Taroltak az Év Sportolója gálán a futballisták: az aranylábúak majdnem minden lehetséges trófeát elvittek. Szoboszlai Dominik lett az év férfisportolója, a nemzeti tizenegy lett az év válogatottja, szövetségi kapitányuk, az olaszból magyarrá is lett Marco Rossi pedig az év edzője. A rangos eseményt – díjátadó volt Novák Katalin államfő is – levezénylő Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője köszöntőjében két olimpiai bajnoknak, Hosszú Katinkának és Milák Kristófnak is odaszúrt. (A nyitó képen: Fokuokában ismét világbajnok lett a magyar vízilabda-válogatott; forrás: Magyar Narancs.)

Az Orbán Viktor kedvenc sportújságírójaként ismert Szöllősi megidézte a magyar sport nagyjait, köztük az 1924-i párizsi olimpián Halasy Gyula és Pósta Sándor által szerzett két magyar aranyérmet, majd – minden bizonnyal Hosszú korábbi megjegyzésére reagálva – azt közölte a megjelentekkel, hogy a száz évvel ezelőtti bajnokok „nem latolgatták, tartoznak-e a hazának”. Mindez válasz lehetett Hosszú Katinka korábbi Instagram-bejegyzésére, miután azzal kapcsolatban, hogy Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke szerint Milák Kristóf „tartozik Magyarországnak” azt írta: „Úgy gondolom, Kristóf nem tartozik Magyarországnak, a sportvezetés pedig hálás lehet az eddig elért eredményeiért!” Hozzátette: „Felháborító és primitív a kijelentés, hogy egy olimpiai bajnok tartozik az országának”.

Nem tisztünk igazságot tenni az ügyben, eldönteni, hogy ki kinek tartozik, mi viszont tartozunk az igazságnak azzal, hogy Szöllősi, aki annak a Nemzeti Sportnak a főszerkesztője, aminek a továbbéléséért a kormány tízezer példányt fizetett elő, feltehetőleg nem a saját ujjából szopta, hogy ezt kell mondania. A futball ugyanis Magyarországon fontosabb dolog, mint sok más, nálunk sikeresebb országban. Orbán Viktor miniszterelnök köztudottan országos focidrukker, valamikor szerződött futballista is volt, akinek legnagyobb tragédiája, hogy nem lehetett neves labdarúgó és be kellett érnie azzal, hogy miniszterelnökként egy leharcolt ország ura.

Orbán tavaly nyáron hosszú interjút adott a felcsúti Puskás Akadémia kommunikációs igazgatójának, Istenes Lászlónak, s ebből sok más mellett azt is megtudhattuk, hogy a miniszterelnök szerint „a magyar futball nem a szórakoztatóipar része. A futball komolyabb dolog ennél. A futball az életünk, a magyar ember életének a része, a nemzeti identitás része. Tehát mi nem szórakozni akarunk, és tapsikolni a lelátón mindenfajta, messzi földről idefújt, ügyes játékosok játékán örvendezve, hanem mi a saját gyerekeinket akarjuk látni. A magyar gyerekeket, a magyar válogatottat, a magyar klubcsapatokat. Ha ezt föladjuk, akkor az egész futballnak nincs értelme, mármint a magyar futballnak”

Ezt mondta Orbán Viktor és ezek fényében nem meglepő, hogy a kormányhoz nagyon sok esetben lojális sportújságírók – tisztelet a kevés kivételnek – szavazatainak köszönhetően, a futball tarolt az Év Sportolója gálán. Nem mintha Szoboszlai elsőségével érdemes volna vitatkozni, nem is teszi senki. Ez a 23 éves, rokonszenves fiatalember valóban nagyszerű dolgokat ért el a múlt évben: a magyar válogatott csapatkapitányaként veretlenül vezette az Európa Bajnokságra a nemzeti tizenegyet, a világ legjobb csapatai között számon tartott Liverpoolban pedig rövid idő alatt alapember és közönségkedvenc lett.

Más kérdés, hogy Szoboszlai sportsikeréhez – hiába a megannyi mosolygós arc a gálán – a magyar futball közege vajmi keveset tett hozzá. Szoboszlai a sikereit és tiszteletre méltó eredményeit a saját tehetségének, szorgalmának köszönheti, emellett nem kis részben annak, hogy édesapja már egészen korán kiemelte a magyar futball közegéből. Szoboszlai – és több válogatottbeli társa – nem a magyarországi, tao-pénzekkel teletömött akadémiákon nevelkedett, ha volt is találkozási pontjuk ezekkel az iskolákkal, az csak rövid időre szólt és nem sok köze volt a mostani eredményeikhez.

Nem a levegőbe beszélünk: az MLSZ tavaly novemberben napvilágot látott elemzése távolról sem támasztja alá a miniszterelnök és a hozzá lojális sportújságírók lelkesedését. A régióban arányaiban Magyarországon jutott a legkevesebb (a mérkőzések össz-idejét tekintve 8,7 százalék) játékperc a 21 évesnél fiatalabb futballistáknak, s az eddigi legutolsó, 2022. májusi adat alapján, ugyancsak hazánk adta a legkevesebb játékost a mienknél magasabban rangsorolt bajnokságokba.

Ugyancsak beszédes adalék, hogy az átlag nézőszám tekintetében 35 vizsgált európai ország első osztályú ligái között az NB I. a 23. helyen szerepelt a 2021–22-i évad 2772 fős átlagával. Ezzel nyilván összefügg, hogy a klubok bevételeiben – nemzetközi összevetésben is – igen alacsony a jegyárból származó összeg aránya: a működéshez szükséges bevételnek mindössze 1,4 százaléka.

Mindez persze nem Szoboszlai, vagy éppen a magyar válogatott sara, de még csak nem is Marco Rossi tehet arról, hogy a magyar labdarúgó válogatott esetében az is elég volt az elsőséghez, hogy kijutott az Európa-Bajnokságra.

Csupán zárójelben és nagyon halkan jegyezzük meg: a magyar vízilabda-válogatott nem csupán kijutott a tavaly nyári, Fukuokában rendezett világbajnokságra, hanem meg is nyerte.