„Mindannyian ismerünk ilyen agresszív stílusú embereket, munkahelyen, családban, nem lehet mit kezdeni velük, csak leállítani őket. A politikában ez a szóvivők feladata. Láttam, hogy a héten a szóvivőnk, Menczer Tamás odament és leállította ezt a kellemetlen politikát, jól tette!” Így kommentálta a Kossuth Rádió péntek reggeli műsorában Orbán Viktor a Fidesz kommunikációs igazgatójának keddi megmozdulását.
Mint emlékezetes, Menczer Tamás kéretlenül és hívatlanul jelent meg a Magyar Péter pécsi programján, ahol a Tisza Párt elnöke az ottani gyermekotthonban uralkodó állapotokat szerette volna megmutatni a nyilvánosságnak.
A bemutatásból nem lett semmi, Magyart nem engedték be az épületbe, „kárpótlásul” viszont részese lehetett annak a szomorújátéknak is beillő showműsornak, amelynek Fülöp Attila államtitkár statisztálásával Menczer Tamás volt az egyik főszereplője.
Menczer csak a keddi ominózus jelenetnek volt főszereplője, minden más tekintetben epizodistának tekinthető. Ez a történet ugyanis nem róla, hanem a magából egyre inkább kivetkőző Orbán Viktorról szól. Menczer nem a saját szakállára vállalta el, hogy égesse magát a pécsi gyermekotthon bejáratánál, Rogán Antal propagandagépezete írta a szövegét, utóbbi pedig Orbántól kapja az engedélyt és a muníciót.
Orbán Viktor nem először mutatja meg, hogy mit gondol tisztességről, demokráciáról és úgy általában az általa is sokszor hivatkozott magyar emberekről. Miniszterelnökként csitítania kellene a növekvő társadalmi elégedetlenségből fakadó indulatokat, ám a magát békepártinak mondó utcai harcos inkább olajat önt a már amúgy is veszélyesen lobogó tűzre.
Nem a mostani az első eset, hogy egy konfliktushelyzetben Orbán nem úgy viselkedett, ahogyan az egy államférfitól elvárható lenne. Bizonyára sokan emlékeznek még arra az esetre, amikor 2017 szeptemberében Őcsényben, egy dühös hangulatú falugyűlésen a helyi lakosság kinyilvánította, hogy még menekültgyerekeket sem kívánnak a falujukban látni. Véleményüket azzal is nyomatékosították, hogy a fogadósnak, aki beengedte volna őket a vendégházába, kiszúrták az autógumijait. Egyetlen hétről lett volna szó, és olyan emberekről, akiket a magyar állam már igen szigorúan ellenőrzött, majd ezt követően oltalmazott státuszt adott nekik. A botrányos falugyűlés után megkérdezték Orbánt, mi a véleménye erről a keresztényinek még jóindulattal sem nevezhető magatartásról, mire a miniszterelnök azt válaszolta, hogy ő egyetért azzal, ha a magyar emberek határozottan és egyértelműen kinyilvánítják a véleményüket. Vagyis ahelyett, hogy igyekezett volna nyugtatni a kedélyeket, inkább hergelte az embereket.
Hasonlóan nyilatkozott négy évvel ezelőtt, amikor a szegregációs oktatás miatt elszenvedett hátrányaik miatt mintegy 50 gyöngyöspatai roma családnak összesen majdnem százmillió forintot ítélt meg egy bíróság. Orbán azt mondta erre, hogyha ott élne, ő is föl lenne háborodva, hogy miközben ő keményen keccsöl, mások munka nélkül jutnak jövedelemhez. Orbán ebben az esetben úgy tett, mintha nem tudná: a roma családoknak nem munkanélküli jövedelemként jár a pénz, hanem azért, mert a bőrszínük, a származásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben volt részük.
Menczer régi lekötelezettje a miniszterelnöknek, a Horthy-időkben cselédnek, durvább szóhasználattal csicskásnak nevezték volna. Nem véletlenül: az idén tavasszal, nem sokkal a júniusi választás előtt Orbán titkos kampányútján a Pest megyei Tinnyére vetődött, ahol a térség országgyűlési képviselője, az időközben kommunikációs igazgatóvá előlépett Menczer Tamás fogadta. A miniszterelnök vendéglátója kíséretében felkereste az Üvegtigris című filmből ismert Üvegtigris büfét, majd – mint a nép egyszerű gyermeke – sült kolbászt kért mustárral. Ízlett a sült kolbász a miniszterelnöknek, a mustár is rendben volt, ám a közismerten jó szíve nem engedte, hogy egyedül adózzon a kulináris kihívásoknak. Így aztán a mellette álló Menczer Tamást is megkínálta a kolbászából.
– Tényleg nekem adja a negyedét? – hallatszik a miniszterelnök Facebook oldalára feltöltött rövid videón Menczer megilletődött kérdése. Lojalitás volt Menczer megszólalásában, bokacsattogással elegy szolgaiság, a helyzethez illő alázatról nem is szólva.
– Meg vagy hívva – mondta Orbán. Nagylelkű hangulatban volt a miniszterelnök, nem kért pénzt Menczertől, amiért az megehette a kolbásza maradékát. Orbán tegezte Menczert, míg az magázta a miniszterelnököt. Csendőrpertunak hívják az ilyet, amikor az uraság leereszkedik a nála alábbvalóhoz.
Most, amikor Menczer látványosan égette magát a pécsi gyermekotthonnál, Orbán megdicsérte kommunikációs igazgatónak kinevezett alkutyáját. Ha lett volna nála egy alig használt kolbász, talán még azt is odaadta volna a feladatot példás szolgalelkűséggel végrehajtó blökinek.