Az oroszbarát és menekültellenes Orbán, aki egy héttel ezelőtt még egyetlen szankciót sem akart megszavazni Oroszország ellen, most 180 fokos fordulattal új irányt vett 12 év politikáját megtagadva, hisz’ a választás a kertek alatt – írja a The New York Times, amelynek tudósítója Záhonyban keltezte írását. 

A II. világháború óta legnagyobb katonai támadása óta mintegy 80 ezren lépték át az ukrán határt, menedéket keresve Magyarországon. Politikai kötéltáncot jár most Orbán, látva Putyin nemzetközi elszigetelését. Hisz’ nemrég még Moszkvában lapogatták egymást hátát a Kremlben. Nem akarja elidegeníteni magától a szavazókat, s eközben Putyin dühét sem akarja magára vonni. Ezért arról beszél ugyan, hogy elítéli Oroszország „katonai akcióját”, ám ezzel egyidőben azt is bejelentette, nem küld katonai segítséget Ukrajnának. Kisvártatva rendelettel engedélyezte az összes menekült befogadását, átmeneti támogatást nyújtva nekik.

Elemzők szerint az ukrán háború veszélyes is lehet még a számára a választások kimenetelét tekintve. Egyesek úgy látják, hogy (szokása szerint – a szerk. megj.) kettős beszédbe kezdett a kormányfő, ugyanis hiába fejezi ki támogatását Ukrajna iránt, Kreml-barát konspirációs elméleteket propagál a kormányhű média.

A cikk megjegyzi: egyelőre sokkal több nem kormányzati civil szervezet segíti a menekülőket a határon, mint hivatalos. A szavakat tettek még nemigen követik. Egyébként az Európai Unió arra kérte tagállamait, hogy legalább 3 évig nyújtsanak menedéket az Ukrajnából érkezetteknek. A 30 éves nigériai Emmanuel elmondta a The New York Timesnak, hogy a nigériai követség nem vette komolyan az oroszok fenyegetését, és nem menekítette ki a diákokat Harkivból. Már szerdán a metróalagútban töltötték az éjszakát, a bombázások csütörtökön kezdődtek. Az egyik lövedék olyan közel csapódott le hozzájuk, hogy életveszélyben voltak. Akkor döntött úgy, azonnal elmegy a városból. Papírjait, laptopját és telefonját felmarkolva, menekülőre vette, irány a vasútállomás. Rengetegen akartak felférni, és a vasutasok azt mondták neki, hogy „feketék nem szállhatnak fel”. Aztán némi vita után mégis felengedték a vonatra. Két nap múlva érkeztek a szlovák határra, ahol hét óra várakozás után – amikor csak a fehér nőket és gyerekeket engedték be – ismét útnak eredtek. De legalább megengedték neki, hogy 20 másik fekete társával egy iskolában tölthessék az éjszakát. Most Magyarországon van, de nem tudja, hova tovább.

Az orosz RIA Novosztyi hírügynökség Magyarországgal foglalkozó legutóbbi tudósítása Orbánnak azzal a kijelentésével foglalkozott, hogy nem fog fegyvert szállítani Ukrajnának Magyarország, mivel nekünk magunknak is kellenek a fegyverek, hogy szükség esetén megvédjük magunkat. A hírügynökség idézi Orbán szavait a szankciókról is, aki úgy fogalmazott, hogy eddig másként viszonyultunk ugyan az uniós előírásokhoz, de ennek most nincs jelentősége. Háború zajlik, most nem kell okoskodni, hanem egységesen fellépni – így az orosz hírügynökség.

Szintén a RIA Novosztyi néhány órával előbbi híre, hogy a magyar külügyminisztérium 35 embert tudott evakuálni Kijevből. Többségük diplomata a követségről és családtagjaik; két újságíró, illetve hét EBESZ-munkatárs és az Európa Tanács egyik tagja is köztük volt. 

Az Atorusz moszkvai turisztikai szaklap arról számolt be, hogy legalább 400 orosz turista Magyarországon rekedt, mivel légtérzárat rendeltek el, így se Moszkvába, se Szentpétervárra nem tudnak elutazni. Az újság tudósítója is az itt rekedtek között van. A WizzAir, mint az orszoknál is népszerű légitársaság, először március 1-jét mondott, most már 2-3-át, amikor várhatóan feloldják a légtérzárat. Az Uráli Légitársaság várhatóan utasok nélkül útnak indul, hogy a Budapesten ragadt turistákat Oroszoroszágba repítse. Úgy tudni, az Aeroflot is így tett, tegnap landolt is Budapesten. A business osztályra 3000 euróért (1,1 millió forintért!) lehetett jegyet venni. És mivel a baltikumi légtér is zárva, speciális és egyedi engedélyt kellett beszerezni az áthaladáshoz. A cikk tanácsot is ad, aki hasonlóképpen valahol ott ragadt, az orosz külügyminisztériumtól kell a beutazáshoz speciális engedélyt kérnie.

