még nincs vége!
„Még lesz időnk az MNT eredményeinek, sikereinek, tévedéseinek számbavételéhez, most csak címszavakban tudunk összefoglalni néhány jellemző tevékenységet:
Az élethosszig tartó tanulás filozófiájának egyik fő elterjesztőivé váltunk itthon, több mint egy évtizede; a programjainkban előtérbe helyeztük a felnőttek írás-olvasás-tanításának kiemelt fontosságát; elsők között kezdtünk beszélni és tenni a felnőttkori kompetencia és alapkészség fejlesztésért, amely mögött sikeres programok állnak. Hároméves társadalmi felzárkóztatási programunk bejutott az Európai Bizottság eddigi legsikeresebb 100 programja közé. Roma alapképzési programunk mintaprogramként elismerést kapott Brüsszelben. Több mint kétezer felnőtt megkérdezésével nagyszabású kutatást végeztünk, főként a kritikus helyzetű, rászorulók körében, amiből világos üzenetet kaptunk: tanulni szeretnének, de nem úgy, ahogy most kínálják számukra! Elemi egyetértéssel, iskolázottság nélkül is látják: nem a tanultság, hanem a kapcsolat számít a munkahelyszerzésben.
Úttörő kezdeményezést és gyakorlatot valósítottunk meg a fenntartható fejlődés és az ökológiai gazdálkodás területén, ami az ország jövője. Tagszervezeteink által évente átlagosan több mint 50 ezer személyt vontunk be programjainkba, ami nem tette lehetővé azt, amit a résztvevők követeltek: a folytatást és a folytonosságot.
Mi tudjuk mi a feladatorientált tevékenység, hiszen az állami támogatás az éves bevétel és pénzforgalom maximum tizede volt minden időben. Nemzetközi tevékenységünk első számú célterepe a kárpát-medencei magyarsággal való együttműködés volt. Emellett évente nyolcvanan-százan vesznek részt a nemzetközi programokban, beleértve a külföldi tanulmányutakat is, a háromnapostól a négy hónaposig.
Legfőbb támogatónk kezdetben a Német Népfőiskolai Szövetség volt, 1992-től nyolc éven keresztül a Kohl–Antall-egyezmény alapján. A szakmai ismereteken kívül német márka, majd euró százezreket költötteka magyar felnőttképzés fejlesztésére. Hol hasznosul ez a tudás? Sokat tanulhattunk a dánoktól, finnektől, osztrákoktól, szlovénektől és a sornak nincs vége, hiszen az Európai Unió legfejlettebb országaiban a népfőiskola alapintézmény.
Milyen az autentikus népfőiskola? Alulról építkezik, a helyi közösségben szerveződik, közösséget formáló, a résztvevők igényein alapul, ahol munkájában érvényesül a belső önkormányzatiság és demokratizmus alapelve, s a képzés mellett igen nagy súlyt kap a személyiségformálás. Másként miképp is lehet felelősségvállaló közösségi állampolgárok százezreit szerephez juttatni a foglalkoztatásban és a közéletben? Csak felülről építkezni? Ez ellentétes a népfőiskolák grundtvigi alapelveivel…” (A népfőiskolai mozgalom klasszikus földje Dánia. Nikolaj Frederik Severin Grundtvig dán evangélikus lelkész (püspök), költő, történész, népművelő dolgozta ki azt a nevelési filozófiát, amelynek alapján Christen Kold falusi tanító 1844 őszén megszervezte az első dán népfőiskolát. Bővebben itt.)
Elhangzott a sajtótájékoztatón:
„Olyan társadalmi csoportok álltak/állnak a munkánk középpontjában, akiknek számossága egy–hárommillióra tehető és a legrászorultabbak a tanulás elérésében, s a legkevésbé képesek érdekeik kifejezésére és érvényesítésére. Pedig a tanulás számukra is a felemelkedés útja. Értük is szólunk, nemcsak magunkért.”
Nos, ez áll a Magyar Népfőiskolai Társaság, mint sok helyi, önálló személyiség alkotta, alulról építkező, civil szerveződést összefogó, a népoktatást megalapító Grundtvig elvein létrejött társaság elnökségének a sajtó számára kiadott kommünikéjében. Az MNT működését (legalább is részben) kulturális támogatásként kellene, illenék biztosítania a mindenkori kormányzatnak. Ezzel mindeddig nem volt gond, az eddig is jelentéktelennek számító összeg talán az idén sem nem okozott volna nagy anyagi nehézségeket. De látszik, hogy országosan zajlik a civilek visszaszorítása, amelynek szenvedő alanya, sajnos, a két világháború közti népfőiskolák szellemét csaknem negyedszázada képviselő Magyar Népfőiskolai Társaság is.
Azt már a krónikás teszi hozzá, hogy például a nevében népfőiskolaként szereplő, ám nem is alulról szerveződött, nem is úgy működő, inkább „pártfőiskolának” tekinthető Lakitelek Népfőiskola – amely érdekes módon nem is tagja az MNT-nek –, egyéni képviselői indítványok alapján az oktatási tárca felsőoktatási keretéből megkapta az említett nem kis összeget. Mégis csak vannak egyenlők és egyenlőbbek? Mintha a pénzekről döntők nem is igen lennének tisztában a népfőiskola fogalmával, igazi tartalmával, vagy nagyon is tudatában vannak, csak éppen nem kellenek a vidéki tantermekben több műveltséget szerző, főként alsóbb néposztályok tömegei?
Az egyetemi és főiskolai diákság és tanári kara mostanság folyamatos tiltakozásának ad hangot a felsőiktatást ért legújabb megszorító kormányzati döntések miatt. Az MNT elnökségének ez a közvéleményhez fordulása mintha szinkronban volna ezzel az elégedetlenséggel, bár nem tudható, ez vajon erősíti-e az esélyeiket, vagy éppenséggel gyengíti abban, hogy sikerüljön a korábbi, elvárható támogatásokat visszaszerezni? Mindenesetre ez is azt mutatja, hogy a kormány jelenlegi oktatáspolitikája súlyos aggodalmakat idéz fel azokban, akik nem pártkatonaként látják és fogadják el a dolgokat.