Több más média mellett a Reuters is beszámol arról, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter közölte: hosszútávú gázszállítási megállapodás született a Gazprom orosz állami vállalattal, mégpedig arról, hogy a jövőben az orosz gáz nagyobb részben Szerbia, kisebb részben Ausztria felől érkezik majd az országba.

A hírügynökség emlékeztet arra: Magyarország eddig az Ukrajnán keresztülhaladó vezetéken át szerezte be Oroszországtól a számára szükséges gázmennyiség zömét, bár az utóbbi években valamelyest diverzifikálta a forrásokat: legtöbb szomszédjával úgynevezett interkonnektorokat épített ki, illetve cseppfolyósított gázt is rendelt a horvátországi kikötői elosztóból.

Mindemellett a Reuters megjegyzi: a 2010-ben hatalomra jutott Orbán Viktor, bár igyekezett csökkenteni a magyar függést az orosz gáztól, Moszkva érdekeit visszhangozza az Európai Unión belül, és ismételten azt szorgalmazza, hogy az EU oldja fel azokat a gazdasági szankciós intézkedéseket, amelyeket a Krím 2014-i orosz bekebelezése miatt rendelt el. Budapest 2014-ben a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodást is kötött az orosz Roszatommal, de ez a beruházás késedelmet szenved – teszi hozzá a londoni székhelyű világ-hírügynökség.

A német dpa hírügynökség egyik jelentése – amelyet szinte az egész német sajtó, közte a Frankfurter Rundschau és a Süddeutsche Zeitung napilap, illetve a Die Zeit hetilap online kiadása ismertet – arról szól, hogy a szeptemberi Bundestag-választásokkal lezáruló mostani ciklusban a szövetségi kormány összesen 22 500 millió euró értékben hagyott jóvá fegyverexport-ügyletet, és a legnagyobb vásárló Magyarország volt, 2660 millió euró értékben. A német fegyverek második legnagyobb vásárlója az Egyesült Államok volt, 2360 millió euróval. A tíz legnagyobb importőr között azonban több olyan ország is található, amely sem az EU-nak, sem a NATO-nak nem tagja: Algéria 2000 millió, Egyiptom 1880 millió, Katar pedig 720 millió euróért vásárolt német fegyverzetet az elmúlt négy év alatt.

Az imént futólag említett, müncheni Süddeutsche Zeitung véleménycikkben foglalkozott a minap a jogállamiság problémáival, és ebben úgy vélekedett: itt az ideje, hogy az Európai Bizottság végre alkalmazza az újonnan létrehozott eljárási eszközt, és megnyesse a Varsónak, illetve Magyarországnak szánt pénzügyi hozzájárulást.

A cikk szerzője azt írta, hogy a helyzet további eszkalálódásának a következő lépése Lengyelországban várható – bár szerinte végül is teljesen mindegy, hogy ma, kedden a lengyel alkotmánybíróság miként foglal állást a lengyel és az uniós jog egymáshoz való viszonyáról, a jogállamisági vita ezzel nem fog lezárulni.

A lengyel és a magyar autoriter kormányzat el akarja némítani az ellenző hangok képviselőit, és a kellemetlen média, illetve különböző szervezetek mellett ide sorolhatók a független bírók is – állapította meg a Süddeutsche Zeitung.

A varsói kormány azon az állásponton van, annak kimondására akarja rávenni az alkotmánybíróságot, hogy a lengyel nemzeti jog ütközés esetén fölötte áll az uniós jognak. Ez a felfogás azonban – hangsúlyozta a bajor lap – veszélybe sodorja az EU működőképességét. A Süddeutsche indoklása szerint az unió jogi közösségnek is tekintendő, és ekként rá van utalva arra, hogy a tagállamok tartsák magukat a közös szabályokhoz.

A ma várható lengyel alkotmánybírósági döntéssel foglalkozik az osztrák Der Standard is. Megszólaltatja Walter Obwexert, az innsbrucki egyetem professzorát, aki szerint messzemenő következményekkel járna, ha az uniós jogot a lengyel nemzeti jog alá rendelnék. Ebben az esetben az Európai Bizottság előtt elvben három lehetőség állna.

Először is eljárást indíthatna Lengyelország ellen az EU-alapszerződés 7. cikke alapján, az európai értékek megsértése miatt, de hogy erre hivatkozva elmarasztalják Varsót, ahhoz az összes többi tagállamnak az egyetértése lenne szükséges, ami most politikai okokból nem biztosítható, hiszen Magyarország megvétózná.

Másodsorban kötelezettségszegési eljárást lehetne indítani, pénzbüntetést lehetne kiszabni az ország ellen.

Harmadrészt az új jogállamisági mechanizmusra hivatkozva vissza lehetne tartani Lengyelországnak szánt pénzeket. Ha viszont Varsó mindezek ellenére sem hajolna meg, akkor az unió kezében nincsenek további jogi lehetőségek.

Akkor már csak politikai megoldást lehet keresni, és ha az sem sikerül, akkor végső esetben a lengyelek arra is juthatnak, hogy a brit példát követve kilépnek – kizárni azonban nem lehet egyetlen tagországot sem.