(Szerző: M. Lengyel László) Mit tegyen a tisztességhez szokott öreg újságíró, ha már a címben (amit ő adott) két pontatlanság is van. Szétszálazza a történetet, és igazolja magát is, de legfőképpen hitelesen fölmutatja azt, akiről írni akart, mert igazából mégis csak róla van szó.
Sal Endre annyi helyen, annyi kiadvány élén volt főszerkesztő, hogy elősorolni is nehéz. Leginkább sportkiadványoknál. Sal Endre ugyanis sajtótörténész lett, ráadásul nem a penészszagú kutatószobák áporodott levegőjét választotta, hanem éppen onnan hozta ki az újságlapokat a fényre.
És a múzeum sem pénztárral, teremőrökkel, tárlókkal meghatározható fizikai valóság, hanem egy vándorkiállítás, amely befogadó tereket keres és talál minduntalan. Az ólombetűk meg az évtizedekkel ezelőtti könyvkiadást is jellemzik, hiszen az Olcsó Könyvtár vagy éppen az Albatrosz Könyvek kötetei így készültek egykoron.
Sal Endrét a tartalom érdekli, meg a magyar újságírás megannyi igazi, literátus hagyománya. Tehát egyfelől az, hogy a tisztességes újságíró a történelem bizalmasa, másfelől az, hogy irodalmunk legnagyobbjai, Mikszáthtól Adyn, Kosztolányin, Karinthyn és Móriczon át, akár Déryig vagy Fekete Sándorig a napi sajtó robotos publikációin tartották fenn magukat, gazdagítva a hír, a tudósítás, a riport világát, egyszersmind életben tartva a magyar irodalmat.
Mint maga elmondta, az „Az Újság” antikváriumi példányát felfedezve indult el ezen az úton.
Nem várt az állami szerepvállalásra, maga hozta létre az Újságmúzeum utazó tárlatát. Itt látható az 1848. március 17-én megjelent Pesti Hírlap, benne a Nemzeti Dal és a 12 pont. Más lapokon ott van Erzsébet királyné (Sissi) halálhíre vagy éppen a tudósítás Kossuth Lajos temetéséről. A lényeg: az 1700-as évek végétől kezdve vannak újságjai. Vagyis szándékával egybevágóan az utókor láthatja, hogy mi is volt a magyar újságírás, milyen korszakai és milyen óriásai voltak. Tisztelet és értékmentés vezérelte/vezérli azóta is Sal Endrét.
A digitalis korban megjelent a facebook-oldal, de nemcsak az, ami a régi újságokban szerepel, hanem a feltásáruk, elmagyarázásuk is, amire ma már több mint 151 ezer követő kíváncsi. Mélyebb tartalmat kínál az Újságmúzeum weboldal, amelynek szintén nagyon jó a látogatottsága, és van instagram, vagyis minden elérhető felületet kihasznál.
A törzsanyag rendszeresen frissül. A forrás a rengeteg beszerzett önéletrajzi könyv, és az évek során felhalmozott újsághalom. A levéltárazás is benne van a munkában, és persze a neten is nagyon sok az elérhető és kutatható anyag. A forrásokat persze össze kell vetni, csak az igazat szabad írni – hangsúlyozza Endre.
Én meg azt hangsúlyozom, hogy a megtalált történeteket nem egyszerűen reprodukálja, hanem új, kiváló minőségű, a mai befogadó számára is fogyasztható anyagokat állít elő belőlük, és ez adja a sikereinek a titkát.
Lomtalanítás, ócskapiacok, antikváriumok, a csúcson pedig az árverések – ezek a források, amelyekből Sal Endre gazdagítja a forrásait. Szerencsére talált olyan ismerőst, barátot, akinek megfelelő raktározási kapacitása van, így amíg fel nem tárja a tartalmat, van hol tartani a nem kevés megszerzett újságot.
Tanácsköztársaság, háborúk, 1956 és halálhírek – ezek most a homloktérben levő kutatási témák. A péceli (ott lakik Endre) iskolások külön öröme, hogy ha Kossuth Lajosról tanulnak, saját szemükkel láthatják, hogy melyik lap hogyan tudósított haláláról, temetéséről.
Másfél tonna újság – hagyatékból. A papírgyár megsemmisítőtelepén is végezhette volna, ám szerencsére Sal Endrénél kötött ki. Benne van szinte hiánytalanul a teljes Nők Lapja sorozat. Ezt csak tematikusan lehet szétválogatni. Például, hogy a szocializmusban az amúgy nem a politika élvonalában levő lap mondjuk a címlapjaival hogyan tudott eleget tenni az elvárásoknak. Egy idős úrtól 11 ezer szórványszám jött be a Nemzeti Sportból. Már tudtam, hogy milyen olimpiai sikert, világbajnoki sikert, futballsikert kell leválogatnom – magyarázza Sal Endre. Kiállításokon, tárlatvezetéseken ez a siker, hiszen a mai fiatalok már Egerszegi Krisztináról sem hallottak.
Ha Sal Endre dolgait vizsgáljuk, nehéz meghatározni, hogy maga a történés vagy annak leképződése a sajtóban az igazi érték. Egy biztos, amióta a memóriánk a Google-ra költözött, egyre fontosabb, hogy valós, pontos, meghatározható, ellenőrizhető emlékeink legyenek. Ólomba tördelve. Sal Endre újságmúzeumában. (Libri Könyvkiadó Kft., 2020ISBN: 9789634337621)
