Orbán az illiberális demokráciának rendeli alá a nemzeti művészetet

Kikapcsolni és uniformizálni! Ezzel a címmel számol be a legolvasottabb német lap, a Süddeutsche Zeitung arról, hogy éleződik a harc az SZFE körül. Az új kancellár, egy volt ezredes, az egyik korábbi védelmi miniszter kabinetfőnöke leállíttatta az internetet az iskolában, a diákok viszont tiltakozó menetet szerveznek a nemzeti ünnepre.

Orbán szemszögéből teljesen helyénvalónak tűnhet föl, hogy egy korábbi főtisztet nevezett ki adminisztratív főnöknek az idáig nagy nemzetközi tekintélynek örvendő intézmény élére. Szarka Gábor közleményben jelentette be, hogy befejezettnek tekinti az épületfoglalást. Mondani sem kell, a hallgatók erről másként vélekednek. Ezért az új főnök a tettek mezejére lépett és még az adatkábelt is leszereltette, nehogy valaki helyreállítsa a kapcsolatot a világhálóval. A zárakat pedig lecseréltette. Közölte: elmegy a lehetséges határig, hogy véget vessen a „belső anarchiának”.

A gond csak ott van, hogy a művészképzésben a klasszikus tanítás szerint mindig van némi belső anarchia, de Orbán pont ennek akar megálljt parancsolni az országban. Az általa szorgalmazott illiberális demokráciának része a nemzeti művészet. Ezért állított új kuratóriumot a színi egyetem élére, amely idáig a szabad gondolkodás és alkotás otthonának számított. Az új testület vezetője, Vidnyánszky Attila kultúranacionalistának nevezi magát és ezt a szellemet már jó ideje meg is honosította a Nemzeti Színházban. Most pedig ki akarja űzni az „elitizmust” a 115 éves iskolából, az oktatást pedig a nemzet, haza, kereszténység hármasára kívánja építeni.

De a kulturkampf nem csupán Magyarországon kelt ellenállást. Az Európai Bíróság a napokban kimondta, hogy a közösségi jogot sérti a Lex CEU, amely miatt kénytelen volt Budapestről Bécsbe költözni a Közép-Európai Egyetem.

Az SZFE fiataljai közben meghirdették, hogy október 23-án onnan indul tiltakozó felvonulásuk, ahol 64 éve a forradalom kezdődött. Az ifjúság akkor az egypárti diktatúra ellen vonult az utcára, másfél héttel később szovjet páncélosok verték le a felkelést.

A CEU egyik amerikai tanársegédje a Financial Timesban cáfolja Kovács Zoltánnak azt az állítását, hogy a felsőoktatási törvényt pár éve nem a Közép-Európai Egyetem miatt módosították, és hogy a húzásnak semmilyen politikai mozgatórugója nem volt. Simon Rippon, aki az alapdiplomáját és a PhD-jét is a Harvardon kapta, kiábrándultan olvasta néhány napja a lapban a magyar kormányszóvivő levelét, amely szerint az összes érintett hazai felsőoktatási intézmény eleget tett a változtatásnak, csak éppen a Soros György által alapított iskola nem.

Mint a válasz rámutat, az Európai Bíróság alig másfél hete megállapította, hogy a felelősség a magyar kormányt terheli. Hiszen az nem írta alá a megállapodást, amelyet a CEU a New York-i Bard College-dzsal kötött, és amely rendezte volna jogi helyzetét.

De ne legyen tévedés: a hatalom képviselője mindent bevet, hogy összekuszálja a képet, a lényeg azonban az: a CEU elleni támadás része Orbán Viktor demokrácia-ellenes hadjáratának a tudomány és oktatás, a sajtó és a civil társadalom függetlensége ellen.

A visegrádi négyek a tavasszal mintaszerűen vették a Covid-19 jelentette akadályt – állapítja meg a Neue Zürcher Zeitung, de azután eljött az ősz. A 2. hullám azzal fenyeget, hogy töréspróbának teszi ki az egészségügyi ellátó rendszert, úgy, hogy most már pánik van. Babis cseh miniszterelnök katasztrofális számokat emleget, miután Csehországban különösen kritikus a helyzet, de nem sokkal jobbak az állapotok a másik három országban sem. Úgy, hogy a kórházak hamarosan eljuthatnak teljesítőképességük határára, miközben alapvetően elmaradnak a nyugati társintézmények színvonalától.

