Sopronban beszélt kedden a miniszterelnök, a „hűség napján”. Az 1921. december 13–16. között a városban és környékén megtartott népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. Ennek az eseménynek az évfordulóján kereste fel a leghűségesebb magyar várost a miniszterelnök, ahol igen érdekes, nyomokban tényeket is tartalmazó beszédet mondott.
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésről például megemlítette, hogy „a háborúért nekünk kellett mindenkinél jobban bűnhődnünk, pedig ezt a háborút mi nem akartuk és nem is mi kezdeményeztük”. Orbán szerint azért is akartak bennünket büntetni, mert „magyarok voltunk, és azok is akartunk maradni”; arra akarták kényszeríteni magyarok millióit, hogy felejtsék el múltjukat, országukat, nyelvüket, kultúrájukat. Azt akarták, hogy „váljunk valaki mássá, vagy ha nem, akkor egyszerűen váljunk senkivé és semmivé… Száz évvel ezelőtt a hazánkat halálra ítélték, ledöntötték a lábáról, feldarabolták, aztán magára hagyták.”
Ha mindez nem lett volna eléggé elrettentő, a miniszterelnök a Soros-bérenceknek is odavágott: „Ma is vannak, akik szerint Trianon igazságos volt, azt vallják, hogy jobban járnánk, ha valami másmilyenné válnánk, csak magyarok ne maradjunk”.
Kezdjük rögtön ez utóbbival. Szemben azzal, amit Orbán mondott, ma nincsenek olyanok, akik szerint a trianoni döntés igazságos lett volna. Olyanok viszont valóban vannak – történészek és nem szakmabeliek –, akik úgy gondolják, hogy a trianoni döntés nem volt ugyan igazságos, viszont logikusan következett az előzményekből. Abból, hogy – Orbán állításával ellentétben – önszántunkból, a magunk kezdeményezésére vettünk részt a háborúban. Akkor sem mindenki értett ezzel egyet, sőt, feltételezhető, hogy a magyar lakosság nagyobb része inkább békében élt volna, de az akkori politikai vezetés – amelynek felelősségéről egyetlen szót sem ejtett most a miniszterelnök – hadba vezette az országot. Egy igazságtalan, ráadásul vesztes háborúba. (Ugyanez megismétlődött negyedszázaddal később, s mint utóbb kiderült, a második világháborúban is a vesztesek oldalán álltunk.)
A békeszerződéseket – tetszik, nem tetszik – a győztesek írják. A többség akarata érvényesül, nemcsak háborúkban, hanem békeidőkben is. Ezt látjuk egyébként több mint tíz éve a magyar parlamentben is, ahol Orbán 133 bátor embere mindent megszavaz, ami formailag törvénytervezetnek látszik. Legutóbb a külföldi élelmiszerláncok elleni háborút szavazta meg a magyar parlament, s ennek az értelmetlen hadviselésnek, amint arról itt is olvashattunk, végső soron a magyar vásárlók lesznek a kárvallottjai. Azok a magyar vásárlók, akik hozzávetőleg tízmilliárd forinttal többet fognak majd fizetni az élelmiszerekért.
Visszatérve Sopronba: nem azért akartak bennünket büntetni, mert magyarok vagyunk. Ez ugyanis rajtunk kívül senkit sem érdekel, és a békeszerződés szövegezőinek sem ez volt a baja velünk. Azért büntettek bennünket, mert a rossz oldalon álltunk – történelmünk során nem először. És most megint valami hasonló rossz készülődik. Kelet felé sodródik ez a jobb sorsot érdemlő kompország, mert a mindig is vágyott nyugati orientáció helyett, mai vezetői ezt az irányt szemelték ki a számára.