Szintén orosz hírügynökség, az Interfax pedig azt közölte, hogy a magyar ellenzék felszólítása ellenére Orbán Viktor nem fogja felmondani a Paks 2. szerződést, ezt a kormányfő maga jelentette be. Szerinte ugyanis épp az energiaválság kellős közepén erről lemondani annyit jelentene, hogy mi fizetnénk meg a háború árát.

Orbán kénytelen volt feladni eddigi politikája két alappillérét

(Szerző: helyben.hu) The New York Times Orbán Viktor bajban van, mert az ukrajnai háború miatt hirtelen úgy kell egyensúlyoznia igen szűk mezsgyén, hogy senkinek se lépjen a tyúkszemére. Azaz: ne haragítsa magára sem nagy barátját Putyint, sem a partnereket a NATO-ban, illetve az EU-ban, és még a magyar választókat se, hiszen azok alig egy hónap múlva az urnákhoz járulnak.

Pedig a politikus éppen egy hónapja Moszkvában még kiállt a Kreml biztonsági követelései mellett, a szankciókról pedig azt mondta, hogy nem kell őket forszírozni, mert csak visszájára fordulnak. Ruff Bálint politológus szerint Orbán válasza minderre most az volt, hogy feladta eddigi politikája össze fontos elemét, legyen szó a Moszkvához fűződő viszonyról vagy a menekültek befogadásáról.

Krekó Péter a Political Capitaltől arra hívja fel a fegyelmet, hogy Orbán egyszerre igyekszik hideget és meleget fújni. Azaz nyilatkozatok sorát teszi, hogy minden érintettnek a kedvében járjon, legyen szó a megrögzött atlantistákról, vagy éppen Putyin keményvonalas híveiről. Viszont tetten lehet érni a kettős beszédet, mert a hatalom immár kiáll Ukrajna mellett, ezzel szemben a lakájsajtó már megint kezdi pedzegetni az összeesküvés-elméleteket. Gond ugyanakkor, hogy a határon – gyakorlatilag nem lévén állami ellátóhálózat – a menekülőknek leginkább a civil szervezetek nyújtanak segítséget.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárja szerint olyan helyzet alakult ki Ukrajnában, hogy ezúttal még az örök kerékkötő, Magyarország és Lengyelország is beállt a sorba, azaz minden „ha és amennyiben” nélkül fogadja az érkező tömegeket. Viszont ezúttal megtapasztalhatják a többi szövetséges részéről, miként is működik a gyakorlatban a szolidaritás, mert ekkora feladat láttán nem szabad őket magukra hagyni. Ám ugyanakkor tartani lehet attól, hogy amint elmúlik a vész, Budapest és Varsó már cseppet sem lesz ennyire előzékeny a világ más égtájairól érkező migránsokkal.

Közben az ukránok a lábukkal cáfolják Putyint, aki azt állítja, hogy csapatai felszabadítják Ukrajnát és megtisztítják annak vezetését a náciktól. Százezrek hagyják el az országot. Ez azonban mit sem befolyásolja az orosz állami médiát, mert abban egyfolytában az megy, hogy Moszkva a szomszéd állam segítségére sietett.

A Financial Times vezércikke kiemeli, hogy Putyin alaposan elszámította magát, mind Ukrajna, mint a Nyugat reakcióját illetően, ám tévedése még újabb veszélyeket idézhet elő. Mindenesetre a szívós ellenállás folytán a támadó alakulatok változatlanul hiába próbálkoznak a nagyvárosok elfoglalásával. A másik oldalon ugyanis egy olyan hadsereg áll, amelyet össze sem lehet hasonlítani azzal, amelyik annak idején szinte puskalövés nélkül engedte át a Krímet. Kiképzésében nyugati szakemberek segítettek. És jönnek folyamatosan a páncélos elhárító, illetve légvédelmi lövegek, rakéták. Így azután elakadtak az orosz szárazföldi egységek, és nem tud nekik hatékony segítséget nyújtani a légierő sem.

