Orbán hazugsága Zelenszkijről

Rákay Philip, Bohus Dániel és a Fidesz szellemi holdudvarának egyéb „jelentős” gondolkodói után Orbán Viktor is elérkezettnek látta az időt, hogy belerúgjon Volodimir Zelenszkijbe. Az ukrán elnök azzal vívta ki a magyar miniszterelnök haragját, hogy az uniós csúcson személyesen merészelte megszólítani, és felszólította arra, döntse el, hogy hová áll.

Ez a világ közvéleménye előtti felszólítás (megszégyenítés) érzékenyen érinthette Orbánt, aki előbb nem válaszolt ugyan Zelenszkijnek, csak szóvivőjén, Havasi Bertalanon keresztül küldött egy semmitmondó üzenetet, amely szerint Magyarországnak az az érdeke, hogy kimaradjunk a háborúból, valamint, hogy kedvező áron hozzájussunk az oroszoktól vásárolt gázhoz.

Ez utóbbival is lehet vitatkozni, mert bár lehet, hogy a Putyintól érkező gáz valamivel kevesebbe kerül, mintha máshonnan szerezné be a magyar állam, de összességében – és már közepes távon is – nagyobb árat kell fizetni érte. Putyin „olcsó” gázának ugyanis az ára az elszigetelődés a normális világtól, vagyis, hogy ezt a kicsiny kompországot mai vezetői oda navigálják, ahová egyetlen porcikája sem kívánkozik. (Putyin halálosan ölelő karjairól beszélünk, ha volna valaki, akinek ez még mindig nem világos.).

Szóval, már ez az olcsó gáz is nagy hazugság, de Orbán vasárnap reggel a Kossuth Rádióban még erre is rátett egy lapáttal. „Leszínészezte” Zelenszkijt, és volt képe azt mondani, hogy „én jogász vagyok, abból a tudásból élek, amit a jog világában gyűjtöttem. Aki pedig színész, az azzal a tudással dolgozik, amit színészként gyűjtött össze.”

Orbán Viktor nem jogász. Elvégezte ugyan a jogi egyetemet, de soha nem dolgozott jogászként. Amit ő az egypártrendszer egyetemén tanult – jó 35 évvel ezelőtt szerezte a diplomáját –, annak, különösen gyakorlati tapasztalat nélkül, ma már alig van értéke, legföljebb a neve elé biggyeszthető „dr.”. Zelenszkij egyébként, aki jelenleg a magyar kormányfő Putyin nevű tömeggyilkos barátja által megtámadott ország elnöke, nem csupán színész, hanem jogász is. Igaz, tudomásunk szerint ő sem dolgozott jogászként, de hát Orbánról is tudható, hogy soha nem volt jogász, egzisztenciáját és vagyonát kizárólag politikusként szerezte.

Ezért (is) ordas hazugság Zelenszkij szemére vetni, hogy „csupán” színész, arról nem is szólva, hogy színésznek lenni nem feltétlenül vállalhatatlanabb foglalkozás, mintha valaki egy életen át az adófizetők pénzéből, politikusként vagyonosodik. Orbán ezzel a „színészezéssel” dehumanizálni kívánta az ukrán elnököt. Azt az embert, aki eredeti hivatását hátrahagyva, kilépett a komfortzónájából és nem csupán a szájkarate szintjén, hanem a valóságban is országa vezetője lett.