Orbán győzött, Magyarország vesztett

Hétfőn, csaknem kétéves huzavona után a magyar országgyűlés ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását, és ezzel az utolsó akadály is elhárult, hogy az északi ország a védelmi szövetség teljes jogú tagja legyen. Már csak néhány – nem a magyar parlamenttől függő – formaság van hátra, ám Orbán hiába állítja be a hívei és a kormányhoz közeli sajtóból tájékozódó emberek előtt győzelemnek, ami történt, kutyakomédiába hajló szomorújáték és igazi vesztese Magyarország.

„Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük.” Orbán Viktortól származik ez a mondás. 2020 novemberében dobta be a köztudatba a miniszterelnök, amihez mindössze annyit lehet hozzátenni, hogy azok a meccsek is az ő győzelmével végződnek, amelyeket nem sikerült megnyernie.

Mert Magyarországon már régóta nem az számít, ami van, hanem az, amit a Fidesz által megszállt sajtó el tud hitetni az emberekkel. A Fidesz – sajtója van hozzá több is, mint elég – bármilyen eseményről be tudja bizonyítani, hogy az a magyar érdekeket, a magyar emberek felemelkedését szolgálja. Még az országot megrázó kegyelmi botrányból is megpróbálnak profitálni, azt állítván, hogy a polgári oldalon a hibáknak is van következménye, míg a „dollárbaloldalra” ez nem jellemző. Egyelőre nem látszik ugyan, hogy a Fidesz kilábalt volna az államelnök bukásához vezető politikai válságból, ám miután Orbán rekord gyorsasággal új államfőt választott, a magyar lakosság többsége idővel már nem fog emlékezni az eredeti történetre.

Hasonló mondható el a svéd NATO-csatlakozás körüli szégyenletes magyar magatartásról. Az északi ország 2022 májusában jelezte, hogy – ebből a szempontból – feladja a napóleoni háborúk óta tartó semlegességét, és csatlakoznék az Európa biztonságát szavatoló védelmi szervezethez. Az egyébként erős hadsereggel rendelkező svédeknek jó okuk volt erre – akkor már hónapok óta tartott Putyin Ukrajna elleni háborúja, ami Svédország szempontjából sem jelentett életbiztosítást.

Látszólag nem volt akadálya a svédek felvételének, minden feltétel adott volt a csatlakozáshoz, ám Török- és Magyarország kötötte az ebet a karóhoz. A törököknek konkrét követeléseik voltak, míg a magyar kormány – annak ellenére, hogy Orbánék végig azt hangoztatták, hogy támogatják Svédország NATO-tagságát – a legkülönfélébb, többnyire igen átlátszó indokkal halogatta a ratifikálást. A végén már azt voltak képesek kitalálni, hogy a svédek tiszteletlenül beszélnek Magyarországról, nem értékelik a mi demokratikus viszonyainkat, ezért jó lenne, ha a svéd miniszterelnök Budapestre jönne, hogy tisztázzák a félreértéseket.

Ulf Kristersson előbb közölte, hogy csak a ratifikálás után hajlandó találkozni Orbánnal, ám utóbb – minden bizonnyal amerikai sugallatra – megváltoztatta a véleményét, és egy Gripen vadászgépek eladását is tartalmazó üzleti csomag kíséretében Budapestre látogatott.

Amikor már biztossá vált Kristersson érkezése, az addig „nem túlságosan lelkes” Fidesz-frakció is változtatott a hozzáállásán. Ettől kezdve már nem érezte úgy, hogy a svédek tiszteletlenül beszélnek Magyarországról, és az sem volt zavaró, hogy Stockholm és mások is keményen kritizálták a sajátos magyar jogállamiságot.

Látszólag tehát – és a hivatalos propaganda szerint – az történt, amit Orbán akart. A magyar fél elérte a célját, Budapestre csábította az ide nemigen kívánkozó svéd miniszterelnököt, nem mellesleg még Gripen vadászgépeket is sikerült vásárolni a magyar hadsereg számára.

A mérleg egyik serpenyőjében tehát ez van, a másikban pedig a majdnem két évig tartott huzavona. Az új és újabb indokok alapján történt halogatás, ami hosszú időre ráég Orbán Viktorra és a Fideszre. Ami még nem lenne akkora baj, de azokon a normálisan gondolkodó magyarokon is ott marad a bélyeg, akik már a kezdetektől ellenérzésekkel figyelték ezt a gyalázatos, nemzetellenes kutyakomédiát.