A jelentés hozzáfűzi, hogy az utóbbi években Orbán belső köreiből többen saját újságot alapítottak, illetve rádiókat, tévéket szereztek meg, amelyek azután kormánybarát vonalra álltak rá. A sajtószabadságért érzett aggodalmakat alátámasztja, hogy a Médiaworks-höz kinevezett új vezetők között van Liszkay Gábor, a Magyar Idők gazdája.
Frankfurter Allgemeine Zeitung: 1956 kapcsán Orbán Viktor nem ismeri a tréfát, még akkor sem, ha Oroszországról van szó, pedig egyébként nem túl gyakran bírálja Moszkvát. Magyarországon jelenleg széltében-hosszában ünneplik a forradalmat, ám bekérették a külügyminisztériumba az orosz nagykövetet, miután az orosz állami tévé a kellő tisztelet nélkül mutatta be az egykori eseményeket. Az eljárás azért figyelemreméltó, mert ellentétes Orbán egyébként oroszbarát politikájával. De lehet, hogy cseppet sem véletlenül.
A Fideszen belül már lehetett hallani mormogást, mert túl enyhe kezű a hozzáállás a Kremlhez. Ám talán még ennél is érdekesebb, hogy bár a televízió ellenforradalomnak minősítette 1956-ot, a legnagyobb felháborodást mégis az keltette, hogy a felkelést egy kalap alá vette a kelet-európai színes forradalmakkal. A tudósítás kitér arra, hogy a hivatalos jelentések vasárnap beszámoltak a Kossuth téren lezajlott incidensről, nem úgy, mint amikor a miniszterelnököt az MTK-stadionban fütyülték ki.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung „Magyar módszerek” címmel számol be arról, hogy Orbán egyik bizalmasának adták el a Népszabadságot. Vagyis a lap leállítása után pontosan az a forgatókönyv valósult meg, amelyet kezdettől fogva gyanítottak az egész manőver mögött, ám amelyet az érintettek hevesen cáfoltak. Az aggódó hangok sorában megszólalt a Freedom House is, arra figyelmeztetve, hogy az Orbán-kabinet politikai eszközként veti be a tulajdont a bíráló jelentések elhallgattatására. A jelentés felidézi, hogy a Mediaworks puccsszerűen zárta be az újságot éspedig anyagi nehézségekre hivatkozva. Csakhogy a Népszabadság előzőleg a kormányfő közvetlen környezetét érintő korrupciós ügyekről, illetve nagyzolásokról adott hírt, így kézenfekvő volt politikai megfontolásokból kiindulni. Most pedig már nyilvánvaló, hogy Pecina Mészáros Lőrinc strómanjaként járt el.
Átalakítják a magyar sajtót: a Népszabadságnál immár Orbán Viktor barátai adják meg a hangot – írja a Der Standard. A lap becsukása mögött rejlő machinációkra a budapesti tőzsde rövid közleménye derített fényt. Az Opimus-csoportot Mészáros Lőrinc érdekeltségei közé sorolják, az üzletember a jobboldali-populista miniszterelnök bizalmasa. Az igazi célpont a Mediaworkshöz tartozó Nemzeti Sport, valamint a 12 megyei újság volt, miután ahhoz igen népes olvasótábor kapcsolódik, a Népszabadságot pedig hamarosan alighanem likvidálják. Mert valószínűleg csupán kommunikációs blöff a hivatalos közlemény, mármint hogy megvizsgálják az újrakezdés lehetőségét. Az új igazgatóságba pl. azonnal bejutott Liszkay Gábor, a kormányzati szócsőnek számító Magyar Idők főnöke. Azért, hogy többé ne lehessen leváltani, Orbán most a saját kezében összpontosítja a politikai, intézményi és gazdasági hatalmat.
Az autokrata politikus jelenleg a médiába forgatja a profit egy részét. A TV2 már megvan, de az étvágy nem csillapodik. Hírek szerint most a Bors, a Kisalföld és a Dél-Magyarország következik. A miniszterelnök azért is nagytakarít a médiában, mert a hatalmas korrupció és haveri gazdálkodás az egyébként stabil hatalom Achilles-sarkává válthat.
Orbán számára dühítő, amikor arról cikkeznek, hogy pl. helyi megbízásokkal stafírozták ki a veje cégét, vagy amikor a jelentések feltárják bizalmasa, Garancsi István kétes gázügyleteit. A Népszabadsággal az ilyen leleplezések egyik leghatékonyabb fóruma némult el. És pont az, Mészáros Lőrinc veszi át, aki maga is igen gyakran szerepelt az újság vonatkozó oknyomozó riportjaiban.
Az ország polarizálódása ellen foglalt állást Ausztria nemzeti ünnepén Kern kancellár – tudósít a Der Standard. A bécsi Heldenplatzon elhangzott beszédében azt emelte ki, hogy az osztrákok csak akkor lehetnek sikeresek, ha összefognak, és egy irányba húznak. Idézte az előző német államfőt, Johannes Raut, aki arra figyelmeztetett, hogy a nacionalisták megvetik a többi államot, a hazafiak szeretik a saját országukat. Majd úgy folytatta a kancellár, hogy a megosztottság visszaveti Ausztriát, veszélyezteti az egységet, ezért közös erővel kell fellépni ellene. Különben könnyű dolguk lenne a demagógoknak. Arra is figyelmeztetett, hogy igen aggasztó módon eldurvul a közbeszéd, és a szavaktól igen rövid az út az erőszakos cselekményekig. Kern szólt továbbá arról, hogy jelenleg dől el, képes-e az EU a nagy feladatokat megoldani. A bajokból csakis az egység a legjobb kiutat.
A Der Spiegel azt írja a bőnyi rendőrgyilkosságról, hogy a „magyar nemzeti arcvonal” a Szálasi-féle hungarista mozgalom utódjának tekinti magát. Szálasi 1944–45-ben, Hitler kegyelméből, diktátorként uralkodott. A „nemzeti arcvonal” együttműködik a „vér és becsület” elnevezésű neonáci hálózattal. Területén Györkös rendszeresen fegyveres kiképzést tartott, ezeket német újfasiszták is szívesen látogatták. A tábor működését a hatóságok egyáltalán nem háborgatták.