Meghozzák-e a sikert a cseheknél az újonnan elrendelt intézkedések, az kiderül 10 napon belül. Ha nem, akkor jön az újabb zárlat. Csak az a kérdés, milyen áron. És hogy máris mekkora károk keletkeztek eddig. A következő hetek ezt is megmutatják a V4-eknél, amelyek eltérnek az európai trendtől, mivel őket az elején jóformán alig érintette a járvány, de most annál keményebben beütött. A két szakasz között sehol sem volt ekkora eltérés.  

Ranglistavezetők az egész világon az új megbetegedések számát tekintve, de ami még rosszabb: esetükben a görbe exponenciálisan emelkedik, és egyre több a halott is. A tényleges adatok attól függnek, hány tesztet végeznek el, és e tekintetben Európán belül Magyar- és Lengyelország a sereghajtók közé tartozik. A dolog úgy áll, hogy minél több a beteg, annál több vizsgálatra van szükség. Ugyanezt indokolja az is, hogy egyre több a pozitív eset. Ez pedig arra utal, hogy sokkal többen kapják meg a kórokozót, mint amennyien a hivatalos statisztikákban szerepelnek.

Egyébiránt a statisztikák azt bizonyítják, hogy ez a tényező már a tavasszal is érvényesült, vagyis részben ez indokolta, hogy a görbe jóval laposabb volt, mint a Nyugaton. De emellett segített az is, hogy az országok viszonylag gyorsan reagáltak. Utána viszont sokkal lazábbra vették az enyhítéseket, mint sok más állam. És akkor sem voltak kellőképpen határozottak, amikor a múlt hónapban kiderült: újra nyakukon a baj.

A Blair-kormány volt Európa-ügyi minisztere úgy látja, hogy Európában véget ér a nacionalista szélsőjobb menetelése, pedig sokan még a szakértők közül is úgy gondolták, hogy a mozgalom megállíthatatlan – adja tudtul az Independent. Denis MacShain szerint ez utóbbi vélekedés három ok miatt bizonyult tévesnek: beütött a brexit, továbbá Trump és a vírus.

Mindenesetre a bécsi tartományi választásokon nem egészen egy hete 21 százalékot vesztett a szélsőséges Osztrák Szabadságpárt. Hasonló kudarc érte a múlt hónapban Salvinit, akinek pártját tönkreverték még Toszkánában, holott a politikus azt állította, hogy ott a Liga győzni fog. Zuhan az AfD és Le Pen pártjának a népszerűsége is. A svájciaknál 60% népszavazáson utasította el, hogy korlátozzák az uniós polgárok beutazását.

Pedig már hányan ájuldoztak, hogy a nacionalista, populista identitáspolitika meghódítja a földrészt. Az elemzőknek elegük volt a középszerű politikai fő áramlatból, és inkább az egzotikus szerveződéseket favorizálták. Mint pl. Orbán Viktort, aki meghirdette az illiberális demokráciát.

Ám úgy tűnik föl, hogy a folyamat elakadt. Európa elbűvölten figyeli, milyen káoszt okoz a kilépés a briteknél. A bevándorlás-ellenes nacionalistákra azért is rájár a rúd, mert beálltak az amerikai elnök mögé. Bohócszerű demagógiája miatt azonban a politikus világszerte közröhej tárgya. Ha Biden nyer, eltűnik a színről a jobboldali populizmus egyik gyámja, és ily módon még kevésbé lesz vonzó a migránsellenes nacionalizmus.

A járvány miatt az EU villámgyorsan sutba vágta ortodox gazdaságpolitikáját és elszánta magát az eddigi legnagyobb kölcsönfelvételre, illetve a bajba került államok nagyvonalú megsegítésére. Ugyanakkor az, hogy a jobboldal lyukra futott, kevés vigaszt jelent a szociáldemokrácia számára, mert annak van ugyan jövője Európában, mert nem fogja visszaszerezni korábbi uralkodó pozícióit.

A 21. századi demokráciákat koalíciók irányítják, viszont a jelek szerint már a múlté a vélekedés, hogy Trump, Salvini és Le Pen mondja meg a frankót a világban.

A The New York Times szokatlanul hosszú vezércikkben szólítja a fel az amerikaiakat, hogy vessenek véget az ország válságának, és alig két hét múlva szavazzák ki a hatalomból Trumpot, még a republikánusok hívei is, már ha meg akarják védeni az Egyesült Államokat és azt szeretnék, ha az fennmaradna. Merthogy a jelenlegi elnök kampánya a 2. világháború óta a legnagyobb fenyegetés a demokrácia számára.

Az elemzés sorra veszi, hogy a politikus az eltelt négy évben hol, mikor okozott hatalmas károkat az amerikai érdekeknek, odahaza, illetve a világban. Visszaélt a hatalmával, ugyanakkor megkérdőjelezte ellenfeleinek legitimitását. Lerombolja azokat a normákat, amelyek nemzedékek óta összetartják a népet. A közérdeket saját üzleti hasznának és politikai törekvéseinek rendelte alá. Lélegzet-elállító módon tesz az amerikaiak életére és szabadságára. Egyszerűen méltatlan a hivatalára.