A Nyugat ugyanakkor példátlanul szigorú szankciókat hagyott jóvá. A németek paradigmaváltást hajtottak végre azzal, hogy már nem ragaszkodnak az elvhez, amely szerint háborús övezet esetében nem hajlandóak fegyver szállítani. Az pedig, hogy a megtorló intézkedések immár kiterjednek a SWIFT-re is, hatalmas lépés az orosz bankok nélküli nemzetközi fizetési rendszer felé.

Ám messze nem felhőtlenek a kilátások, mert könnyen előfordulhat, hogy az orosz nép nem az elnököt, hanem a Nyugatot teszi felelőssé, ha bedől a rubel és megugranak az árak. Ezért el kell juttatni a kellő információkat a nagyközönséghez, ami folyamatos agymosás alatt áll a központi sajtó révén. Az is nagy-nagy kockázat, hogy Putyin esetleg bedühödik a sikertelenség láttán és még a civilek ellen is utasítást ad az eddigieknél sokkal pusztítóbb harceszközök alkalmazására.

Viszont szerencsére az már aligha valószínű, hogy az elnök tovább menne, mert jókora pofonba szaladt bele a bátor és az egész világnak példát mutató ukránok jóvoltából.

A Nyugatnak nem szabad másra támaszkodnia, mint a józan észre, mert Ukrajnában a demokrácia a tét – hangsúlyozza a The Guardian vezércikke. Az biztos, hogy az orosz államfő szörnyű bűntettre szánta rá magát, az ukránok, a demokratikus ukrán állam és a világ szabad nemzetei ellen. Ezt nem lehet neki elnézni és nem is számíthat arra, hogy majd túllépnek rajta.

De immár bizonyos, hogy nem reménykedhet gyors sikerben. Ha elrendeli fokozott erő alkalmazását, az rengeteg civil áldozatot követelhet, a vérfürdő sem kizárt. A békés rendezés végett mielőbb fegyvernyugvást kell kihirdetnie, mert a külpolitikában elszigetelődött, odahaza pedig erősödik a tömegtiltakozás.

A Nyugatnak viszont színt kell vallania, mert az egész 1945 utáni nemzetközi rend jövője forog kockán. Hitler óta Putyin az első, aki rohamosztagokkal igyekszik letörni egy szuverén nép függetlenségét, de a brutalitás már ismert Grúziából, Szíriából, a Krímből és a szakadár ukrán tartományokból.

Az orosz elnök egyértelműen gazember, aki csak az erőre és a hazugságra épít. Az ukránok viszont látják, hogy a túlélésük múlik azon, mennyire tudnak szembe szegülni a fenevaddal. Ám a katonai erő a másik oldal mellett szól, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne a világ győzne hosszabb távon, a nagyobb küzdelemben.

Az ukránoknak úgy is támogatást kell nyújtani, hogy Európa leállítja az energiahordozók átvételét, kerüljön ez bármilyen sokba is neki. Közben már nem kétséges, hogy az orosz elnökből pária lett. És nem kizárt, hogy az orosz nép egy nap felelősségre vonja vezetőjét.

The New York Times Ivan Krasztev, a tekintélyes bolgár politikai elemző úgy látja, hogy a világ sorsát immár Putyin szabja meg, búcsút lehet inteni a hidegháború utáni béke időszakának. Pedig a korábbi német kancellár már nyolc éve, a Krím megszállása után úgy érzékelte, hogy az orosz államfő elvesztette kapcsolatát a való világgal.

Az elnököt és egykori titkosszolga társait a reváns vezeti, mert számukra tragédia volt a Szovjetunió felbomlása, így hát a múltat igyekeznek megbosszulni. A Nyugat ugyanakkor csak szemlélte, ahogy a Kreml szép sorjában hozzálátott a szovjet érdekövezet visszaállításához. A folyamat Grúziában indult, aztán jött, a Krím, Belarusz és Közép-Ázsia.

Az egész felfordulás nagy nyertese a kínai elnök, mert egyrészt nem adja fel a szövetséget Moszkvával – a cél az amerikai hegemónia meggyengítése –, ugyanakkor Washingtont leköti Európa, ezért nem tud teljes erejével Kínára koncentrálni. Ráadásul kiolvadhatnak a befagyott viszályok, lásd Boszniát a Nyugat-Balkánon.

De ha Putyin kerekedik felül, akkor az lökést adhat a Kreml szövetségeseinek az unión belül is. Viszont felül kell vizsgálni az európai tervet, mert sem szankció, sem a kölcsönös gazdasági függés nem képes elhárítani a háborút. Ám a legkeményebb az, hogy immár több ország is úgy vélekedhet: az igazi védelmet csakis a nukleáris fegyverek biztosíthatják.