De november 3. fordulópont lehet. A választás az ország jövőjéről szól, arról, hogy merre akarnak menni a polgárok. Trump azonban már előre frontális támadást intézett e demokratikus aktus ellen, amikor visszautasította a hatalom békés átadását. Hiszen kinyilvánította, hogy egyetlen eredmény törvényes: ha ő kerekedik felül. Ám egyszerűen alkalmatlan az ország vezetésére. Nem volt még egy ilyen rossz elnök az USA újkori történetében.

Az elmúlt négy év azt bizonyítja, hogy nem tudja megoldani a legsúlyosabb gondokat, mert ő maga a nemzet legnyomasztóbb problémája. Rasszista demagóg, aki egyre jobban megosztja Amerikát. Az elszigetelődést pártfogolja, miközben a világban mind erősebb a kölcsönös függőségek rendszere. Showman, aki a mellét döngeti olyan dolgok miatt, amelyeket sohasem tett, illetve olyasmiket ígér, amit azután nem tesz meg. Csak rombol.

Vezetői alkalmatlanságát különösen fájdalmas módon illusztrálta a járvány. Nem az emberéleteket igyekezett menteni, a fertőzést PR-feladatnak tekintette. Uralma alatt a nép csak még jobban széttöredezett, paranoiásabb és hitványabb lett. Szembefordította egymással az amerikaiakat, elárasztotta a közbeszédet hazugságokkal, hamis információkkal és propagandával.

Aláásta a kormányzatba vetett hitet. Feltétlen hűséget követel a közalkalmazottaktól, és közben nincs tekintettel a közéletre. Nekiment a jogállamnak, hatalmát saját befolyásának fenntartására és a politikai ellenfelek megbüntetésére használta. Visszautasította a többi hatalmi ág felügyeletét. Bírósági ítéleteket vett semmibe, visszatérően arra utasította beosztottait, hogy ne jelenjenek meg a Kongresszus előtt, vagy ne adjanak ki dokumentumokat.

Egyszerűen nem lehet hinni neki, sokadiziglen megszegte esküjét, hogy megőrzi és megvédi az alkotmányt.

Alighanem világrekordnak számít a jóvátételi ügyek jelenkori történetében, hogy a Herzog-örökösök immár 75 éve követelik vissza jussukat – állapítja meg a The New York Times. Mostanáig 15 per indult, a dúsgazdag magyar műgyűjtő, aki megszállottan és igen jó érzékkel vásárolta a klasszikus alkotásokat, 10 El Grecót mondhatott magáének, és volt neki Goyája, Velázqueze, Courbetéja, Van Dyckja, Corot-ja, Renoir-ja, Monet-ja és Gauguin-je is. Ezek jó részének azonban nyoma veszett a háború végi zűrzavarban. A család feltételezi, hogy sok közülük orosz, lengyel, francia kézre került.  

Ezért az utóbbi időben azt tűzték ki célul, hogy visszakapják azokat a festményeket – három El Grecót, egy Courbet-t és egy Corot-t –, amelyek jelenleg három magyarországi múzeumban, valamint a Budapesti Műegyetemen vannak. Értéküket több mint 100 millió dollárra becsülik. Ám a tárgyalás csak lassan araszol a washingtoni szövetségi bíróságon.

Peresztegi Eszter, aki 20 éve képviseli a felpereseket, azt mondja, hogy már a 3., sőt a 4. generáció harcol a jogaiért, a jogtalanul elvett műalkotásokért. Ezzel szemben Magyarország amerikai ügyvédje azt állítja, hogy a műkincsek törvényes vásárlás, örökség, illetve a tulajdonjog szabályos alkalmazása folytán jutottak a magyar állam tulajdonába. Az mindenesetre tény, hogy amikor a szövetségesek 1945 után visszaadták a vagyon egy részét, akkor azt feltételezték, hogy azok visszakerülnek a családhoz. Ehelyett azonban több múzeumban kötöttek ki, bár az örökösök szerint egy ideig ott volt alattuk a felirat: a Herzog-gyűjtemény darabja.

Mindkét fél úgy látja, hogy a per még évekig elhúzódhat az Egyesült Államokban. David de Csepel, Hercog dédunokája, aki a pertársaság vezetője, úgy nyilatkozott, hogy ő 54 éves és nem szeretné, ha a következő nemzedéknek is még ezzel a kérdéssel kellene foglalkoznia.